Rémálom a társasházban

"Tisztelt Szerkesztőség! Idős Szabó Péter vagyok, havi 20 ezer forint a jövedelmünk, 56 éves rokkantnyugdíjas özvegy vagyok teljesen egyedül egy 24 éves epilepsziás, magatehetetlen, anyagcserezavarban szenvedő 120 kg-os fiammal, teljes gondozásra, pelenkázásra szorul, etetni, itatni kell. Ellátásához kellenne egy mikrohullámú sütő, sajnos tavaly karácsonykor betörők ellopták, továbbá nadrágpelenka, guminadrág, tolókocsi, ami egy háztartásba kellhet. Külön köszönettel fogadnánk videót."
Békés utca Miskolcon. A társasház ajtaja zárva, a kaputelefonon Szabó Péter nevét keresve köröz az ujjam, amikor egy kiviharzó fiatal házaspár gyanakodva megtorpan, s a hölgy szeme a kezemben lévő levél láttán szikrákat szór, szájából nyomdafestéket nem tűrő szitkok ömlenek.
- Ha meg akarja tudni, mit rombolt ebben a házban az a rohadék szélhámia, a vele szemközt lakó Aranka nénit kérdezze, ő majd elmeséli a viselt dolgait!
A patyolattiszta lakásban kínos csöndben kortyolgatom a 72 éves özvegyasszony bodzaszörpjét, egy májusi rendőrségi jegyzőkönyvet rak elém. Aranka néninek semmilyen "idős Szabó Péterről" nincs tudomása. Vele szemben egy magányos, fiatal, harminc körüli férfi élt fél évig, nemrég elköltözött. Remélhetőleg egy pszichiátriára.
- Nincs annak sem elhunyt felesége, se százhúsz kilós gyereke, de esze se! Azt se lehet elhinni neki, amit kérdez!  - legyint Balogh Istvánné. - Sorra írta a leveleket az újságoknak. Ördögi gonosz dolgokat művelt! Elvágta a villanyvezetékeket, kitépte a kapcsolókat a falból, vizet locsolt szét a lépcsőházban. Nem sorolom, tessék elolvasni a jegyzőkönyvet!
{p}A jegyzőkönyv a lakóközösség Szabó Péter elleni feljelentését négy oldalon taglalja. "Nevezett fiatalember a vele egy lépcsőházban lakókat folyamatosan zaklatja, az épület felszereléseit rongálja, ezzel szándékosan életveszélynek teszi ki a ház lakóit."
- Hozzám először május elején csöngetett be - szólal meg Aranka néni. - Azt mondta, feltörték a pincéjét, menjek le vele "szemlézni", mert mindenét elvitték, most is fúrnak odalent. Dehogy mentem! Féltem tőle. Különben meg hazudott. Több évtizede lakom itt, de még soha nem lopott senki, sehová nem törtek be. És mert megtagadtam a kérését, végigöntötte vízzel a küszöbömet. Sokszor hívott ki éjszaka ügyeletes orvost is, nem nyitott ajtót, az orvos meg kínjában minket zörgetett fel.
- Őszintén sajnálom magukat - hozza elő a másik szobából Aranka néni lapunkat -, hiszen csak jóhiszeműen segíteni akartak. Hogy higgyenek majd az igazi rászorultaknak? Sátoraljaújhelyről egy házaspár tolókocsit hozott a "szegény 120 kilós gyereknek". Nem volt itthon, nálam hagyták a széket. Amikor hazajött, letagadta, hogy bárkinek levelet írt volna. A szék hetekig állt itt, aztán a házaspár elvitte a miskolci szeretetszolgálathoz.
{p}"Nevezett személy különösen sok és egyre veszélyesebb dolgot tesz. Egyik délután kirakott Baloghné ajtaja elé egy férfi felsőkabátot, újságpapírokat dobált rá, aztán csöngetett és visszabújt a lakásába. A papírokat kukába gyűrtük, a kabátot az ő ajtaja elé tettük. Egy idő múlva újra visszarakott mindent az ajtóhoz. Rendőrt hívtunk, de ők se tudtak vele mit kezdeni, mert tagadott."
- A levélbedobón keresztül hajigálta a lakásomba az újságokat. Rettegtem, hogy égő gyufát is utánuk dob. Éjszakára mindig egy lavór vizet készítettem a levélbedobó alá - suttogja Aranka néni, mint aki fél hangosan beszélni. - Rémálom, amit ez az ember művelt. Állítólag eladta a lakást. Istenem, megszabadultunk tőle?
Szabó Pétert nem sikerült fellelnem. Mobiltelefonját egyszer felvette, de a bemutatkozásom után lecsapta, majd visszahívott, és nem szólt bele. A ház közös képviselőjének, Koleszár Lászlónak rövid, ám annál velősebb mondandója volt a nyomtalanul eltűnt "idős Szabó Péter"-ről.
- Drága hölgyem! Nem létezik semmiféle öregember, sem a százhúsz kilós csemetéje! Ez az ő pihent elméjének szüleménye. Nemhogy a lakcímét, még a személyét is igyekszünk kitörölni az emlékezetünkből. Minimum ötkilónyi iratanyaga gyűlt össze a rendőrségen. Hogy nem halt meg senki, amíg minket boldogított, az csak a véletlen szerencsén múlott, mert az ittléte felért egy természeti csapással! Egyszer az emeleten lakó 74 éves Feri bácsira is rátámadt. Lefogtuk, megint kihívtuk a rendőrséget, de nem tudtak vele mit kezdeni. Azt mondták, nem beszámítható, az elmeosztályon lenne a helye. Mielőtt elköltözött, még szétlocsolt valami gyúlékony anyagot a lépcsőházban, meztelenül tapicskolt benne, én löktem be a lakásába. Örüljön, hogy nem találkozott vele soha! Szerintem olyan a külleme, hogy sminkelés nélkül bátran szerepelhetne egy horrorfilmben. Fogalmunk sincs, vannak-e hozzátartozói. Azt hallottam, a diósgyőri várba jár "dolgozni", a rendezvények utáni szemetet meg a csikkeket szedegeti össze egy szöges bottal.