Megfontolandó kérdések az új KAP kapcsán

Előre látható, hogy a következő hónapokban szinte hetente jelennek meg majd elemzések arról, milyen hatása lesz az egyes gazdálkodókra a 2030-ig érvényes új uniós Közös Agrárpoliti­kának (KAP). Arról nem is beszélve, hogy a nagy reformok után az egyes tagországok, illetve maga Európa miként jön ki a versenyből?

Mert a KAP – ráépülve az Európai Zöld Megállapodás környezet-, klíma- és természetvédelmi céljaira – nem más, mint az öreg kontinens önkéntes vállalása annak ér­dekében, hogy a majd’ 500 milliós földrész – példát mu­tatva a többi 6,5 milliárd Földet lakó embernek – változtathat-e a környezetromboló életformán.

Vajon ehhez elég gazdag lesz-e az EU? Ugyanis egyvalamiben biztosak a szakértők: az új, igencsak „megzöldített” KAP még enyhébb kötelező előírásai mellett is az agrár- és élelmiszer-termelés csökkenését, azaz a gazdálkodói jövedelmek mérséklődését eredményezi.

Tehát Európa az egységnyi termést a korlátozások miatt csak drágábban tudja majd megtermelni a versenytársaihoz képest. (Főként a hozamok csökkenését eredményezheti a felére lefaragni tervezett növényvédőszer-, műtrágya-, antibiotikum-­használat, illetve a bioterületek 25 százalékra növelése.)

Egyvalami biztosnak tű­nik: az unióban az agrárium­nak szánt összeg nem fog változni, mint ahogyan az a terv sem, hogy a gazdáknak, gazdaságoknak juttatandó területalapú támogatást felülről korlátozzák. Azaz sok gazdálkodó az előzőekhez képest eleve kevesebb támogatást kap. (Érdemes tudni, hogy ez a magyar agrártermelők jövedelmének a felét teszi ki!)

Másik oldalról láthattuk, hogy egy-egy tavaszi fagyhullám, állati vagy emberi vírusjárvány döntő mértékben képes – pillanatok alatt, s általában tartósan – megemelni egy-egy termék, termékkör árát.

Vajon az új KAP miatt garantáltan kevesebb és drágábban termelt élelmiszerért az 500 milliós európai lakosságnak mennyivel kell majd többet fizetnie, és képes lesz-e rá?

Hány gazdálkodó megy majd tönk­re a jövedelme csökkenése miatt, már csak azért is, mert az EU folytatni látszik a korábbi gyakorlatot, miszerint a harmadik országokból származó agrártermékek előtt tovább nyitja a kapuit, vámokat csökkent, ugyanakkor az ottani agrártermelési viszonyokra – szemben saját agrárgazdaságaival – nézvést nem követel meg hasonló szigorú előírásokat.

Ez mind olyan kérdés, amelyekben megfontolva kell határoznia az EU három nagy döntéshozó szervének – a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Parlamentnek –, amikor kompromisszumos megoldás születik az új KAP-ról.