Interjú

A kortárs színházi élet jeles szerzője - Szomorú vasárnap, Doktor Herz, Mária evangéliuma, Az Isten pénze, Drakula - az elmúlt években spirituális esszéivel - Kígyó és kereszt, Lomb és gyökér, Benső mosoly, Boldogság, Titkos tanítások - vezeti az olvasókat a szellemvilág és az önismeret útján.

- Tágabb horizontról szemléli a létet, sokat tud önmagáról és rólunk, s mindebben a hite szerint elmúlt életeinek tapasztalatai is segítik. Megváltoztak az írói módszerei, amióta nem csak regényt és drámát ír?
{p}- Úgy kezdek írni, mintha valakihez beszélnék, aki a lelki társam. Amikor találkozom az olvasóimmal, kiderül, hogy akit én csak elképzeltem, ott ül előttem. Nem egy ember, hanem rengeteg. Sokan írják tovább a könyveimet. Mindenki aláhúzva, megjegyzésekkel hozza magával a példányokat, tovább dolgozik rajta, lelkébe beépülnek a gondolatok. Most, hogy készül a műveim életműkiadása, látom, hogy egyik kötetem a másikra épül, és abból táplálkozik a következő könyvem, amit az olvasóimmal való találkozás során végig kellett gondolnom. Csodálatos, végtelen folyamat ez.
- A spirituális esszét mint műfaji meghatározást elfogadhatónak találja tanításokat tartalmazó köteteire?
- Szellemileg és művészileg a legnagyobb hatással Hamvas Béla volt rám. Elfogadom, hiszen az esszében gondolat, önvallomás, személyes hang és művészi megjelenítés egyaránt jelen van. Én ezt szeretem, lényegében hangosan gondolkodom.
{p}- Az 1992-ben megjelent Kígyó és kereszt-ből kétszázezer példány fogyott. A két éve kiadott Jóskönyv is túl van a százezren. Mi a magyarázata ennek a nagy érdeklődésnek: ilyen sok közöttünk a válaszokat kereső ember?
- Az ember nem azért vesz könyvet, mert bizonytalan, hanem mert gazdagabb akar lenni. Rossz megközelítése ez annak, miért van igényünk az értékre. A szépség, az igazság, a jó szó, az önismeret, minden, ami felemel, nemcsak azért vonz, mert zuhanunk lefelé, és kapaszkodunk. Egy szép verset sem azért olvas valaki, mert bajban van. Szomjazunk mindarra, ami mélyen eltemetve bennünk lakozik: a szépségre, a szeretetre, a boldogságra, hiszen ezek alapvető létjogok. Ezt a szomjúságot lehet kielégíteni a könyvekkel, hiszen egy jó mű felemeli a lelket.
{p}- Született tanítványnak vallja magát, ugyanakkor a szellemi mestereitől kapott tudást adja tovább, immár mesterfokon. Mindennek alapján is másképp tekint a létre. Életünk a bölcsőtől a koporsóig tart csupán, vagy végtelen?
- Öröklétben élünk. A művészet egésze a mai napig ezt hangsúlyozza, hiszen feladata ébren tartani az emberiségben a halhatatlanság bizonyosságát. Nagy gond, hogy ezt ma magyarázni kell, holott az igazán értékes irodalom erről szól. Balassi, Arany, Mikszáth, Karinthy, Babits, Pilinszky, Weöres hittek az örökkévalóságban, a lélek halhatatlanságában. A kor lett ilyen sötét, süllyedt, hogy megpróbál erről elfeledkezni.
- Többször megírta 1956-os halálos sebesülését. Miután átélte és megtapasztalta a halált, hogyan szemléli az elmúlást?
- Az elmúlás az újjászületés kezdete, az újjászületés újabb elmúlás eleje, ciklikusan működik. Az emberi élet, eltávolodván Istentől, elindult nagy, tapasztalatszerző földi vándorútján. Innen kezdve a születés és a halál gyönyörűséges körforgásában jár. De ez azt jelenti: nemcsak a testünk, minden pillanatban millió sejtünk is meghal, ugyanakkor születik, tehát ez szüntelen folyamat.
{p}- Ettől a gondolattól a mai ember meglehetősen elidegenedett. Sötét a kor, és bennünk is sötét van, írja. Hogyan győzhető le a bennünk kongó sötétség?
