Végy néhány henteslegényt!

Kora reggel csörgött a telefon Kassa György lakásán:
- Kérem, maradjon otthon - szólt a vonal túlsó végén az ismeretlen hang. - Fontos megbeszélnivalóm van önnel.
- De hát kicsoda ön?
- Én? A végrehajtó vagyok.
- Mégis, megmondaná, mit akar tőlem?
- Majd megtudja. Az a lényeg, hogy ne menjen el hazulról. A saját érdekében. Néhány órán belül ott vagyunk.
Az ismeretlen letette a telefont. Kassa György döbbenten ült az ágya szélén. Tehát mégis meg merik tenni? Hiszen ő egyetlen fillért sem kapott a házáért.
A végrehajtó tartotta a szavát, már reggel nyolcra megérkezett. Nem egyedül, hanem két lakatossal és néhány henteslegénynyel, valamint Ináncsy Miklóssal. A fiúkat azonmód szólították el munkájuk mellől, át sem öltöztek, ruhájuk véres. Az sem okozott gondot, hogy munkaidőben voltak, hiszen Ináncsy úr a főnökük, a soroksári vágóhíd tulajdonosa.
- Szedelődzködjön össze - szólította távozásra a végrehajtó Kassa Györgyöt.
- De, kérem, ez az én házam!
- Nem kívánok vitatkozni - hangzott az ellentmondást nem tűrő felszólítás.
- Én meg nem vagyok hajlandó elhagyni az otthonomat!
- Mondom, szedelődzködjön. A fiúk majd segítenek... - nézett a hentesekre. A legények közelebb húzódtak.
- Fel fogom jelenteni magukat!
- Csak nyugodtan - szólalt meg Ináncsy Miklós, szája szegletében mosollyal. Legalábbis Kassa György így látta. Mint ahogy azt is látta, hogy nem tréfálnak. Összeszedte legfontosabb személyes holmiját, be a kocsijába, s néhány órán belül kihajtott budafoki, Tanító utca 9. alatti, nyolcszázhatvan négyzetméteres házának kapuján. Egyenesen az ügyvédjéhez ment, s följelentette Ináncsy Miklóst.
A nevezetes napon 1996. szeptember 27-ét mutatott a naptár. Kassa György azóta többször nyerte meg a pert, mégsem tud visszaköltözni a házába. De hát ki is az a Kassa György, s hogyan tett szert tetemes vagyonára?
{p}Egy lakótelepi tömb földszinti üzletében üldögél naphosszat, egyik barátja nyílászárókat forgalmazó üzletében, ott találkozunk. Nyugodtan tudunk beszélgetni, többször is felkerestem, alig nyitották ránk az ajtót.
- Műanyaggyártó kisiparosként szereztem a vagyonomat - meséli. Veszprémben diplomázott, a vegyipari egyetemen. Innen hamarosan a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba került, a téeszek műanyaggal foglalkozó melléküzemágai tartoztak hozzá. Gondolta, miért ne gazdagodhatna meg ő maga is fröccsöntésből? Belevágott, s az üzlet fényesen bejött. 1970-ben váltotta ki az iparengedélyét, s 1992-ig futott a szekere. Ekkor még nagyobbat gondolt: svéd bankkölcsönből megvette a Pest Vidéki Gépgyárat. Ez az üzlet azonban már balsikerűnek bizonyult, végül örült, hogy a bankkölcsönt a kamataival együtt vissza tudta fizetni. Újabb ötlete támadt, inkább Máltán vág vállalkozásba. Akkor már családja sem kötötte Magyarországhoz, volt feleségével végre sikerült rendeznie a vagyonjogi vitáját.
- Négy évig voltam házas, tíz évig váltam. Hiába, a gazdag embernek válni sem könnyű...
