Hívjuk fehér asztalunkhoz Európát!

Azt írták a szerzők, hogy hazánk a nagyvilág étkezési térképén nem valami nagy pont, talán ha egy morzsa lehetne mondjuk a kínai konyha asztalán. Aztán a szakma olimpiája sem ér fel például Athénnel.
A budapesti Stadion Szállóban beszélgettünk a konyhánkat lefitymáló cikkről. A nemzetközi hírű séf tételesen cáfolt minden állítást. Szerinte a hazánkfiai által szerzett tizenkét olimpiai aranyérem mindennél szebben beszél: mutassanak még egy olyan országot a szakma bírálói, ahol ennyi ínyesmester jutott fel a konyhaművészet csúcsára! Nincs több ilyen egész Európában, márpedig egy-egy olimpián hatvan-nyolcvan nemzet vesz részt. Az amerikaiak az olimpiai bajnokoknak adták a szakma Oscar-díját, ezért volt értelmezhetetlen a rosszízű írás.{p}
- Hazánk gasztronómiai nagyhatalom, és kész! - zárta le végül a vitát Laci bácsi, és békésebb vizekre eveztünk. Többek között elmondta, milyen izgalommal készül a szakma immár másfél év óta a Gasztrorandevúra, melynek emelkedettebb elnevezése (a la Benke): a magyarok fehér asztalához hívjuk Európát. A nemzetközi eszem-iszomot az Utazás 2004 kiállítással egy időben (március 18-21.) a Hungexpo C pavilonjában rendezik, ott mindenre választ kaphatnak a gáncsoskodók - tért vissza még egy kifakadás erejéig a fájó sajtócikkre a séf.
Megkérdeztem, miként vélekedik a gyorsétkezdék térhódításáról. Tanulságos történettel válaszolt:
- Azt nyilatkoztam valahol, hogy a gyorsétkezdék csak éhségcsillapítók. Erre felhívott az egyik cég igazgatója, és rám förmedt, hogy merek én ilyet mondani a szolgáltatásukról. Visszakérdeztem: ha önnél családi ünnep, lakodalom, keresztelő, kézfogó van, az üzletéből viszi a menüt? "Hogy gondol olyat!", méltatlankodott. Azt hiszem, a válasz magáért beszél.
{p}Milyen asztalt kell terítenünk az Európai Unióban? A gasztronómia utazó nagykövetei, a szakácsok, cukrászok járják a világot, és gyűjtik a tapasztalatokat. Biztos, hogy a "tsikosch, gulasch, paprikasch" műmagyaros imázst el kell felejtenünk. A magyar éttermekben keresett fogás a palóc leves, a bárány számos, tőlünk eredő elkészítési módja. Benke mester száz liter számra főzte a borsófőzeléket is Thaiföldön, és ugyancsak nagy keletje volt a házilag gyúrt, reszelt tarhonyájának.
- Az már nem megy, hogy négyszer százat úszik a zsírban a pörkölt - jegyezte meg az egyébiránt jó húsban lévő konyhafőnök, aki kedvcsinálón beszélt a jövendő alapanyagai sorában a zsírmentes húsokról, melyeket a mangalica, racka, szürkemarha, a gyöngytyúk, galamb adhat a vendéglátásban. - A pörköltet sem kell mindenáron nokedlivel gazdagítani, a párolt zöldséget sokkal szívesebben fogyasztja hozzá a külföldi vendég. A recept tehát hungarikum, igényes kivitelben és szívélyesen kínálva.{p}
A gyors fogyasztás világjelenségéből is jó lenne hasznot húznia a magyar konyhának - ha már változtatni nem tudunk rajta. Milyen lenne a hamburger, a hot dog, a gyros magyar módra? Laci bácsi szerint ez még nincs igazából kitalálva. Nálunk egy-egy hétvégén reng a tízemeletes panelház, mert mindenki klopfolja a húst. De talán műanyag csészébe beleférne egy ebédnyi gyümölcsleves sasadi őszibarackból, pándi meggyből, nyáron bele egy gombóc fagylalt, amit futtában is elfogyaszthatna, akinek szűkre van szabva étkezésre az ideje. Ugyanígy egy sajttal töltött pulykatallér is kézbe vehető, magyarítani pedig lehetne kecskeméti barack- vagy mogyorómártással.
- A baj az, hogy mindezt nem ismerik az emberek - mondta Benke mester, mire azért megjegyeztem, hogy az ő tévés szereplései sem abból állnak, hogy rendre ezeket a honi recepteket népszerűsíti. Ezt elismerte, de hát nem hadakozhat hűbelebalázs módjára a közízléssel, márpedig jelenleg a kedves néző, a készülék előtt ülő háziasszony egy-egy kiadósabb étel leírását várja. Ahhoz, hogy ez módosuljon, számos gasztrorandevút kell rendezni fehér asztal mellett, amely - mint tudjuk - a béke szigete.