Meddig marad olcsó a kenyér?

Minden idők egyik legnagyobb búzatermését könyvelhetjük el az idén: a földeken termett 5,8-5,9 millió tonna gabona messze meghaladja a hazai igényeket, mivel hosszú évek tapasztalata szerint élelmiszer-előállításra mindössze 1,8-2 millió tonnára van szükség. A búzatermés beltartalmi minősége azonban egyenetlen (ez egyedül a sütőipari felhasználáskor jelent gondot). Főképpen a csapadékos időjárás következtében több tájegységben is csak enzimszegény liszt készíthető a búzából, másutt poloskaszúrt a gabona, vagy a sikérrel, a terülékenységgel vannak bajok. (Ez utóbbi lisztből csak nem túl esztétikus, lapos kenyér készíthető.) Szakértők szerint emiatt azonban nincs szükség importra, javító lisztekkel, adalékanyagok keverésével viszonylag kis költséggel kiküszöbölhetők a gondok. Vita inkább akörül van, hogy mi legyen a kiadós búzafelesleggel. Elsősorban exportálni kellene, emellett intervencióban leadni: a novembertől életbe lépő tonnánkénti 101 eurós intervenciós ár ugyanis kedvezőnek tűnik. Különösen akkor, ha meggondoljuk: az úgynevezett euro minőségű búza gyengébb a sütőipari célra használt magyar malmi minőségnél. Vagyis minőségét tekintve az egész termés intervencióba adható volna.
- Sajnos ez a helyzet, mármint hogy a magyar búzatermés teljes egészében megfelel a kevésbé szigorú uniós előírásoknak, arra ösztönzi a termelőket, hogy a jövőben beérjék a gyengébb minőségű terméssel - állította Werli József, a Magyar Pékszövetség szakmai titkára. - Ez a helyzet elkényelmesíti a gazdákat.
Eddig nem észlelt probléma alakult ki az utóbbi hetekben: lehet, hogy a bő termés ellenére nem lesz elég a hazai búza. Miért is? Jelenleg alacsonyabb a piaci felvásárlási ár, mint az intervenciós ár lesz novembertől. Emiatt a termelők kivárnak - már aki képes megtenni -, s inkább az intervencióban bíznak. Intervencióra hektáronként 4,73 tonnát ajánlhatnak fel, azaz elméletileg s összességében akár több millió tonnát is. Ma még mindenki várakozó állásponton van, nem érdeke senkinek idő előtt színt vallani, ez pedig piaci bizonytalansághoz vezethet.
Még szerencse, hogy elegendő keverésre használt tavalyi lisztkészlettel rendelkeznek a malmok, s ez jótékonyan hat a kenyerek minőségére is (a friss búzából gyengébb minőségű kenyér készíthető, mint az állás során utóérő termésből). A szakmai titkár szerint nem meglepő, hogy a pékségek a jó, és a tavalyihoz képest 40-60 százalékkal olcsóbb búzatermés ellenére 15-20 százalékos áremelést sürgetnek. Az emelést már az év elején végre akarták hajtani, csakhogy a nagy kereskedelmi láncok megakadályozták. Tavaly a negyedik negyedévtől kezdve fokozatosan nőttek a pékségek költségei, s elkerülhetetlen lett volna a januári áremelés. Idén ráadásul béremelés sem volt a legtöbb vállalatnál, miközben az energiaköltségek változatlanul felfelé kúsznak. Ezért időszerű tehát Werli szerint az áremelés érvényesítése.