{p}Akkor tehát: irány Málta! A kis országban szeretett volna ásványvizet forgalmazni. Ehhez azonban már nem volt elegendő tőkéje, ezért pénzzé akarta tenni a budafoki villáját. A háromszintes, úszómedencés, márványborítású ingatlant 87 millió forintra értékelték. Ennyiből már be lehetett indítani az új üzletet. Meghirdette az ingatlant. S ezzel kezdődött a kálváriája. Az még csak hagyján, hogy hirdetésére elsőként az ukrán maffia jelentkezett.
- Ötmillió forint ellenében eltekintünk háza felrobbantásától - ígérték. Kassa György fizetés helyett a rendőrségre ment, majd tűzszerészekkel átvizsgáltatta az épületet. Persze semmit sem találtak. Ez a húzás nem jött be, viszont megszerezték a személyes adatait, s hamis adásvételi szerződéssel valaki a saját nevére íratta a házat. Hamarosan újabb vevő jelentkezett, a Tipszter nevezetű társaság, amely magát kanadai-magyar cégnek állította.
- Azt mondták, megveszik a villát - emlékezik Kassa György -, de csak kilencven nap múlva tudnak fizetni.
- Nem volt pénzük?
- Arra hivatkoztak, a közigazgatási hivatalnál ennyi időre van szükségük a vétel engedélyezésére, mivelhogy külföldiek. Nem mentem bele. Egy hét múlva ismét jelentkeztek.
Újabb ajánlatuk már sokkal kecsegtetőbb volt. Engedélyezze Kassa úr, hogy ingatlanja terhére felvegyenek húszmillió forintos bankkölcsönt, s akkor harminc napon belül letétbe helyezik a ház ellenértékét. Kassa Györgynek ez ellen nem volt kifogása, miért is ne, úgyis az övék lesz az ingatlan. Ez lett a veszte.Néhány nap múlva elkészült a szerződés, március 27-én délután fél háromkor találkoztak Dombi Péter közjegyzőnél. A megadott időpontban Kassa Györgyöt már várta Ináncsy Miklós, aki a kölcsönt nyújtotta, Szabó Mariann bonyolító, Szanyi Béla, aki a kölcsönt igényelte, valamint egy Herczegh Szabolcs nevezetű öregúr. Kassa Györgyöt azonban itt vaskos meglepetés érte. A kölcsönszerződés helyett adásvételi szerződést tettek elé. Ebben nem húszmillió forintos kölcsönről van szó, hanem 45 millió forintos vételárról. Kassa György természetesen nem akarta aláírni a szerződést. Igaz, hogy el akarja adni a házát, de nem ennyiért. Hevesen győzködték, nem lesz ebből semmi gond. Több iratot is elé tettek. Az egyik szerint ötvenmillió forintot adott kölcsön Szanyi Bélának, s ha az nem fizeti az összeget vissza, végrehajtást kezdeményezhet ellene. Egy másik szerint Kassa György még aznap visszavásárolta a házát, s a visszavásárlás fejében visszaadja a húszmillió forint előleget. Ebből azonban nem kapott példányt, azt - ígérte Dombi Péter - kilencven nap múlva, amikor Szanyi Béla az igényelt húszmillió forintot kamatostul visszafizeti, megsemmisítik.
{p}Kassa György hitt nekik, s aláírta a papírokat, Ináncsy Miklós pedig leszámolt Szanyi Bélának húszmillió forint értékű valutát. Fél órán belül szétszéledt a társaság. Kassa hamarosan visszautazott Máltára. Később tudta meg, hogy Dombi Péter az adásvételi szerződést már másnap bevitte a földhivatalba. Június közepén Ináncsy Miklós titkárnője felhívta Kassa Györgyöt, s tudatta vele, hogy az utolsó törlesztőrészlet nem érkezett meg. Egy hét áll rendelkezésére, hogy főnökének kifizessen 27 és fél millió forintot. Ha nem, elveszíti az ingatlant. Hogy miként jött ki az összeg? Húszmillió a kölcsön, ötmillió a kamat, két és fél millió a bonyolítói díj. S a korábbi törlesztőrészletek? Azok nem számítanak be. Hogy miért nem? Vélhetően Szabó Mariann megtartotta magának.
