Hazai fajtákat keressünk, hiszen van választék

A szőlőből is annyiféle finomság készül, ahányféle megterem idehaza. Legyünk figyelmesek, tudatosan keressük a piacon, a boltokban az egyik legkedveltebb hazai gyümölcsöt!

GazdanetO. Horváth György2019. 10. 04. péntek2019. 10. 04.
Hazai fajtákat keressünk, hiszen van választék

Normális év van, ami annyit tesz, hogy a különféle szőlőfajták szürete a korábbi években megszokott ütemezésben történhet. Sőt még annyiban is igaz a normalitás, hogy aki év közben megadta a szőlőnek, ami jár, most sok finomra érett, magas cukor- és nem mellesleg savfokú termést szedhet le.

Azaz ebben az évben nem vitte el a gomba sem nyáron, sem nyár végén, ősz elején a termést. Hazánkban, ha szüretről van szó, akkor szinte mindenki a borszőlő szüretére gondol. Holott legalább százfajta csemegeszőlő is terem a kertekben, régi és új magyar fajták, aztán a környező országok nemesítései, de olyan távolabbi területek hírnökei is meg-megjelennek, mint Moldávia vagy másik egykori szovjet tagállam fajtái.

A piacokat járva azonban mintha csak egyetlen magyar fajta lenne, az is a félig bor-, félig csemegeszőlő kategóriába tartozik. A fehér és a piros saszla kelleti magát a magyar zászlós címkék alatt, más honi termésű szőlőt nem is igen látni a boltokban.

Legalább százfajta csemegeszőlő terem a kertekben. Fotó: Németh András Péter

Pedig megérné, hiszen ami ott most is megtalálható, az olasz, spanyol és méregdrága. Szüret idején 500–800 forintot is elkérnek kilójukért. Aztán az ember megkóstolja, és csalódik. Itthoni muskotályos vagy más zamatos fajtákhoz egy-egy városi család csak akkor jut hozzá, ha van ismerőse, rokona, akinek a kertjében megterem.

S most ejtsünk szót arról, miként lehet és érdemes e finom csemegét eltenni a szűkösebb hónapokra. A legfontosabb, hogy a szőlőt csak teljesen megérve szedjük, mert nem utóérő, hiába is várnánk vele heteket, netán hónapokat. Egy szárazabb, fagymentes, de hideg helyiségben akár januárig is kibírják a vastagabb héjú fajták.

Ezeket érdemes nagy hullámpapír lapra lefektetni, jó ritkásan. Vagy ha erős kocsányú fajta, akkor felkötve, egy-egy rúdon lelógatva betárolni. Minden fürtből vegyük ki a hibás, netán gombás, rothadó szemeket.

A szőlő másik felhasználási módja a mindenki által kedvelt must. Ezt a legeredetibb állapotában mélyfagyasztva lehet eltárolni. Sokan felforralják, dunsztolják, de az már nem az igazi íz. A szőlőt érdemes lekvárként is hasznosítani. Itthon valamiért nem divat, de Észak-Amerikában, ahol még rengeteg direkt termő ültetvény található, ipari mennyiségben készül, és a lakosság egyik kedvence a mogyorókrémes kenyerükre kenve.

Itthon a karakteres ízű fajtákból – muskotályos, otellós jelleg stb. – érdemes csinálni: kicsit felforralva, megtörve, átszűrve besűríteni, kevés zselatinnal sűrűbb állagot elérni. A szőlő hagyományos tartósítása nem más, mint a borkészítés.

Színek és ízek kavalkádja... Fotó: Kállai Márton

Ennek annyi tudománya van, hogy e helyütt csak két alapvetésre hívjuk fel a figyelmet. Az egyik: ha kerül is a darálóba rothadó fürt, az ne legyen meghatározó. Ha mégis sok az ilyen beteg gyümölcs, akkor használjunk egy kis ként, illetve borélesztőt. Mindkettő azt hivatott elkerülni, hogy a nem megfelelő gombatörzsek és fajták indítsák el az erjedést.

A másik: ismerjük meg a szőlőt, amiből a bor készül. Ha magunk termeltük, ha vettük, tudnunk kell, hogy valóban minden korábban alkalmazott permethatóanyag lebomlott-e már a gyümölcsben.