Uzsorával tartósított nyomor

Ma már senki sem veszi túl komolyan azt a mondást, hogy a pénz nem boldogít. Lehet, hogy önmagában véve nem. De ha nincs belőle elegendő, baj van. Vannak, akik mások nyomorát kihasználva gazdagodnak meg. Nem ismernek kegyelmet. Aki nem fizet a megadott időre, keservesen megbűnhődik.

Hazai életBalogh Mária2004. 09. 24. péntek2004. 09. 24.
Uzsorával tartósított nyomor


Ők azok, akik egy hónapra ötven-, késedelem esetén százszázalékos kamattal adnak rövid lejáratú kölcsönt. Elsősorban azoknak a kiszolgáltatott romáknak, akik bankkölcsönben nem reménykedhetnek. A kölcsön visszafizetésére az illető család mindenkori segélye, szociális járandósága vagy éppen háza a fedezet.
Néhány esztendeje Magyarország csaknem minden megyéjében gyökeret eresztett az uzsoramaffia. Az ország keleti végein, például Hajdú-Biharban, fénykorukat élik a nyomor vámszedői. Egyes falvakban a kéthetes késés büntetése a százszázalékos kamat. A megfélemlített emberek nem mernek a rendőrséghez fordulni. Féltik a családjukat. Azt mondják, ebből az ördögi körből nem lehet kiszállni. Meg aztán pénzre minden hónapban szükségük van. És az uzsorakamat elviszi a következő havi csekély bevétel tetemes részét is.
Találomra kiáltok be az egyik sárándi ház udvarára. A drótkerítésen sűrűn egymás mellé aggatott gyerekruhák száradnak. Hátul az udvaron, a ház mellett sparhelt, a napi betevő rotyog rajta. Pirított tészta krumplival. Mindennapos menü errefelé. Húsra nemigen telik. Barátságos roma férfi fogadja a köszönésemet, nyomában a felesége és három apró gyereke. Mondom, hogy mi járatban vagyok.
- Úgy mondják, hogy uzsoramaffia? - kérdezi gyanakodva az asszony. - Hát a szót mi nem nagyon ismerjük, mert kevés az iskolánk hozzá, de azt tudjuk, hogy van ilyen. Kevés pénzre sokat kell visszaadni. Hosszúpályiba menjen, ott bőven tudnak mesélni. Főként, akit meg is vertek... - mondja nyomatékkal, majd odébbáll.
- Nem akarnánk belefolyni ebbe az ügybe, itt ez a három pulya, fel kell őket nevelni - mutat a családfő a kicsikre, s máris pattan a kerékpárjára, s elvezet a szülei házához, mondván, ők mindent tudnak.
Bemutatkozom ott is, elsorolom újra, hogy mi járatban vagyok. A düledező ház tövében tizenvalahányan állnak körül. A hatvanévestől a másfél évesig. A kicsiket eltekintve mindenkinek van panaszolnivalója.
- Hallottuk mán mi is, hogy van ilyen maffia, de nem láttuk még őket - magyarázza elmélyülten a nagybeteg családfő. - Úgy vagyunk mi ezzel, hogy ha zörgetne valamelyik az ablakon, hogy na, nesze, komám, itt a píz, vegyed el, oszt majd megadod segílykor, kamatostul persze, akkor se kéne.
- Miért nem? - kérdezek vissza.
- Mer' nem tudnánk visszafizetni, pláne nem hogy ráteszik az 50 százalékot. A végin még megölnének. Így is nagy szegínysigbe' élünk. Huszonketten három szobába'. De hiába mennek munkáért a fiaim fel a tanácsho', nem kapnak.
- Azir' haragudnak odafen' ránk, mer' az igazságot kimondom, hogy nekünk is adják meg, ami a debreceni cigányoknak jár. Mi csak segilybül élünk, meg napszámbul, ha adódik - veszi át a szót ötven év körüli felesége.
- Na, hogy kérdezte a maffiát - veti közbe az egyik fiatalasszony -, Sárándon ez nem annyira megy. De például, ha cigit veszek mondjuk hitelbe, arra mán ráteszi a magyar asszony a kamatot. Száz százalékot. Ilyen van. A rendőrnek meg hiába panaszolom, elkűd, hogy hazudok. Pénzről is hallottunk, vót, akit addig vertek, még elő nem adta a kölcsönt a kamattal. De neveket nem mondhatok. Félek...
Sárándon nincs érdekképviseletük a romáknak. Nagy Józsefné polgármester nem hallott arról, hogy létezne a faluban uzsoramaffia. Ha lenne, tudna róla, mert a segélyt helyben osztják, a polgármesteri hivatalban. A faluvezető ott még nem látott behajtót. Az persze előfordul, hogy hitelre vásárolnak a boltban, többnyire a romák, de nem uzsorakamatra.Hajdúbagoson ugyancsak mélyen hallgatnak a cigányok. A szemük villanásából persze azonnal észreveszem, pontosan tudják, miről beszélek. Mégis elzárkóznak.
{p}
Amikor minden reménnyel felhagyok, az egyik faluszéli ház mellett középkorú házaspár avat a bizalmába. Név nélkül, s csak magnón kívül.
