Álmom az újra élhető és élő vidék

A szegénység szinonimájától vezet-e gyorsforgalmi út a fiatalokat vonzó falvak ideájáig? Az egykor Európa éléskamrájának számító magyar vidék milyen esélyekkel indul az új uniós költségvetési időszak ádáz versengésében? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Nagy István agrárminiszterrel, akinek konkrét cselekvési terve van a teremtett környezet megvédésére a klímahisztéria üres lózungjaival szemben.

GazdanetGajdics Ottó2019. 12. 20. péntek2019. 12. 20.

Kép: Termőföld szántóföld telek eladó föld télen hó 2019.01.10 fotó: Németh András Péter, Fotó: Nemeth Andras Peter +36208281361

Álmom az újra élhető és élő vidék
Termőföld szántóföld telek eladó föld télen hó 2019.01.10 fotó: Németh András Péter
Fotó: Nemeth Andras Peter +36208281361

– Ez az időszak, így év vége felé nem csupán az ünnepvárással telik, hanem ez a számvetés ideje is. Hogyan teljesített a magyar mezőgazdaság és a magyar vidék hazai és európai mércével mérve?

– Bizony, az a hét, amely Szent Andrással kezdődik és Szent Miklóssal zárul, mindig is a számvetés ideje volt. Azt kell mondanom, egy nehéz, küzdelmes éven vagyunk túl, ugyanakkor nagyon szép eredményeket tudunk felmutatni.

Napraforgóban például világrekord­termést tudtunk elérni, minden más növénynél is az ötéves termésátlag fölött vagyunk. Máshonnan közelítve, a külkereskedelmi többlet több mint felét az agrá­rium teljesítménye biztosította. Ez tehát az építkezés éve volt, a beruházásaink elkezdetek termelni, feldolgozóüzemeink beindultak, a hozzáadott érték nőtt, így nemcsak nyersanyagot termelünk, hanem félkész és késztermékeket tudunk eljuttatni a fogyasztók asztalára.

– Ádáz vita dúl az unióban a mezőgazdasági és a vidékfejlesztési pénzek megrövidítéséről. Milyenek hazánk esélyei?

– Küzdésben vagyunk. Mielőtt az esélylatolgatásba kezdenénk, szükségesnek tartom arra felhívni a figyelmet, hogy bár a hivatalos jogszabályi javaslatok már másfél éve megjelentek, a Közös Agrárpolitika jövőjével, köztük a rendelkezésre álló források nagyságával kapcsolatban még mindig rendkívül sok a bizonytalanság.

Alapelvünk az, hogy nem kérhetünk többet a gazdáktól kevesebb támogatásért cserébe. Ugyanakkor a társadalmi elvárások óriásivá nőttek. A környezetünk védelmével, a generációváltással kapcsolatban, a precíziós gazdálkodás, az állatvédelem, az állatjóléti intézkedések kapcsán olyan fokú elvárások jelentek meg az agráriummal szemben, amelyeket csak támogatásokkal lehet teljesíteni.

A jelenleg ismert tervek és elképzelések alapján, különösen a Brexit miatt lehet némi csökkenésre számítani, de ezek még csak előzetes kalkulációk. Az egész folyamat legfontosabb lépése, hogy a tagállamok, pontosabban a tagállamok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács megegyezzen az új többéves pénzügyi keretről (ún. MFF).

Ezután következhet az ágazati jogszabályok, köztük az agrárpolitika kereteinek véglegesítése, amelyet az uniós, majd a tagállami végrehajtási szabályok elfogadása követhet. A lényeg, hogy a legigazságosabb támogatási formára, az ötszázmillió uniós polgárt érintő közös agrárpolitikára fordított összeg ne csökkenjen, hiszen ebből a környezetünk fenntartásához is jelentősen hozzá tudnak járulni a gazdák, miközben ellátnak bennünket olcsó és egészséges élelmiszerrel.

– Divatja lett mind a hazai, mind az ­európai politikában az ön által is említett természetvédelemnek, a klímaváltozás elleni küzdelemnek. Mit tud tenni ezen a téren az agrárminisztérium? Hogyan állnak az elindított programok, és mire lehet számítani a jövőben?

– Kezdem azzal, hogy elfogadta a parlament az öntözéses gazdálkodásról szóló törvényt, így a mezőgazdasági termeléssel összefüggő vízgazdálkodás sokkal intenzívebb lehet a jövőben. Mintegy kétszázezer hektárra szeretnénk növelni nagyon gyorsan az öntözés alá bevont területek nagyságát. Ez jótékony hatással lesz a bennünket körülvevő mikroklímára is.

A másik kiemelt terület az Országfásítási Program. Olyan mértékben kívánjuk növelni az erdőterületek nagyságát, amely szintén érezhető hatást gyakorol majd a klímára. Csak az idén elültetett ötszázötven hektárnyi erdő nyolcezer tonna szén-dioxid megkötésére alkalmas, nem mellesleg termővé teszi a mellette lévő területeket.

Fával kívánunk beültetni elhagyott honvédségi területeket, kármentesítésre szorult földeket, a településeket összekötő utak mentén lévő sávokat, és természetesen fontos a városi parkok, zöldterületek növelése is.

Azon is dolgozunk, hogy az úgynevezett zöldítési program keretében ne csak lágy-, hanem fásszárúakat is lehessen telepíteni, amivel visszahozhatók a több szempontból is fontos mezővédő erdősávok, amelyek a biodiverzitás megőrzésében, a méhek védelmében és a kártevők elleni küzdelemben is kiemelkedő szerepet játszhatnak majd.

