Augusztus vége felé már a szüretre gondol az ember, ahogy a szőlőtőkék mellett gyalogol. Mit érdemes tudnunk a régi magyar szőlőfajtákról?

Rangot kap az úri szőlő

„Badacsonyi kéknyelű, az igazi jó nedű…” Sokan ismerjük a badacsonyi szőlőhegy ősi magyar fajtáját megéneklő nótát a kéknyelűről, amely több évtizedes mellőzöttség után most újra hallat magáról.

Az „úri szőlő”, ahogyan a múltban nevezték, 2013-ban hungarikum lett, s azóta a Badacsonyi Kör borászai azon fáradoznak, hogy rangot adjanak ennek a sok tekintetben különleges fajtának, amit az egész világon csak errefelé termesztenek nagyobb mennyiségben (de itt is csak harminc hektáron).

borászat, szőlő, Balaton-felvidék,

Szőlőtőkék a Badacsonyban. Fotó: Kállai Márton

A Badacsonyi borvidék nemcsak egyedülállóan gyönyörű természeti környezetéről, hanem karakteres borairól is híres. Nem véletlenül, hiszen az ezerhatszáz hektárnyi szőlőterület napsütéses, szubmediterrán éghajlatú, ugyanakkor védett az északi széltől.

A Balaton víztükre részint felerősíti a napsugárzást, részint gátolja a hőmérsékleti szélsőségek kialakulását, kedvező mikroklímát teremtve a szőlő számára különösen a déli-délnyugati lejtőkön.

Legelterjedtebb szőlője az olaszrizling, ami jó évjáratban aszúsodik is. Leghíresebb fajtája a szürkebarát, egy francia szőlő (a pinot gris), amit a szürke ruhás szerzetesek hoztak magukkal és vontak termesztésbe ezen a vidéken (innen a szürkebarát fajtanév).

Legkülönlegesebb szőlője pedig a kéknyelű, amit a helyi szőlészek „úri szőlő” gúnynévvel illettek, mert rosszul termékenyül és keveset terem, ezért termesztése úri passziónak számított a kicsi és bizonytalan hozama miatt.

Napjainkban azonban, amikor élénkül az egyedi és különleges borok iránti kereslet, egyre több pincészet készít rangos bort tisztán ebből a fajtából. Badacsony vulkanikus eredetű talaján a kéknyelű különleges zamatú, kifejezetten karakteres, tüzes bort ad (ami egyébként a borvidéken termesztett többi szőlőfajta borát is jellemzi).

borászat, szőlő, Balaton-felvidék,

A kéknyelű „portréja”

Markáns, mégis finoman harmonikus savaival, nagy alkoholtartalmával, határozott, de diszkrét illatával, valamint ásványosságával tűnik ki. Ízeiben (is) inkább visszafogott, nem harsogó, a hosszú idejű, fahordós érlelés teszi páratlan itallá.

KÉK NYÉLEN ZÖLD LEVÉL. A kéknyelű tőkéje megjelenésében is valamiféle ősi erőt sugároz, ezzel szemben a fürtje legfeljebb közepes, laza, ritkás, a termésmennyiség szerény. Ennek hátterében a fajta bizonytalan termékenyülése áll, aminek oka, hogy csak nővirágzatot hoz, így idegen fajta beporzására szorul (mely feladatot a budai zöld és a rózsakő szőlőfajták töltik be).

Levélnyele és annak színe is jellegzetes, kékesvörös árnyalatú, erről kapta a nevét. Későn, októberben érik, jól tűri a szárazságot, nem rothad, de fagyérzékeny. Nem kedveli a kordonos művelést, a bakművelés van inkább ínyére.

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.