Lepukkant birkahodályból teremtett virágzó gazdaságot. Franciaországból hozta a tejelő lacaune juhfajtát, s azóta is ez a jószág az alapja Bévárdi Pál dunapataji mintatelepének.

Múlt és jövő találkozása a dunapataji tanyán

A tanyán tisztelik a múltat, ami nem csak a paraszti tárgyak bemutatásában nyilvánul meg, hanem a gondolkodásban is. Miközben pompás díszletül szolgálnak a tejesköcsögök vagy a földművelés eszközei, európai viszonylatban egyedi fejőházat látni, a juhállomány kényeztetésének modernizált lehetőségeiről nem is beszélve. Dunapataj határában a Bévárdi-major kapuja nem csupán a szakemberek előtt áll nyitva, kirándulókat is várnak. Bévárdi Pál 1984-ben szerzett agrárdiplomát, pályája a hartai Erdei Ferenc Téeszhez kötődik, ahol az állattenyésztés egy részét irányította.

Bévárdi-major, juhtenyésztés, tanya,

A Bévárdi-major Dunapatajban. Fotó: Kállai Márton

– Huszonegy éve árverezték a helyi téesz állattenyésztő-telepét, ami egy lepusztult hodályból és két hektár földből állt – idézi fel a múltat Bévárdi Pál.

– Senkinek nem kellett. Csodálkoztak is rajtam az öreg juhászok, amikor megvásároltam az ingatlant. Se áram, se ivóvíz, se kövezett út nem volt. Kőműves ismerősömmel kezdtünk neki a javításoknak. Rengeteg gonddal kellett szembenéznünk.

Gergátz Elemér genetika professzor, egykori agrárminiszter biztatta, hogy eredeti tenyészhelyén, Franciaországban tanulmányozza a lacaune juhfajtát, melynek a tejéből készül a világhírű „roquefort” sajt. Bévárdi felkeresett néhány gazdaságot, s az ott látottak alapján döntött: ezzel a jól tejelő és szapora birkával akar foglalkozni. Mindjárt vett is belőlük ötvenet. Élete első pályázata révén az ezredfordulón sikerült kialakítania a törzstenyészetet. Szakmai segítséget a mosonmagyaróvári és a kaposvári agrártudományi egyetem tanáraitól, valamint a juhtenyésztők szövetségétől kapott.

A családi gazdaság állományát ma ezer anyajuh alkotja, ennyi éppen elegendő. Időközben hatalmas fejlődésen ment át a major, amely 2012-ben kiérdemelte a bemutató mintatelep címet. Így részt vesznek a kaposvári és a gödöllői egyetem duális képzésében, számos diplomadolgozat is született már náluk.

– Az állattenyésztéshez kell terület is – folytatja Bévárdi. – A birtokunkat folyamatosan gyarapítottuk, ma csaknem 400 hektár szántót művelünk és 300 hektár legelőt használunk. Ezek a Duna, a Nagyéri-csatorna, a Szelidi-tó ölelésében, többségében természetvédelmi területeken találhatók. Nem csak hasznot húzunk belőlük, de a szépségüket is csodáljuk. Közel van Kalocsa, Hajós és a Szelidi-tó, magától adódik a turizmus lehetősége, ami a vállalkozásunk egyik pillére lehet. Vízparti szálláshelyet már tudunk adni, és a tejtermékeinkből is kínálunk kóstolót. Sokan megfordulnak a majorban, tavaly több mint ezer városi diák fedezte fel magának az állatainkat, köztük az őshonos mangalicát, a szürke marhát és a rackát. Nagy élmény a gyerekeknek a tanya, sokan itt ettek először zsíros kenyeret.

A vendégek betérhetnek a fejőházba, ahol a számítógéppel vezérelt technikát vehetik szemügyre. Annak ellenére, hogy kézenfekvő lenne – sajtüzemre van is egy nyertes pályázatuk –, nagyobb mérvű feldolgozást egyelőre nem terveznek. A kisteleki M+M Kft. készíti el sajtnak, juhtúrónak és más tejterméknek a pataji tejet. Mindazonáltal Bévárdi Pál hatvanévesen is gyakran gondol a jövőre. Ha a fogorvos lányának nem is, agrármérnök fiának átadhatja a stafétabotot.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.