Sürgető ügy lett a generációváltás

– A minap két gazdálkodó barátomnál is jártam. Nyolcvan-, illetve hatvanévesek. Egyikőjük gyermeke sem veszi át a gazdaságot, évek óta városban élnek. A fiatalabb eleve arra számított, hogy vagy egyben, vagy apránként értékesíti a gazdaságát, az idősebbik nem tudja, mit hoz a jövő.

– A világ megbolondult. Hogy mennyire, azt az említettek is mutatják, de előbb hadd említsek mást is. Ott az elhíresült balatonberényi eset, a harangszó vagy a kakaskukorékolás betiltására tervezett intézkedések. Az utóbbi évtizedekben egyre több városi ember költözik falura. Egy részük nem akar beilleszkedni. Át akarják formálni a vidéket, városivá akarják tenni a falut. A vidék ízeit, szagát, zaját akarják száműzni a faluból. De akkor minek költöztek oda, ha ezek zavarják őket?

– Franciaországban a szomszédok kakasának kukorékolása miatt pereskedések indultak. Aztán a parlament leállította az ilyen eseteket, ott törvénnyel védik a vidéki élet szerves részét képező sajátosságokat.

– Mi is erre készülünk, de visszatérek az eredeti felvetésére, a generációváltás kérdésére. A gazdaságátadások 90 százalékban a családon belül valósulnak meg, de nagyon bonyolultak a szabályok. Lépnünk kell, ugyanis sok gazdaság veszhet el azért, mert nincs, aki továbbvigye, vagy az öröklési sa­játosságok miatt életképtelenné válik. Ma csak az a gazda tudja biztonsággal átadni földestől az egész birtokát, aki végrendeletben megnevezi annak örökösét.

Az ügy nagyon bonyolult: hiába van az örökösök között olyan, aki továbbvinné a gazdaságot, a többi örököst ki kell elégítenie, meg kell váltania azok részét. Ehhez sok pénz kell. Jó lenne erre egy speciális finanszí­rozási eszköz, de az adózásra és földforgalomra vonatkozó szabályokon is változtatni kell. Ősszel kezdhetjük tárgyalni az ügyet a parlamentben.

– Egyre csökken az őstermelők és a törpegazdaságok száma, egyre kevesebb kertben látni zöldséges­ágyást, állatokat meg már alig. Ez ellen mit lehet tenni?

– El nem tudja képzelni, hogy mennyire dühös vagyok, amikor a nagyáruházban látom a falusi nénit tojásokat nézegetni. Tépelődöm, hogy én mint miniszter mennyire vagyok ezért felelős?! Azért, hogy a néni nem a saját 4-5 tyúkjától származó tojást használja, hanem a boltban veszi meg. Ahogy sokan a zöldségeket is. Holott ezek nem sok munkával és szinte ingyen termelhető javak. De pénzt is hozhat a felesleg a családnak.

Mindenki egyszerű módon őstermelővé tud válni, és ha bárkinek fejlesztési szándéka is van, szinte biztosra mehet, aki megpályázza a legkisebb termelők számára elérhetővé tett 15 ezer eurónyi támogatást. Ennek eléréséhez nem kell 1 millió forint alatti gazdálkodói árbevétel sem, és egyből kap 4 millió forintnyi összeget, majd az ötödik évben az ötödik milliót. A pénzt mindenféle gazdálkodáshoz szükséges eszköz beszerzésére fordíthatja. A piacon szabadon árulhatja terményét, nem kell bonyolult feltételeknek megfelelni.

Máshol nem is lehet kapni igazi konyhakész tömött kacsát, libát, galambot, fürjet, gyöngyöst, csak a termelői standokon. Igazi kuriózumok, és egyre többen keresik a ritkaságokat. A hazai gasztronómia fejlődése sok családi konyhát is átalakított, továbbá a koronavírus-járvány is megmutatta, mekkora igény van a megbízható helyi termékekre.

– Míg beszélgetünk a miniszteri irodában, az üvegajtón át behallatszik és jól látható egy kaptárnyi méh folyamatos nyüzsgése. Az erkélyen a kaptár mellett egy körte, egy som, egy alma. Törpefák dézsában. Otthon is gazdálkodik?

– Míg nem lettem a tárca vezetője, mindig tartottam nyulat: két anyát, egy bakot és a szaporulatot. A barátaim odavoltak a tárcsán sült nyúlcombért, magam meg vallom, hogy a királyi asztalra sem kerül finomabb a tavaszi frissen fejtett borsólevesben főtt galambnál. A nyúltartás napi tíz perc elfoglaltság, a galamb még kevesebb. Nálunk a gyerekek annak idején nem tamagocsit kaptak ajándékba, hanem a nyulakkal játszottak, és megtanulták gondozni őket.

