Uralkodókhoz méltó virág

E fényes rangot – a királynőit – Szapphó, az ókori görög költőnő adta a rózsáknak, melyek már az ő korában is igen kedveltek voltak, napjainkban pedig a legelterjedtebbek a világon. Az ókori, középkori változatok erősen illatoztak, és csak a nyár elején virágoztak.

Az időközben a Délkelet-Ázsiából származó, egész nyáron át virágzó fajtákkal keresztezve vált a rózsa a mérsékelt öv leghosszabban virító cserjéjévé (május végétől a fagyokig bontja szirmait). Nemesítése több ezer éve tart, s mivel az egyes fajták maguktól is könnyen kereszteződnek (ezért szabatos bioló­giai elkülönítésük szinte lehetetlen), így a fajták számát bízvást mondhatjuk végtelennek.

Már az ősi formák is igen változatosak voltak. Legtöbbjük virága ötszirmú, de Ázsiában ismertek négyszirmú rózsák is, sőt közöttük némelyek örökzöldek. Átlagos magasságuk 2–5 méter, de a kúszó változatok hajtásainak hossza a 20 métert is elérheti.

Üveg alatt

A rózsát magról is szaporíthatjuk, de mivel nem tudni, hogy az új növény melyik ősére üt vissza, ezért a dugványozás a bevált szaporítási mód. A 20-25 centis dugványt olyan fejlett, de még zsenge hajtásból vágjuk, melynek csúcsán már nyílott virág. A dugványt tegyük nedves, homokos talajjal töltött cserépbe, süllyesszük a földbe (félárnyékba), a földjét tartsuk állandóan nedvesen. A párolgást befőttesüveg-takarással mérsékeljük. Hat hét múltán az üveget levehetjük, mert ekkorra a dugvány meggyökeresedik.

Napjaink rózsatípusai öt fő csoportba sorolhatók, amelyek közül a teahibridek állnak a legközelebb a régi (történelmi) rózsákhoz. Ezek hosszú hajtásain egyesével állnak a nagy virágok, közülük kerül ki a vágott virágok többsége is.

A floribundák és polyanthák (illetve ezek hibridjei) több és kisebb virágot hoznak a hajtásvégeken. Hasonlóképpen a futó- és kúszórózsák is a 2–4 méteres hajtásaikon, ezek azonban támasztékra szorulnak.

A szintén gazdagon virágzó parkrózsák hasonlóképpen magasra nőnek, de támasztékot nem igényelnek. A mindössze 20-30 centis minirózsák a balkonládák, sziklakertek, virágágyi szegélyek díszei.

A rózsa fényigényes (árnyékban csökött virágot hoz), a közömbös vagy enyhén lúgos, jó vízáteresztő talaj az ideális számára. Tápanyagigényes is, a szárazságot elviseli, de megsínyli. Ha lehet, érett szerves trágyával tápláljuk, kerüljük a sok műtrágya használatát, mert a talajban felhalmozódó só elhervasztja a levelét.