Gondban a méztermelők

Az általános közgazdasági alapokat meghazudtoló történet zajlik mostanában a hazai mézpiacon: az idén kevés mézet pergettek a méhészek, az árak mégis nyomottak maradtak. Csak a háziasszonyok örülhetnek. Miért? Az idei tavasz ismét nem kedvezett a méhészeknek: egyrészt leromlott méhállománnyal indultak a munkába, aztán az időjárás lett kedvezőtlen.

A legnagyobb tételt adó akáccal is baj volt. Így aztán kevés méz termett, ezért azt várhattuk volna, hogy most ősszel már mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, aki mézet venne. Még sincs így, ugyanis a kevés termésből is sok marad itthon, ami lenyomja az árakat.

A külpiac a hazai árakat alapvetően meghatározza minden olyan terméknél – a méznél is –, amelyből sokat szoktunk exportálni.

Ám most nem nagyon kell a magyar méz Európában, ugyanis rengeteg és olcsó áru kerül oda az ukrán, román, bolgár termelőktől. Ezúttal nem a „megszokott” kínai termék töri le az árat, hanem a felfutó európai konkurencia.

A vegyes méz – amely a belföldi bolti forgalom 80 százalékát adja – ára stagnál, illetve csökken, a méhészek 580–600 forintot kapnak egy kiló mézért. Az ukránok 2 euróért, azaz 600–660 forintért még le is szállítják az árut az európai vevőknek.

Mi viszont – a mostani nyomott felvásárlási árak mellett is – legalább 10 százalékkal vagyunk drágábbak. A román és bolgár méz esetében is hasonlóak az árkülönbségek. A hazai méhészek szerint 600 forint alatt nem is éri meg pergetni.

Ráadásul egy sor itthon is működő élelmiszer-áruházi lánc árul olcsón mézet: sokszor nem magyar terméket, hanem vagy tisztán külföldit, vagy a magyarral kevert külhoni mézet kínálják.