Egyre népszerűbbek a vadhúsok

Mielőtt megismernénk a bőszénfai szarvasfarmot, választ keresünk arra, miért éri meg a gímszarvas tenyésztésével foglalkozni, és miért mérik az üzletekben aranyáron a szarvashúst?

Magyarországon az agrártámogatási rendszerek elsősorban a hagyományos állattenyésztési ágazatokat (húsmarha, juh, kecske) preferálják, a szarvas nincs a kedvezményezetti körben. Az ilyesfajta anomáliák kiküszöbölésére több európai országban már farmalapú szubvenciót alkalmaznak.

– A gímszarvas húsa kiváló minőségű, magas beltartalmi értékű – jegyzi meg elöljáróban Nagy János, a Szent István Egyetem Bőszénfai Vadgazdálkodási Tájközpont igaz­gatója. – A csontoshús-kihozatalban 55-60 százalékot lehet elérni, ami a legtöbb szarvasmarha- és juhfajtát megelőzi. A szarvasoknál a comb és a gerinc aránya is kedvezőbb. Nagy-Britanniában évente 20 százalékkal növekszik a szarvashús-fogyasztás, ezért a környezetet kevésbé terhelő tenyésztés is bővül. Egy ezeregyedes állományt pedig akár egy ember is képes ellátni.

A szakember elismeri, hogy a szarvashús ára valóban nem olcsó, de nem több, mint az első osztályú borjú- vagy bárányhúsé. A bőszénfai feldolgozóüzem kínálatában a csont nélküli szarvascomb 4825, az apróhús 2475 forintba kerül. Ha egy hentes lőtt, zsigerelt vadat vásárol, „szőrben-bőrben” számítva kilónként ezer forintot fizet érte.

Egy mázsa szarvas a feldolgozási folyamat végére mintegy ötvenöt kilónyi kicsontozott színhúst ad, kilónkénti alapanyagköltsége mintegy kétezer forint. Erre jön még a munkabér, a csomagolás, a hűtés, a fagyasztás, a szállítás, az adó stb. költsége.

– Üzemünkben évente 300 lőtt vadat dolgozunk fel. Vevőkörünk 70 százalékát éttermek teszik ki, a többit helyben értékesítjük – árulja el Nagy János. – Az utóbbi években sokan felismerték a szarvashús jelentőségét. A saját üzemeltetésű éttermünkön kívül a régióbeli vendéglősök is egyre gyakrabban használják, és a családi konyhákban is készülnek szarvashúsból ínyencségek, főleg ün­­nepeken, baráti összejöveteleken.

Mivel az 1300 hektáros tájközpontunkban igen sokszínű a tevékenységünk – vadászat, gyepgazdálkodás, szarvastenyésztés, turizmus stb. –, a koronavírus-járvány negatív hatá­sait kevésbé éreztük meg, mint a nagy feldolgozóüzemek. A rövid tavaszi leállás után a balatoni nyári szezon visszahozta a vendégeket, az őszi időszak pedig nálunk a következő évre való felkészülést jelenti.

A Közép-Európában egyedülálló bőszénfai szarvasfarmot 35 évvel ezelőtt hozták létre a Kaposvári Egyetem kutatási programjaként. A gímállomány mellett jelentős a magyar hidegvérű ménes, illetve a szamárménes is. A vadgazdálkodási tájközpont augusztus 1-je óta a Szent István Egyetem fenntartásában működik, kidolgozott koncepcióik vannak a szarvastenyésztés fejlesztésére és elterjesztésére.

Hogy a terveik valóra válnak, annak olyan szakemberek a biztosítékai, mint amilyen Nagy János is, aki annak idején még főiskolai hallgatóként lépett be először a farmra, cumisüvegből táplálta a borjakat, s azóta is híve ennek az értékes, önálló személyiségű, intelligens állatfajnak.