{p}
Az utóbbi tizenkét évben egyébként a pékségek átlagosan két és fél százalékos bruttó jövedelmezőséget értek el, ami korántsem volt elegendő a keresetek rendezésére és a szükséges technológiai fejlesztésekre. Az uniós csatlakozással életbe lépő szigorúbb élelmiszer-higiénés előírások betartása pedig csak tovább súlyosbítja a forráshiánnyal küszködő szakma helyzetét - szögezte le Werli József. A sütőipar ma már nyomatékosan szeretné elérni, hogy a számviteli törvénynek megfelelően a költségeket ott kelljen elszámolni, ahol keletkeznek, s akkor a szakma egyik rákfenéje, a hipermarketek nyomott áron termelő pékségeinek versenyelőnye is mérséklődne.Az elmúlt években már bebizonyosodott, hogy a forráshiányos pékségek nem tudnak és nem is akarnak foglalkozni lisztimporttal, de a kishatárforgalomban ez könnyebben megoldható. Ma már jellemző az is, hogy a határ közeli településekre esetleg szlovák kenyeret szállítanak. Ausztria ugyanakkor kiváló mechanizmust épített ki saját sütőipara védelmében, ugyanis a termelők a termékek 60-70 százalékát kötelesek saját üzletükben forgalmazni, míg az arány nálunk legfeljebb 12-15 százalék. Már ha van egyáltalán a péknek saját boltja! Vagyis a magyar pékségek kiszolgáltatottsága nagyságrendekkel nagyobb. A sütőipari piac telített, egyszerűen nem bővíthető a vásárlói kör. Még akkor sem, ha Ausztriában a pékségek 20 százaléka megszűnt az ország uniós csatlakozása után. Nem jelent megoldást az sem, hogy sok osztrák kereskedelmi cég az alacsonyabb költségek miatt Magyarországon sütetti ki azt a kenyeret, amelyet a határon túl forgalmaz.
Werli József elismerte: a korábbi jóslatokkal szemben nem kell attól tartani, hogy a magyar kenyér ára rövid időn belül megkétszereződik. A vártnál lassúbb a kiegyenlítődés a régi és az új uniós tagországok árai között. Megkezdődött a kisebb, szegényebb pékségek beharangozott agóniája is, s nő a két ország sütőipara közötti technológiai, hatékonysági távolság - nyomatékosította a pékszövetség titkára. Ha legalább 6-8 évig elfogadható mértékű, 10-12 százalékos jövedelmezőséget el lehetne érni az ágazatban, akkor megkezdődhetne az intenzív felzárkózás - hangzott az újabb jóslat, beismerve: a 2-2,5-szeres fogyasztói árkülönbség mérséklődésére azonban még ennél is több időre lesz szükség Magyarország és Ausztria között. Vagyis a viszonylag olcsóbb magyar kenyér még jó ideig biztosan fennmarad.

Rekordtermést arattak kalászos gabonából
Becslések szerint az idén 7,585 millió tonnás terméshozammal kalkulálhat az ország, ezt a mennyiséget 1,765 millió hektárról takarították be szeptember elejéig. Őszi árpából 4,7-4,8 tonnás volt a hektáronkénti termésátlag, búzából 4,6-4,7 tonnával lehet számolni. Várhatóan mintegy kétmillió tonna gabonát exportál az ország, a többi belföldi felhasználásra kerül. Ami a gabona árát illeti, számítások szerint az árcentrum az Európai Unió által meghirdetett intervenciós ár körül alakul, ha levonják belőle a költségeket. Vagyis a 26-26,5 ezer forintos árból a háromezer forintos tonnánkénti költségeket levonva nagyjából 22,5-23,5 ezer forinttal számolhatnak a gazdák.
A legnagyobb felhasználó, a sütőipar lisztigénye 750  ezer tonna körül van évente, a háztartások emellett 300 ezer tonna különböző finomságú lisztet vásárolnak, s évről évre nagyjából 150 ezer tonna lisztre az édesipar is igényt tart. Jelentős mennyiségű lisztet használ fel a tésztaipar (körülbelül 70 ezer tonnát), és emellett egyéb célra is nagyjából ennyi lisztet tartalékol a magyar gazdaság. Az idei termés minősége - a kiegyensúlyozatlan országos csapadékeloszlás következtében - már nem annyira kiváló, mint a mennyiség.