Szabad gazda – Bálint György emlékére

Ember volt, szabad ember. Erről ő maga számos interjúban, előadásában adott tanúságot, és akkor is, amikor a minap 100. születésnapi ünnepségén Cicerót idézte: „Semmi sem méltóbb a szabad emberhez, mint a földművelés.”

Bálint Györgynek, Gyuri bácsinak, s ahogyan a legtöbben szólították: Bálint gazdának szinte az egész életét ez a fajta szabadság jellemezte. Akkor is, amikor túlélte a munkaszolgálatot, a holokausztot, akkor is, amikor a háború után birtokaitól megfosztották és kuláknak minősítették a családját, akkor is, amikor mezőgazdasági szaktudását üzemekben, gazdaságokban, az agrár-közigazgatásban kamatoztatta.

Utána majdnem másfél évtizedig írt, lapot szerkesztett. Aztán jött a nagy ugrás: nyugdíjazásának évében indult a televízió Ablak című műsora. Más ember ilyenkor már visszavonul, ő viszont 1981-től tizennyolc éven át milliókkal osztotta meg kertészeti szaktudását a képernyőn keresztül. Ez hozta el az országos ismertséget, bár korábban már szaklapok irányítójaként is elérte, de inkább a szűkebb szakmai érdeklődőket szolgálva.

Több mint egy évtizedig volt a Kertészet és Szőlészet főszerkesztője, valamint a Kerti Kalendárium és a Kertbarát Magazin alapító főszerkesztője, szerkesztője, de számos más lapban is rendszeresen publikált. Írt csaknem három tucat könyvet, szakkönyvet, tankönyvet. Az utóbbi években – országjáró ismeretterjesztése mellett – fiával közösen az egyik legnépszerűbb kertészeti weblapot is gondozta, közismert nevét és sok évtizedes tapasztalatát adva az oldalnak.

Szinte nem akadt kérdés, amire ne tudott volna azonnal válaszolni, mégis szerény volt, megfontolt. Miként akkor is, amikor hitte, hogy tekintélyét, ismertségét, tudását aktív politizálással is hasznosíthatja. Addig volt képviselője a magyar Országgyűlésnek, amíg remélte, hogy politikusként is tehet a magyar mezőgazdaságért, a szakképzésért. Később visszatért ismeretterjesztő munkájához, de kertész- és agrármérnökként mindig volt véleménye az aktuális nagy ügyekről is.

Szerencsénkre Bálint György évtizedeken át taníthatott minket. Fontos az is, amit mondott, de ennél is megfogóbb, ahogyan mondta. Talán a föld, a haza szeretetéből adódott az a kedvesség, megfontoltság, szelídség és nem utolsó sorban természetesség, amellyel szinte mindenre és mindenkire jutott ideje, szava, mondandója.

Annak idején, még a 94. születésnapja alkalmából interjút adott a Szabad Földnek. Beszélgettünk a halálhoz való viszonyáról is:

„Az történt, hogy két éve elütöttek egy zebrán. Amikor a kórházban az orvos elsorolta a bajaimat, úgy éreztem, már nem leszek egészséges. Elszámoltam magammal: 92 éves vagyok, sokat tettem, teljes életet éltem, de nem sok értelme van tovább az egésznek. A feleségem viszont behozott 1500 e-mailt, amelyekben sorra azt írták, hogy gyógyuljak meg. Megtettem, mert értelmét láttam.

– Mosolyogva beszél a halálról.

– Az emberek többsége nagyon keveset tud az életről, a biológiáról. Az életnek része a halál is, nincs mit tenni ellene. A legtöbb ember viszont nem képes ezt felfogni, így elfogadni sem. Én ebből élek, tudom, mitől zöld a fű, miként működünk. És azt is, hogy egyszer mindannyian elmúlunk.”