Másnap Kassa György hazarepült, felhívta Ináncsy Miklóst, aki nyugtatta, neki nem a háza kell, hanem a pénze, de az rögvest. Ha nem fizet, mégis kénytelen lesz beérni az épülettel. Kassa György nem fizetett, egy kora reggel pedig megcsörrent a lakásán a telefon...
Mielőtt megismerkednénk Kassa György pereskedésével, ideje fölkeresnünk a történet szereplőit. Mindenekelőtt Ináncsy Miklóst.
- Örülök, hogy engem is megkérdez, több egyoldalú cikk is megjelent eddig az ügyről - örvendezett a nagyvállalkozó, amikor időpontot kértem tőle. Az iroda pazar, a Mercedes, amivel érkezett, mint egy kisebb batár, a fellépés magabiztos. A férfival birtokán, a Soroksári úti vágóhíd tárgyalójában találkoztam, több alkalommal is. A történetet természetesen egészen másképp ismeri, mint Kassa György. Hogy miként, azt végül sajnos csak a bírósági ítéletek indoklásából kihüvelyezve oszthatom meg az olvasóval, az egyeztetett szöveget ugyanis a riport megjelenése előtt visszavonta. Ináncsy Miklós a tárgyalások során tagadta, hogy az adásvételi szerződés színlelt lett volna. A házért, állítja, a 45 millió forintot még a közjegyzőnél kifizette. Mivel szerinte Kassa György a vételárból új lakást kívánt vásárolni, megengedte neki, hogy ne azonnal költözzön ki, hanem három hónapon belül, sőt erre az időszakra visszavásárlási lehetőséget is adott neki. Ez tehát Ináncsy Miklós változata.
{p}A bíróság azonban Kassa György állításait fogadta el, a szerződést színleltnek minősítette. Mire alapozva? Tanúvallomásokra, valamint például olyan tényekre, miszerint Ináncsy Miklós úgy jelent meg a közjegyzőnél, hogy az illeték összegét nem vitte magával. Vagyis, mint amikor valaki hitelez, nem pedig, mint amikor házat vásárol. Az illetéket pedig mindig a vásárló fizeti, s ezt neki, számos szerződés megkötésében közreműködő vállalatvezetőnek tudnia kellett, állapította meg a bíróság. Ráadásul Ináncsy Miklós anélkül írta alá az állítólagos adásvételi szerződést, hogy a felesége a házat egyáltalán látta volna. A bíróság ezt a tényt sem találta túl életszerűnek...
Szanyi Béla építési vállalkozó hosszas kapacitálásra ült be velem egy kiskörúti sörözőbe.
- Inkább nem mondanék semmit. Én már idős ember vagyok, mindenféle ügyletből kiszálltam.Szavai rejtélyesek, akárhogy kérlelem, árulja el, mire gondol.
- Legalább annyit mondjon meg, fizetett-e Ináncsy a lakásért Kassának? Hiszen ön szemtanúja volt a történetnek.
- Ha lehetne, inkább nem mondanék semmit.
Dombi Péter közjegyzővel ennyi szerencsém sem volt, ahogy a telefonban elmondta, legnagyobb sajnálatára a titoktartási kötelezettsége miatt nem nyilatkozhat. Csupán annyit tett hozzá, hogy az ő lelkiismerete tiszta.
S Szabó Mariann? Nos, ő ismeretlen helyen tartózkodik - valahol  Kanadában. Az ügylet után nem sokkal ugyanis kivándorolt. Herczegh Szabolcs pedig időközben meghalt.
