A piros és fekete ribiszke egyaránt rostban gazdag, bőven van bennük C-vitamin és ásványi só (magnézium, vas, kalcium).

Édes-savanyú vitaminbomba

Ribiszkeféléink vadon élő ősei erdei aljnövények, az északi félteke magasabb hegyeinek nyirkosabb erdeiben honosak. A németek és a hollandok révén kerültek a kertekbe, első nemesítői az előbbiek voltak, ők nevezték el a ribiszkét Szent János szőlőcskéjének, utalva az érési időre.

Lippay János Posoni kert című (1667-ben megjelent) könyvében mint „édes savanyúcska” gyümölcsről tesz említést, amiből főként mártásokat készítettek az ő idejében.

A piros és fekete ribiszke egyaránt rostban gazdag, bőven van bennük C-vitamin és ásványi só (magnézium, vas, kalcium). A fekete ribiszke C-vitamin-tartalma mintegy négyszerese a pirosénak, színanyagai, az antocianinok különösen nagy szerepet játszanak a szervezet ellenálló képességének erősítésében, valamint a sejtöregedés mérséklésében.

Hogy értékes beltartalma megmaradjon, tanácsos főzés nélkül szörpöt készíteni belőle. A ribiszke nem utóérő, ám éretten is so­káig a bokron marad (ha a madarak le nem csipegetik), így módunkban áll megvárni a teljes érését, amikor a legértékesebb. Fagyasztható is: szárral együtt a bogyók kevésbé sérülnek.

Törzsön vagy bokorban?

Mindkét ribiszkefajnak kapható törzses fácska változata is, aminek előnye a könnyebb metszés, ápolás, betakarítás, azonban (olykor jelentősen) kevesebbet terem, mint a bokorforma, és hamarabb is elöregszik. A bokor mellett szól az egyszerű szaporíthatóság is. Mindkét faj fás dugványról jól szaporítható, amelyből termő bokrokat nevelhetünk, ha az ültetvényünk elöregedett.

A ribiszkék nem nagy igényű cserjék. A forró napsütésben azonban csak tengődnek, miként az erős árnyékban sem fejlődnek kielégítően. A talajban nem válogatnak, noha a középkötött, mélyrétegű talaj, illetve a félárnyékos környezet az ideális számukra.

Az aszályos tavaszokon feltétlenül öntözésre szorulnak, de fontos a vízpótlás a nyári szárazságok idején is. (Az agyagos földben éppúgy díszlenek, mint az enyhén meszes talajon.)

Tanácsos sorban ültetni a bokraikat, akár térhatárolónak is, például a kert elülső és hátsó része között. Fajtáik a faiskolákban beszerezhetők, a piros ribiszkének sárgásfehér bogyójú változata is kapható.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.