?Írom a füzetbe, ki mennyivel tartozik?

Nyakunkon az uniós csatlakozás, ami az üzletek számára újabb betartandó szabályok seregével egyenlő. Szükség lesz női és férfi személyzeti vécére, háromosztatú szekrényre, öltözőhelyiségre, kosármosóra, zuhanyozóra, kézmosóra a kiszolgálóhelytől három méteren belül, külön élelmiszerraktárra és vegyi raktárra, külön bejáratra az árunak és külön a vevőnek.
{p} És ezek még csak az uniós előírások; külön probléma a közelmúltban bevezetett HACCP minőségtanúsítási rendszer, amelyet kötelezővé tettek minden élelmiszerüzlet számára. A kiskereskedők ebből azt fájlalják leginkább, hogy olyan aránytalan adminisztrációs kötelezettségeket ró ki rájuk, amit nem képesek betartani. A kissori boltban egy öregember rak a tűzre, míg a fiatalasszony kiszolgálja azt a pár vevőt. Az utolsó egy szelet csokit vesz az unokának, utána egy órán keresztül senki nem zavar minket.
{p}- Sok itt a nyugdíjas, meg az olyan, aki nem szeret dolgozni, és nem is dolgozik. Sokan vannak jövedelempótlón. Nincs más hátra, mint hogy írom a füzetbe, ki mennyivel tartozik, aztán a hozzájárulásukkal én veszem fel a postástól a pénzt. Már jobban tudom, kinek mikor jön gyes vagy jövedelempótló, mint ő maga. Jobban is várom. Kár, hogy árut nem lehet ebből rendelni: elég sokat érő füzetem van most.
{p}Császár Zoltánné édesapja vette meg a boltot, amely szűkösen eltartja az elvált fiatalasszonyt és óvodás korú kisfiát. Hó végére kétszázezer forint körüli tartozást halmoz fel a tanyaközpont lakossága a boltban, ami apránként csurog vissza a kasszába. Hogy mit hoz az uniós csatlakozás? Még nem tudják. A bolt vezetője most várja a szakértőt, aki majd felvilágosítja, hogy mit kell megváltoztatni az üzletben. Amíg a szakértőt lesi, reménykedik, hogy a külön épületben elhelyezett zuhanyozó és vécé maradhat úgy, ahogy van, nem kell őket beköltöztetni a főépületbe. De mindenképpen felújítja a boltot: ebből ugyanis megél. Még ha a befektetés soha nem is fog megtérülni.
{p}- Most nyílt itt a szomszédban a büfé. Oda azért el kell menni. A kocsmába vitték a pénzt, itt meg mondták, hogy írjuk már fel. Erre mondtam: nem írunk. Persze itt is sokan vannak, akiknek a szesz fontosabb, mint a kenyér. Bejön a múltkor az egyik: írjuk fel a kenyeret meg a bort. Mondom neki: a kenyér mehet, a bor marad. Akkor már nem kellett a kenyér sem.
- Az új szabványok? Adminisztráció? - kérdez vissza, amikor a HACCP minőségtanúsításról kérdezem - Én nem csinálom meg, lehet, hogy már hatályban is van. Felmosok mindig zárás után Domestosszal, elmosom fertőtlenítővel a kosarakat, de nem vezetek naplót róla. Kártevők nem nagyon vannak, egy volt, az fennragadt a hátsó ajtónál. Fel kéne azt is írni, hogy hol vannak csapdák, bejelölni a tervrajzon. De tervrajz sincs, az ÁFÉSZ óta apám a sokadik tulajdonos, és hogy a tervrajzok hova lettek, nem tudja senki.
{p}Az áfészok a rendszerváltás után sorra megszabadultak a külterületi üzletektől, a népesség ugyanis olyan csekély, és annyira nincs pénze, hogy a tanyai boltokat fenntartani a jelen pillanatban inkább szociális tevékenység, mint üzleti.