- Van itt egy magyar asszony, aki 50 százalékos kamatra ad kölcsönt. Romának, magyarnak egyformán. De csak annak, akinek van fedezete, aki nem teljesen koldus. Debrecenből is jön néha valaki, hozza a pénzt a címre - magyarázza a jó beszédű, huncut szemű cigányasszony, és meg is mondja a bagosi uzsorásnő nevét és címét.
- Mi történik, ha valaki nem adja meg időre a pénzt?
- Olyan nincs. A verőlegények jönnek, oszt' intézkednek. Más helyekről járnak át - veszi át a szót a párja.  - Meg van szervezve. Nagydarab, kigyúrt fiúk. Persze csak azoknak adnak lóvét, akiktől le tudják fogni.
- Na, hallgasson ide! - súgja az asszony. - Az én fiam Derecskén él, jó gyerek, használt ruhával kereskedik. Sok a gyereke, a pénze kicsi, a bankok meg nem állnak szóba vele. Ahhoz meg, hogy az árut frissítse, lóvé kell. Így oszt' rászorult az egyik uzsorásra. Ott Derecskén. Vót úgy, hogy nem bírta megadni a kamatot időre. Reszketett, mint a kocsonya, itt bujdosott nálunk. Végül azt mondta az az ember, az uzsorás, hogy dógozza le a földjén. Ledógozta. Orrvérzésig...
Elmentem az uzsorásként számon tartott hajdúbagosi magyar asszony házához. Mielőtt bemutatkoztam volna, rögtön azt kérdezte, ki küldött. Miután pedig megtudta, hogy újságíró vagyok, kurtán közölte: "Riportot, azt nem adok!"
Következő utam Hosszúpályiba vezetett. Itt legalább száz cigány ember él havonta uzsorapénzből. Egy dolgos roma vállalkozó, aki milliókat kért kölcsön uzsorakamatra úgy fél éve, megjárta. A maffiafőnök a pénz átadásakor a házát jelölte ki zálogul. A férfi tönkrement, s családjával mindaddig rettegésben élt, amíg egy másik kölcsönből ki nem tisztázta magát. Hárommillióra ötvenszázalékos kamatot fizetett. Ma is nyögi a terhet. Azt mondja, soha többé nem kezdene bele az életveszélyes játszmába.
Nem úgy a nála sokkal szegényebbek, akiknek a mindennapi betevőre kell a plusz harminc-negyvenezer, olykor ötvenezer forint. Joggal. A négy-ötfős családok ugyanis képtelenek havi hetven-nyolcvanezerből megélni. Akkor sem, ha napszámot vállalnak. Többségük dolgos, józan életű ember. Persze akad köztük olyan is, akinek szórakozásra kell a hitel.
A romák azt is elmesélték Hosszúpályiban, hogy aki például negyvenezer forintot kér, annak a következő hónapban hatvanezret kell visszaadnia. Jó esetben. Kéthetes csúszás esetén nyolcvanezret. Akkor is, ha egyetlen fillére sem marad a családnak. A verőlegények bezzeg soha nem késlekednek: a segélyek kifizetésekor ott állnak a polgármesteri hivatal ajtajában. Ha kell, nyolc órát is várakoznak. Csak azt az adóst engedik ki, aki rendezte a tartozását. Kamatostul persze.
Egy neve elhallgatását kérő hajdú-bihari közéleti roma férfi, aki az országos érdekképviseletnek is tagja, megerősítette a fenti információkat. Beszámolt arról is, hogy a nyomor vámszedői Pocsajból indultak, s hintették el "tudományukat" Hajdú-Bihar más településein. A legtöbb uzsorás egyszerű banki hitellel kezdte az ipart, majd pár hónap után, a kölcsönt visszafizetve, már csak a saját vagyonát gyarapította. Mások verejtéke és szenvedése árán. Megfogni, rajtacsípni nem lehet őket. Csak abban az esetben, ha az adósok panaszt tesznek a rendőrségen. Ez viszont nem jellemző. A roma érdekképviselet vezetője úgy látja, ha állandó munkalehetőséget kapnának a kisebbségben élők, nem szorulnának rá, hogy a nyomor vámszedőitől kérjenek pénzt uzsorakamatra.
Vezendi Jánosné, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője érdeklődésünkre elmondta: az uzsorahitelezés jogosulatlan pénzügyi szolgáltatás. Ilyen tevékenységet csak az végezhet, akinek erre törvényi engedélye van. A szóvivő megemlítette, hogy a bűnügyi osztály gazdasági alosztálya már folytatott ilyen ügyben nyomozást. Az ügy vádemelési javaslattal az ügyészségre került. Jelenleg ilyen ügyben nem vizsgálódnak a debreceni rendőrség munkatársai. Ha pénzbeli tartozás miatt összeverekedik két roma, az általában nem derül ki, mivel egyik félnek sem érdeke, hogy feljelentést tegyen. Egyébként uzsorahitelezésért egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés adható. A törvény szerint nemcsak a hitelező büntethető, hanem a hitelt felvevő is.