A harmadik kiemelt programunk az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem. Érdemes tájékozódni a figyelemfelhívó akcióinkról. A méhek védelme külön is említendő, még több támogatást kívánunk biztosítani a méhészeknek.

– Az agráriumban is kulcsfogalom a versenyképesség. Ön miben látja hazánk kitörési lehetőségeit?

– A kormány és a gazdák közös munkájának eredményeként az elmúlt években széles körű és jelentős fejlődésen ment keresztül az agrárgazdaság.

Az eredmények közül érdemes kiemelni, hogy a magyar mezőgazdaság hektárra vetített termelékenysége 2010 és 2018 között kétharmadával, 607 euróra növekedett, amely növekedési ütem Belgium és Dánia után a harmadik legmagasabb érték az EU-ban, és ezzel a magyar mezőgazdaság termelékenysége a régi tagországokhoz viszonyítva 2018-ra 53 százalékra nőtt a 2010. évi 36 százalékról.

A magyar gazdálkodók 2018-ban 355 milliárd forintot költöttek fejlesztésekre, változatlan áron 11 százalékkal többet, mint 2017-ben. A beruházások növekedési üteme 2019 első három negyedévében tovább élénkült, változatlan áron 15 százalékos volt a bővülés éves bázison.

A magyar agrárgazdaság tartós és kiegyensúlyozott fejlődéséhez elengedhetetlen az alkalmazott technológia fejlesztése, a digitalizáció széles körű elterjedése, a tudásátadás csatornáinak modernizációja, a generációváltás ösztön­zése a már említett öntözött területek növelése és a természeti erőforrások megőrzése mellett.

Nagy István, agrárminiszter. Fotó: Kállai Márton

– Ön is nélkülözhetetlennek tartja a szakképzés színvonalának emelését. Mit terveznek ezen a területen?

– Itt nagyon sok feladatunk van. Egy korszerűtlen eszközökkel rendelkező létesítményhálózat képtelen vonzó életpályát kínálni a fiataloknak. Ezért egy nagyfokú korszerűsítési terv alapján képzési centrumokat szervezünk mi is, ahol a növénytermesztés, az állattenyésztés és a gépészet legkorszerűbb módszereit és eszközeit tudjuk bemutatni. A duális képzés az, amelyik igazából összeköti a jövő szakembereit az élettel.

Azt szeretnénk elérni, hogy minél több diáknak szerződése legyen már az iskola elvégzése idején gazdaságokkal. A sikeres mezőgazdasági vállalkozásokat ezért arra kérjük, hogy hirdessenek ösztöndíjakat, támogassák a diákokat, vigyék őket kiállításokra, szakmai bemutatókra, tekintsék őket saját munkatársaiknak. Reményeink szerint jövőre elindul ez a folyamat.

Első lépésként huszonnégy oktatótraktort vásárolunk intézményeinknek, hogy ezeken megtanulhassanak erőgépet vezetni a leendő szakemberek. Minden végzősnek jogosítványt szeretnénk a kezébe adni.

– A földet túró gumicsizmás műveletlen paraszt képe, aminek kigúnyolásával felmérhetetlen kárt okoztak a társadalom öntudatában a városiasodást erőltető posztkommunista kormányok, ma már a múlté. A műholdas vezérlésű önvezető erőgépek, a drónos növényvédelem és a számítógép irányította farmok idején mivel lehet visszaadni a magyar vidéknek az elvesztett önbecsülését? Mivel tarthatók a fiatalok szülőföldjükön, szülőfaluikban?

– Én mindennap ezért dolgozom. Ez az álmom, hogy a vidék újra élhető és élő legyen. Hogy ott minden ember megtalálhassa a lehetőségeit. Pontosan ezt a célt szolgálják a már említett fejlesztések is. A feldolgozóipar ugyanis azt is megtartja, akinek nincs földje, de szerepet vállal a késztermék előállításában. S ha eközben megújulnak az út­jaink, akkor könnyen elérhetővé válnak a városok, minden szolgáltatásukkal együtt.

Ha tehát elérjük, hogy vidéken jó lesz élni, visszakapja ez a létforma a presztízsét, nem a szegénységnek, nem a kilátástalanságnak lesz a szinonimája, hanem a jó levegőnek, a kiváló minőségű ételeknek és italoknak, a gyermeknevelés ideális helyszínének, ahol semmi hátrány nem éri az embereket a nagyvárosi léthez képest, akkor a felemelkedés biztossá válik.

Valószínű, lesz azért bizonyos specializáció. Az agglomerációs települések például nem feltétlenül alkalmasak sertés- vagy szarvasmarhatartásra. De a kiskertben itt is megterem a család zöldsége és gyümölcse, és még pár tyúk is elkapirgál, így tojást se kell venni. És lesznek majd kifejezetten termelő falvak, ahol az ebből élők gazdálkodhatnak.

Az 1300 milliárd forrású Vidékfejlesztési Program, a Magyar Falu Program, a falusi csok mind azt a célt szolgálják, hogy vonzóvá tegyék a vidéki életet, modern életkörülményeket, színvonalas szolgáltatásokat, kiszámítható jövőt, biztonságot nyújtó saját otthont tegyünk elérhetővé minden magyar ember számára.

Ezek is érdekelhetnek