- A tanyák elnéptelenednek - mondja Patik Imre, az üllési áfész elnöke -, és ezt a boltok nem bírják. Nem a HACCP meg az EU-követelmények jelentik a fő gondot, hanem az, hogy a minimálbér-emelkedéssel, szabadsággal együtt ki bír-e gazdálkodni a bolt egy fizetést vagy egy fél fizetést legalább. Persze az sem segít, hogy a HACCP nem veszi figyelembe a különbséget egy napi három kiló és egy napi két mázsa szalámit eladó bolt között.
{p}De a szabályozás máshol is szül furcsa helyzeteket. Az egyik boltunkban például nem adhatunk el szalámit, csak egészben, mert a víz minősége nem megfelelő, és a szalámit vágó kést ebben a vízben mossák. Vegyenek tehát a környékbeliek egész rúd szalámikat, mert rossz a víz; de arra nem gondol az ÁNTSZ, hogy a lakosság azt a vizet issza, amióta él.
- Ha én magánvállalkozó lennék - fejezi be az elnök -, jobban járnék, ha eladnám ezeket a boltokat, és a pénzt például államkötvénybe fektetném.
Az üllési áfész saját boltja a kiskunhalasi út mellett van - tiszta és rendes, a választék is nagyobb, mint ahol eddig jártam. Itt már végrehajtották a szükséges változtatásokat, a falon vadonatúj a kézmosó.
{p} - A bevásárlóközpontok, a nagybani piac mind elviszik a vásárlókat - mondja Szalay Lajosné, aki majdnem húsz éve dolgozik az üzletben - Régebben a nagy ünnepeken érzékelhető forgalomnövekedés volt, ma ez sincs. Régebben megesett, hogy két garabollyal is vásárolt valaki, figyelték az akciókat: ha éppen olcsóbb volt, vettek öt szappant. Ez itt vegyesbolt: de már a műtrágyát meg a növényvédő szert sem vásárolja senki. Úgysem tudja a termelő kigazdálkodni az árát.
A hódmezővásárhelyi áfész elnöke, Kokovai János úgy véli: az állam azonos feltételeket szab a multiknak és az egy ember megélhetését nyújtó, kieső területeket ellátó kis üzleteknek.
{p}- A HACCP minőségtanúsítási rendszer olyan dolgokat vesz adottnak, amelyek a külterületen még nem találhatóak meg feltétlenül. Hogyan maradjon nyitva egy üzlet, amely száz olyan embert lát el, akinek így nem kell hat kilométerre mennie kenyérért, amikor a területen nincs csatornázás, márpedig enélkül a HACCP követelményeinek nem is lehet eleget tenni? Hallottam, hogy az unió országaiban is van ilyen szabvány, de ott nem kötelező, és nem értem, hogy itt miért tettük kötelezővé. A külterületi boltokat javarészt kényszervállalkozók működtetik, nem kereskedők ők, nem akarnak kacsalábon forgó palotát, csak meg szeretnének élni. Nem értem, miért kellenek az unióbelieknél is szigorúbb szabályok: hogy a rozsdamentes mosogatónak a rozsdamentes mosogatóját is be kelljen szerelni.
{p}Egy utolsó bolt maradt hátra, amelyet nehezen tudtam megtalálni. Az útról alig látszik, a volt áfész-alkalmazott bérli, muszájból. Talán a legmesszebb van minden szabványtól, amit valaha csak kitaláltak: a bontó nyíltan, becsületesen kinn az asztalon, négy kucsmás földi iszogatja a sört bent, a melegben. A boltosnak nincs mit mondania szabványról, unióról, inkább csendben örül, hogy nem az ÁNTSZ-től jöttem. A helyiekben van annyi jóérzés, hogy látják a kínját, és elballagnak a ház mögé, kivéve egy bajszos részeget, aki mindenáron interjút akar adni.
{p}- Nagyon jó ellátásunk van. Szép kenyereink. Valamikor sütöttem ettül nagyobbakat is, munkásőrbe. Veknibe volt háromkilós is, gurultak, mint a kocsikerekek. Volt egy ilyen nagy kosarunk. Meg volt egy kenyérbolt is, de az már megszűnt. Volt egy fapad, azon ült az öreg Simon tata. Mintha hallanám még a hangját.
A másik három kucsmás unja már a dumát; amikor indulok, az egyik épp pisálja le a kerítést, diszkréten. Nesze neked, HACCP!