Copperfield a skorpiók között

Tőle minden kitelik. Hiszen a New York-iak szeme láttára eltüntette a Szabadság-szobrot, átgyalogolt a kínai nagy falon, megszökött egy felrobbanó épületből, Alcatraz börtönéből, megemelte az Orient-expressz kocsiját, lebegett a Grand Canyon fölött - és hosszan sorolhatnánk még csodatévő akcióit. Nem mellesleg a hátunk mögött hagyott évtizedben egymilliárd dollárt keresett, bezsebelt 19 Emmy-díjat és hárommilliárdan látták produkcióit.
A Szabad Föld munkatársai is ott voltak David jó hangulatban zajló sajtókonferenciáján. A mester kedvesnek mutatkozott, ám hiába kérdezték az újságírók, titkait nem árulta el. Még a lottószámokat sem, pedig állította, hogy tudja. Azt viszont mosolyogva közölte, hogy hétköznapokon el-eltüntet egy-egy hamburgert, időnként pedig barátnői válnak köddé. David bevallotta: az élethez szabott időt keveselli, de most érzi magát a legboldogabbnak, s a korábbiakhoz képest sokkal lazább. Ez látszott is a szerény tekintetű, halk szavú illuzionistán, aki türelmesen állta a sajtó rohamát és a fotósok vakuinak szűnni nem akaró villogását.
David Copperfield a mostani rövid látogatáson szinte semmilyen kikapcsolódást nem engedett meg magának, még az étkezések is leginkább egy gyors hamburgerből és sültkrumpliból álltak. Beszélgetésre is kevés idő jutott, de szerencsére lapunk kérdéseire az RTL Klub Fókusz című műsorának forgatásán válaszolt.
{p}
- Kitől örökölte a tehetségét, s ki segít önnek ma az illúziók megvalósításában?
- Az adottságokat, a képességeket a nagypapámtól örököltem, aki nem akarta, hogy bűvész legyek. Sajnos mikor meghalt, nem lehettem mellette, nem köszöntünk el egymástól, s nem tudtuk megbeszélni, mi legyek. Azóta is neki próbálok megfelelni, s remélem, ma már nem bánja, hogy az akarata ellenére ezt a foglalkozást választottam. Az én hivatásom nem magányos műfaj. Egy ötfős csapat segíti a munkámat, együtt dolgozzuk ki az újabb csodákat és számokat.
- Ha hibázik, az akár az életébe is kerülhet. Milyen gyakran fordul elő ilyesmi?
- Voltam már életveszélyben, de nem gyakran. Például mikor beugrottam a Niagara vízesésbe, s kiúsztam. Most afrikai skorpiókkal dolgozom, melyek szintén nem ártalmatlanok. Hiba mindig becsúszhat. Egyszer például egy autót emeltem a magasba, de sajnos idő előtt lezuhant a színpadra. Az első ijedtség után kiderült, hogy kifejezetten jót tett az előadásnak: tódultak az emberek, hogy lássák, na, mikor zuhan le újra?
- Vágyik olyan varázslatra, amelyre maga nem képes?
- Jó lenne megérni a 200. évemet.
- Miért kezdett el gyógyítással foglalkozni? Hatott a szülei régi kívánsága, hogy orvos legyen?
- Erre nagyon büszke vagyok. A bűvészet, az illúzió keltése olyan készségeket és képességeket kíván, illetve fejleszt, amelyek terápiás hatásúak lehetnek fizikailag, sőt mentálisan sérült emberek számára. Ez a "Project Magic", a Bűvészprojekt, mely gyógyít. Húsz éve gyakorolják, ma már több mint 30 ország 1000 kórházában, és működik. Amikor a sérült emberek a trükköket, a mozgásokat sajátítják el, javul a mozgáskoordinációjuk.
- Hol lakik, hol van otthon ennyi utazás mellett?
- Nevadában és New Yorkban is van lakásom, de gyakran megyek a Bahamákra is. Szeretek így élni.
- Ha nem indiszkrét a kérdés, ezúttal ki kísérte el Magyarországra?
- Most éppen senki. Legutóbb, öt éve a szüleimet és a barátnőmet is magammal hoztam. Most azonban két kapcsolat között vagyok, nem jött velem senki. A mi hivatásunkban nehéz tartós kapcsolatban élni, mi a karrierünkkel kötünk házasságot. Évente több mint 500 fellépés mellett alig marad egy-egy szabad nap. Ez nem fér össze a családos életformával.