Május eleje nálunk több munkát ad a kertben, mint a kora tavaszi szezon. Talajt készítünk elő a palántázáshoz, ültetünk, vetünk, de már szüretelünk is. Közben permetezni, kapálni is mind többet kell.

Tavaszi kerti feladatok tárháza

Ha nem volna ekkora aszály, nagy bajban lennénk, bár így is számottevő a gyomosodás. A tavaszi vetéssel benépesített ágyá­sainkban van a legtöbb munka, más területeken már kaszálni kell az állatainknak meghagyott fü­­vet, lucernát, vegyes gyomokat.

Az idei első szénakészítéshez jó az idő, a meleg, száraz levegőn 3-4 nap alatt megszikkadt a levágott növény. A gyökérzöldségekkel azonban gondban vagyunk: ritkán keltek – igaz, emiatt alig kell egyelni –, de a borsó sem az igazi.

Hiába öntözünk, a bevitt vízmennyiség csak arra jó, hogy ne pusztuljanak el kultúrnövényeink, jóformán minden nagyon vontatottan növekedik. A burgonyát kivéve: a kibújt kisarasznyi zöld hajtások még leginkább a gumókból táplálkoznak, a gyökereiket is ebben az időben fejlesztik ki.

Itt most bevált az ültetésnél alkalmazott módszer, hogy egy ásónyomi árokba szoktuk a gumót tenni, mert így eleve a nedvesebb régiókban fejlődik a növény. (Máshol, ahol csak kapavágásnyi gödröcskébe ejtik, majd felkupacolják a krumplit, már látszik a vízhiány.)

A tavalyról átteleltetett póréhagyma töveinek viszont jót tett a feltöltés: új leveleket hajtott, s még a virágzás kezdete előtt felszedjük és elfogyasztjuk a bő tucatnyi, csukló vastagságú töveket.

Sokat kell ásnunk: a héten kikerülnek a fóliasátorban nevelt paradicsomtövek, majd egy héttel később következnek a paprikák. Nem kis területről beszélek: nagyjából 300 paprika-, paradicsom- és padlizsántő kerül a kertbe, legalább három tucat fajta.

E területeken is árkokat ásunk: egy ásónyom mélyre megy az állataink adta egyéves érett trágya, ami már majdnem érett komposzt minőségű. Erre húzunk tíz­centinyi talajt, jól belocsoljuk, s egy-két héttel később ültetjük a palántákat. Hasonlóan jól betrágyázott ágyakba kerülnek a tök- és uborkafajták.

A káposztaféléket olyan ágyásokba ültetjük, melyeket tavaly ősszel vagy idén kora tavasszal trágyáztunk. Viszont borsót, babot, gyökérzöldséget, burgonyát soha nem ültetünk ilyen területre, azokat mindig egy éve szer­ves­trágyázott földbe tesszük.

A sárgarépa, a petrezselyem nem kerül vízben túl gazdag területre, viszont a zellert mindig oda ültetjük, ahol a legközelebb van hozzá a talajvíz. A paprikákat hasonló megfontolásból gondozzuk a telek legmélyebben lévő ágyásaiban.

Tetűnyomás

Nemrégiben már beszámoltunk az idei nagy levéltetű­invázióról. Nos, ahogyan tavaly, most is találtunk fekete levéltetveket az alig kikelt, néhány centis sárgarépán, petrezselymen. Megfigyeltem azonban, hogy a gyomosabb részeken, ahol főként a libatop és a disznóparéj 3-4 leveles kis növényei sűrűbben fordultak elő, a hangyák a tetveket nem a sárgarépára telepítették, hanem szinte kizárólag a libatopra.

Ezért – kímélendő a répákat – az ágyások között meghagytam a gyomfoltokat, mondván: a hangyák inkább ezt használják a tetveik „legelőjeként”, mintsem a haszonnövényt. A módszer bevált: az ilyen területeken alig akad tetű a répán, viszont a teljesen gyommentesített ágyásokban már rovarirtózni is kellett.

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.