Az irodai balkonkertészet és méhészkedés belső kényszer hatása. Hiányzott a gazdálkodás. A méhek tavaly 20-25 kilónyi mézet adtak, ami nem sok, de a környék parkjai­ba telepített növények miatt igen érdekes, mediterrán ízű mézet pergettünk alóluk. A méhekért egyébként 3 hónapig harcoltam a minisztériumban.

Saját kollégáimat is alig tudtam meggyőzni arról, hogy a méhekkel együtt lehet élni, dolgozni. Látja, ez is példázza, hogy mennyire eltávolodott az ember a hagyományos gazdálkodás természetességétől. Egyébként meggyet és cseresznyét is telepítek még ide.

– Lépjünk át a kicsiről a nagyra! Hogy állnak a tárgyalások az EU-ban? Óriási erők feszülnek egymásnak a mezőgazdaság támogatása, átalakítása, környezeti terhelése, az állatjólét kapcsán. Mit várhat egy hazai gazdálkodó a következő ­évektől?

– Három év vita után az idén június 28-án az uniós agrárminiszterek megerősítették az előzetes politikai megállapodást a Közös Agrárpolitikáról (KAP). Büszkén állíthatjuk, hogy az EU Bizottság eredeti javaslatához képest a valósághoz közelebb álló és jobb pénzügyi hátteret adó szöveg fekszik előttünk. Nagyságrendileg szinten tartjuk a Magyarországnak jutó forrásokat.

Sikerült megőrizni például az érzékeny ágazatok termeléshez kötött támogatásait és az átmeneti nemzeti támogatásokat, a vidékfejlesztési forráson belül a beruházások túlsúlyát, és elértük a szabályok rugalmasabbá tételét. Utóbbiakkal megteremthető a kívánt egyensúly a növekvő környezet- és klímavédelmi elvárások, illetve a KAP hagyományos céljai között.

– Eredetileg tavaly kellett volna megkezdeni a hétéves gazdasági ciklust, de 2022 végéig átmeneti időszakot élünk. A részletek kidolgozása hátra van. Lesz elég idő, hogy a tagországok és a gazdák is felkészüljenek az új szabályokra?

– Ez év végéig kell benyújtanunk a nemzeti stratégiai tervet, de az uniós végrehajtási rendeletek megalkotása elengedhetetlen a programunk véglegesítéséhez. A ter­vek hivatalos elfogadására hat hónap áll majd az Európai Bizottság rendelkezésére. Nekünk az a legfontosabb, hogy a magyar gazdálkodókat fel tudjuk készíteni a változásokra.

Elsősorban a környezeti többletvállalások rendszere alakul át, a közvetlen jövedelemtámogatások alappillére 2023-tól a fenntarthatósági alap jövedelemtámogatás lesz, erre épül majd egy új, termelők számára önkéntes agrár-ökológiai alapprogram és az agrár-környezetgazdálkodási program lehetőségei.

– Az előbbiektől független nehézséget jelent az egyre erősödő állattartás elleni hangulat. Mit lehet kezdeni ezzel?

– Nehéz dolog: az európaiak egyre nagyobb részének már semmi köze a vidéki élethez, a hagyományos gazdálkodáshoz. A többséget könnyen befolyásolják különböző lobbik, sokszor álromantikus vagy éppen tudománytalan ideákkal, állításokkal. Csak kapirgálóstyúk-tartással nem lehet Európa tojásigényét fedezni, s ez vonatkozik más állatfajok tenyésztésére is. Az import pedig bizonytalan eredetű.

Ezért kell elérnünk, hogyha az EU-ban szigorítunk egy szabályon, akkor az importélelmiszerek esetében is követeljük meg, hogy ugyanazon előállítási körülményeknek feleljenek meg, mint az unió területéről származók. El kell érnünk, hogy az új előírásoknak tudományos alapokon kell nyugodniuk, és csak fokozatosan, sok év alatt legyenek bevezethetők.

– Miként halad a rendelkezésre álló támogatási források lekötése itthon?

– Csak az idén annyi forrásunk van, mint amennyit az előző 7 évben költhettünk el támogatásra, mert a magyar állam a nemzeti hozzájárulás arányát 80 százalékra emelte. Így csak a vidékfejlesztésre 4265 milliárd forintot költhetünk 2027-ig, amiből 2021–2022-ben 1529 milliárd forint jut. Ebből 1000 milliárd forintot már lekötöttek.

A gazdálkodók számára kiírt 11 beruházási felhívásra 9 ezer új kérelem érkezett, csaknem 580 mil­liárd forintnyi támogatást kérve, emellett pedig 260 milliárd forint értékben támogatjuk a nagyobb ál­lattartótelepek fejlesztését, de újabb 140 milliárdnyi igény is befutott. A gazdák fejleszteni akarnak, és ez egy olyan jövőképet mutat, hogy a vidék élni, befektetni, megújulni akar, amihez kötelességünk minden támogatást megadni.