Aranyszabályok kertészkedőknek – palántázás

Tavaly és azelőtt is türelmetlen volt az egyik szomszédom. Már április végén, május elején kiültette a piacon, kertészetben vett paprika-, paradicsom- és uborkapalán­táit. Aztán, ahogyan az régen is, de főként mostanában lenni szokott, jött a lehűlés, sőt a talaj menti fagy. A palánták csak kis része halt el azonnal, s elsősorban a paprikák egész szezon alatt csak sínylődtek, alig teremtek. A pa­radicsom is nehezen, többheti „tétlenkedés” után indult növekedésnek, az uborka egy része kipusztult, a maradék is megbetegedett.

Az idén egyik fiatal ismerősöm április elején járt nálunk, büszkélkedve mutatta a telefonján, milyen szép paprika- (főleg csili) palántái vannak, már január végén elvetette a magokat. A találkozásunk előtti napon építette fel a 2 × 3 × 2 méteres fóliasátrát, s mondta, hogy már rakja is ki a kicsi növényeit. Hiába mondtam, hogy várjon vele, mert baj lesz – azóta a palánták jó része a fólia alatt is elpusztult.

A természetet nem lehet megerőszakolni! A melegigényes növénynek melegre van szüksége. Talán az a legjobb, ha a hideg hatására azonnal elpusztul, mert akkor legalább gyorsan pótolhatjuk – ha tudjuk –, míg a stressz miatt visszamaradott, éppen csak élő növényeket – feleslegesen – dédelgetjük.

Jómagam a szobában február-március óta nevelgetett palántákat az utóbbi két-három évben még áprilisban sem rakom ki a fólia alá. Hiába nagy a légtere, a felmelegedett talaj felülete, az egyszerű, fűtetlen sátor a gyakorta előforduló hajnali mínusz 1–5 Celsius-fokos hidegeket nem tudja tompítani. A levegő akár fagypont körüli szintre is képes lehűlni, de már az is elég, ha a friss paprika, padlizsán, tökféle palántája egy-két reggelre 2-4 fokos hideget ér meg.

Ha már elég meleg van, a talaj is kellő hőmérsékletű – legalább 10 fokos –, és elmúltak a fagyok, hideg hajnalok, akkor kezdjünk csak az ültetésbe, a babok, tökfélék direkt helyre vetésébe!

Természetesen alapszabály, hogy kellően előkészített, tápanyagdús ágyásba ültessünk. S persze jó palánta is kell: nem túl nagyra nőtt, nem túlfejlett, hanem egészséges levélzetű, vastagabb szárú, rövid szártagú. De ami ennél is fontosabb: dúsan elágazó, fehér, sűrűn átszőtt hajszálgyökerekkel rendelkezik. Sokan nem tudják, hogy a gyökérzet a lényeg, amit a vételkor sokszor nem is látni!

Csak a szárat nézik, s még azt a hibát is elkövetik, hogy olyan palántát vesznek, amin már apró termések is vannak. Nos, az ilyen palánta nem jó. Csak bimbó, maximum virág legyen rajta. Az eladótól kérdezzük meg, adjon rá garan­ciát,­ hogy a palántát megfelelő hosszan tartották szabad levegőn, úgymond kon­di­cio­nál­ták.

A kiültetés így is stresszt jelent a növénynek! Ekkor csak kevés póttápanyagot adagoljunk, nem kell rögtön műtrágyázni, trágyázni. A sok nitrogén csak árt, mert nyúlánkká teszi a palántát, de nem segíti a gyökérképzést, később pedig inkább a zöldrész fejlődik és kevés a virág. Amikor már „beállt” a palánta, és látszik, hogy egészségesen növekedésnek indult, akkor juttassunk számára tápanyagot, de figyeljünk a foszfor és kálium adagolására.

Ültetéskor fontos a víz, de még lényegesebb, hogy a gyökerekhez jól odaszorítsuk a talajt. Érdemes az ültetőgödröcskét beiszapolni és a palánta gyökerét ezzel körbevenni. Nem a víz miatt, hanem inkább azért, mert így a talaj a gyökérzetet körbevonja. Ez biztosítja, hogy a növény elég vizet, illetve tápanyagot tudjon felvenni.