Leradírozni a térképről a hamisítókat!

Thummerer Vilmos, aki 1995-ben lett Az Év Bortermelője, negyven éve végzett a kecskeméti felsőfokú mezőgazdasági technikumban, s húsz esztendővel ezelőtt telepített először szőlőt. Az akkori hét hektárt mára nyolcvanhektáros birtokká fejlesztette - ezek szerint mégis van pénz a borban -, ebből ötven a termő, a többi még fiatal vessző. Felesége, három felnőtt gyermeke és veje egyaránt a pincészet sikeréért dolgozik. "Úgy tervezek, mintha örökké élnék" - csengenek vissza írás közben is búcsúzkodáskor mondott szavai.
Az egykori barlanglakásban kialakított irodában, szüreti szagokra gyűlő darazsak társaságában beszélgetünk. A 61 éves, fiatalos szőlősgazda ismeri a hazai borpiac minden rezdülését.
- Ami az utóbbi 10-12 évben a magyar borfogyasztás kultúrájában történt, az fantasztikus. Szép számmal akadtak szőlőtermelő borászok, akik elkezdtek igényesebben gondolkodni és bort készíteni. Ehhez párosult a vendéglősök fogadókészsége: fantáziát láttak az ételekhez illő italok kínálásában. A fogyasztók pedig örömmel fogadták a nemes borokat, s ki-ki tehetsége szerint vevő is rájuk. A magyar borok legalsó, olcsó kategóriájában viszont sajnos nem játszódott le érdemi változás.
- Mire gondol, minek kellene megtörténnie?
- Ha a termelők nem akarják elveszíteni a fogyasztókat, akkor az egyszerű tömegborokat is szőlőből kell készítsék. Az immár nyitott piacon ugyanis a vevő az ilyenért hajlandó néhány forinttal többet fizetni. A minőségnek az a sajátja, hogy előbb pénzt kér, s csak aztán fizeti vissza, kamatostul.
- Az uniós csatlakozás előtt a szakmában is rebesgették, hogy kedvező áron beömlenek majd az országba a jó borok és "elmossák" a magyar italokat.
- Nem történt látványos változás. Bizonyos mennyiséget már a csatlakozás előtt lehetett kölcsönösen és vámmentesen forgalmazni. A kvótát sem az unió, sem mi nem használtuk ki. Megkockáztatom: a jelenleg forgalomban lévő külföldi borok árán jobb minőségű hazai borokat lehet vásárolni. A komoly, nagy borok ára viszont Nyugaton az itthoninak többszöröse. Évtizedes, olykor évszázados, bejáratott kapcsolatok alapján, bizalmi elven működik a világban a kereskedelem. Ez nehezíti a magyar borok kivitelét.
- Ön miként forgalmazza borait?
- A szőlőtermést teljes egészében feldolgozzuk. Zömében vörös-, kisebb részben fehérborokat készítünk, évente úgy háromszázezer palacknyit. Meghatározó a hazai piac, a termés 15-40 százalékát pedig saját jogon exportáljuk: Svájcba, Belgiumba, Németországba, Finnországba és egy keveset Japánba. Itthon egy áruházlánccal állunk közvetlen kapcsolatban, ám boraink többségét, nagykereskedők közvetítésével, főként gasztronómiai vállalkozásoknak adjuk el. Úgy vagyok vele, mindenki tegye azt, amihez a legjobban ért. A termelő termeljen, a kereskedő értékesítsen, s elfogadható fogyasztói ár mellett mindegyikük találja meg a számítását. Thummerer-bort egyébként palackonként négyszáz és hatezer forint között, igen széles minőségi skálán lehet kapni. Nagy fantáziát látok a borturizmusban, fejleszteni akarjuk: sokan jönnek hozzánk. Érdemes lesz vendégeinknek az italsor mellé odaillő étkekkel is szolgálnunk.
{p}
- Mennyi pénz testesül meg a Thummerer pincészetben?
- Igazából nem tudom. Pillanatnyilag 220-250 millió forint közötti az éves árbevételünk, ami szőlőink termőre fordulásával, illetve az inflációval együtt folyamatosan növekszik. Beruházásaink nagy összegűek, jelentősek a hiteleink. Az idén és jövőre például kétszázmillió forintos fejlesztést tervezünk. Nagyot markolva rohanunk előre; igaz, egyetlen napig sem volt lejárt tartozásunk a minket segítő banknál. Újabb tárolókat építünk, folyton korszerűsítjük a technológiát. A közeljövőben szüretelőkombájnt veszünk.
- A borkészítés mellékterméke a törköly és a seprő. Az uniós szabályok bizonyos mennyiség fölött a borhamisítás megakadályozása végett előírják ezek begyűjtését és feldolgozását.
- A hamisítás és a törkölyfeldolgozás nincs feltétlenül összefüggésben. A hamisítás felszámolására inkább elszántságra volna szükség. Olyan szankciókat kellene alkalmazni, hogy az érintetteknek egy életre elmenjen a kedvük az egésztől. Le kell radírozni a térképről a hamisításhoz használt pincéket és más ingatlanokat, el kell lehetetleníteni a csalókat. Minthogy alkohol cukorból lesz, feltehető a kérdés: miért nem jövedéki termék a cukor? Tisztességes körülmények között nem teremne lényegesen több bor Magyarországon, mint a hazai fogyasztás. Az ismétlődő szüreti gondokat meg a borválságokat tehát kellő akarattal el lehetne kerülni.
- Pincészetük mihez kezd a törköllyel?
- Nemrég vettünk egy kis szeszfőzdét. Alapítottunk rá egy vállalkozást, s mi magunk főzzük ki a törkölypálinkát. A magyar gyümölcspálinka védett termék lett az unió piacán, úgy érzem, van mit keresni e téren. Remélem, párlatainkat ugyanúgy értékeli majd a minőségi italokra mind kényesebb piac, mint a borainkat.
- Szavaiban nyoma sincs a panasznak.
- Nemcsak kívülről, másoktól vártuk a segítséget. A kezdet kezdetén jól mértük fel a csapásirányt, s a körülmények is segítették vállalkozásunkat. Napjainkban családi pincészetünk a világ bármelyik igényes borvidékén megállná a helyét.

Tokaji helyzetkép
- Becslések szerint mintegy 53-54 ezer tonna közepes minőségű szőlőtermés várható a pár hetes késésben lévő idei szüreten - mondta lapunknak Marczinkó Ferenc, a tokaj-hegyaljai hegyközség elnöke, aki szerint ennek harmadát fel kell vásárolni, mert túltermelési válság alakul ki. Ha elvinnék a felvásárlók, akkor nem lenne feszültség, s nem lenne az ár tíz-húsz százalékkal kisebb, mint tavaly.
A termésfelesleget sűrítéssel vagy lepárlással kellene kivonni a piacról, vagy raktározni kellene a bort. A raktárkapacitása azonban szűkös, ráadásul negyven százalékkal nagyobb a felhalmozódott borkészlet. A Hegyalján egyetlen cég rendelkezik lepárlóval és viszonylag nagy tárolóval: a Tokaj Kereskedőház Rt., de korántsem akkorával, hogy képes lenne befogadni a felesleget. A cég szerződései szerint háromezer gazdától átveszi a szőlőt, csakhogy a Hegyalján több mint tizenkétezer ember él a termesztésből!