- Akiben fölvillan a szomjúság, megtalálja az útját akkor is, ha bármilyen vallás híve, vagy ha nincs vallása. A példaképem a vallások terén Rámakrisna, India nagy hindu szentje, aki a múlt századfordulón élt, és végigjárta az összes vallást. Mindegyiket elfogadhatónak találta, és azt vallotta, mindegyikben ott a csoda. Ha valaki mélyen és igazul odaadja magát egy vallásnak, megtalálhatja az üdvöt benne. Mondok egy példát: ha valaki megtanul szeretni, az keresztény. Ha nem, hiába van megkeresztelve, nem keresztény. Ez ilyen egyszerű; mert a kereszténységnek ez a fő szava.
{p}- Éltető erőnk és örök vágyunk a szeretet.
- A szeretethez legközelebb nem az érzések, gondolatok világa, még csak nem is a boldogság áll. A szeretettel legrokonabb szó az élet. Élet attól és addig van, hogy szeretet van. A testedben megszámlálhatatlanul sok sejt nyüzsög, bonyolult végtelenség, valóságos univerzum rejlik benned. Ahhoz, hogy te legyél, és harmónia legyen benned, mindőjük együttműködése szükséges. A különálló részek egészet alkotnak, nem önállósítják magukat. Az életed megalkotására összeállnak egységgé, és téged szeretve működtetnek. Azért élsz, mert ez a harmónia benned van. Amikor ez ellen az egybeszerető állapot ellen föllázad egy ráksejt, és elindul az egoista, önérvényesítő úton, elpusztulsz. A szeretet maga az élet, a kettő szétválaszthatatlanul egy. Ez azt is jelenti, hogy a halál nem egyéb, mint a maximális szeretetlenség. Amikor nulla pontra ér a szeretet, az a halál. Ezért még a legszánalmasabb állapotban is jelen van a szeretet, csak nem vesszük észre. A lét maga a szeretet.
{p}- Mindig a boldogság után sóvárgunk. Mikor vagyunk boldogok?
- Földünkön nincs boldogság, mert együtt jár az önfeledtséggel. Boldog csak önfeledt ember tud lenni. Nagyon ritka pillanat, ha megfeledkezünk magunkról. Az ember ezt az állapotot zavartalanul nem élheti át. Ezeknek a hatalmas gyönyörűségeknek csak a villanásaiból élünk. Másodpercekig vagyunk igazán boldogok, hiszen bele vagyunk zárva részint saját énünkbe, részint a sűrű anyagba. Igazából csak az emlékeink őrzik ezt a csodát, amely mélyen eltemetve él bennünk, mégis tudjuk, ez az igazi valóság.
- A villanásnyi boldog érzésen túl tehát boldogtalan az ember?
- Nem, akkor éli az életét. Az mindig útjelző, ha valaki figyeli saját magát, hogy bizonyos élethelyzetben a boldogsága felé megy-e vagy nem. Az önzés a boldogtalanság felé visz, akkor is, ha sok pénzt lehet vele szerezni. A hatalom és a gazdagság nem boldogít. A siker, a karriervágy az ego ambíciói, ám a híres és gazdag emberek nem boldogok. Aki megtalálta a saját békéjét, megtanulta önmagát jól szeretni, belenyugodott Isten akaratába, boldognak nevezhető, de ez sem a nagybetűs boldogság.
{p}- Az az ember célja itt a Földön, hogy boldog legyen?
- Nagyon nagy kérdés. Természetesen mindenkinek mindig más. Minden új életünkben más az életfeladatunk. Mindnyájunknak más a sorsunk. Van egy nagy, távoli, de van egy életre lebontott, egyéni célunk is, ami csak a miénk. Én csak a saját sorsomat tudom megalkotni, jól vagy rosszul.
- Mennyire vagyunk kiszolgáltatva a körülményeknek?
- Mivel az emberben isteni lélek él, sorsteremtő varázslók vagyunk valamennyien. Amilyen arányban elfeledkezünk róla, annyira vagyunk a körülmények hatalmában. Amilyen fokon fölébredt bennünk nemcsak ez a tudás, hanem a vele járó képesség, olyan fokon leszünk urává a sorsunknak. Írói célom, hogy ezt a mágust fölébresszem az emberekben.