Kassa György tehát pert indított Ináncsy Miklós ellen, hogy visszaköltözhessen a házába. Az ítéletre három évig kell várni. 1999 áprilisában a Fővárosi Bíróság kimondta az ítéletet: az adásvételi szerződés színlelt, ezért érvénytelen. Győzelem, kiáltott fel Kassa György. Amúgy is elege van már az albérletekből, költözhet végre vissza a sajátjába. Dehogy költözhet. Ináncsy Miklós természetesen fellebbezett.
{p}Az ítélet hirdetéséig másfél év telt el. Kassa György ismét nyert. Akkor tehát most költözhet. Nem, mert meg kell várnia a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati bírósági ítéletét. Ismét éppen másfél év telik el ennek a megszületéséig. És Kassa György ismét nyer. Immár minden lehetséges szinten kimondták: az adásvételi szerződés semmis. Még mindig nem költözhet. Az eddig született ítéleteket ugyanis a jogi zsargon közbensőknek nevezi. Ez azt jelenti, hogy a polgári perben Kassa Györgynek van igaza, az adásvételi szerződés érvénytelen. De ki mondta azt, hogy attól ő még vissza is költözhet az ingatlanába? Hogy miért nem? Mert azt egy újabb ítéletnek kell kimondania. A birtokbavételi perben. A Budai Központi Kerületi Bíróság ítélete szerint 2002. május 20-ig Ináncsy Miklósnak ki kell költöznie az épületből. Nem költözött ki. Május 18-án ugyanis ugyanannak a bíróságnak egy másik bírónője leállította az ítélet végrehajtását. Az már szinte csak érdekesség, hogy mielőtt a pereknek ez a sorozata kezdetét venné, Ináncsy Miklós perújítási kérelemmel fordul a Fővárosi Bírósághoz. Veszít, ám evvel újabb hónapok telnek el.
Kassa György története pedig tekergőzik tovább. Járja a hivatalokat, bizonygatja igazát, lobogtatja a javára szóló ítéleteket. Mindhiába. Majd, a jogerős és végérvényes bírósági döntés után.
Perge Lajost, a Fővárosi Bíróság polgári kollégiumának vezetőjét hivatalában keresem fel, vajon mikor tehető pont az ügy végére. A férfi készségesen magyaráz.
- A legnagyobb gondunk a bíróságokra nehezedő teher. Egy-egy munkatársamra évi több száz ügy is jut.
- De ez a vita már nyolc éve húzódik, s mindeddig csak az adásvételi szerződés érvénytelenségét mondták ki, a perek újabb szakasza mégis csak most kezdődik.
A bírósági vezető forgatja az iratokat, néha a számítógépén is utánanéz.
- Valóban - néz föl végül. - S ahogy elnézem, nem is lesz vége egyhamar. Nyilván mindkét fél szakértőkkel fogja alátámasztani a maga igazát: mekkora volt az ingatlan értéke egykor, mennyit költöttek rá azóta, amit meg kell téríteni a javára. Ugyanakkor Ináncsy Miklós jogosulatlanul lakott benne, amiért díj állapítható meg, azt meg neki kell megfizetnie. Még hosszas vita várható arról, hogy ki tartozik kinek, esetleg elfogultságokat jelentenek be a szakértők ellen, újabbakat rendel ki a bíróság, azok is véleményeznek majd, szóval elhúzódó ügy ez.
- S ha kiderül, hogy valóban többet költött már rá Ináncsy Miklós, mint a bérleti díj, akkor Kassának kell fizetnie?
- Bizony előfordulhat, minden az elszámolás eredményétől függ.
- Úgy tudom, ingatlana elvesztésével vagyontalan lett.
- Ilyen esetben értékesíteni szokták a per tárgyát, s annak az árából fizetik ki egymást a felek.
- Ezek szerint hiába érvénytelen egy adásvételi szerződés, védtelen az, akihez egy reggel beállítanak egy végrehajtóval és néhány henteslegénnyel?
A főbíró megcsóválja a fejét.
- Én ilyent sohasem mondhatok ki.