Határjáró életjáradékos

Míg országszerte sokan idegenkednek a földet életjáradékért programtól, Jász-Nagykun-Szolnok megyében rekordot dönt az érdeklődők száma. Eddig 2700-nál többen ajánlották fel területeiket az államnak.
Köztük Hegyes István, aki feleségével fiatal kora óta a szomszéd község, Rákócziújfalu termelőszövetkezetében dolgozott. Az asszony könyvelő és pénztáros, a férj mezőgazdasági technikus volt. Hegyes István e harminchárom év alatt úgy megismerte a földeket, mint a tenyerét. Kitanulta, mikor mit kell vetni, milyen művelést, tápanyag-utánpótlást kell végezni a jó termésért. Jött a rendszerváltás, megszűnt a téesz, nekik összesen 7,4 hektár föld jutott.
- Mi mindent próbáltak termeszteni saját földjükön?
- Elsősorban fűszerpaprikát és vöröshagymát. De hiába a jó termés, a gyatra felvásárlási ár az önköltséget sem fedezte. Most hallom az újfalui gazdáktól, hogy húsz forintot adnak a kereskedők a vöröshagyma kilójáért. Elkeserítő és felháborító ez a kiszolgáltatottság és tehetetlenség.
- Mikor és hogyan értesült az életjáradék programról?
- Már a program bejelentésénél fölkaptam a fejem a hírre, és mondtam az asszonynak, hogy bizony ez nekünk ideális lenne. Utánajártam, de akkor csak azok élhettek ezzel a lehetőséggel, akiknek ki volt mérve a földjük. A miénk ugyanis osztatlan közös tulajdonban volt. Nagyon örültünk, amikor a második turnusban ezekre a területekre is kiterjesztették az életjáradék-programot, az elsők között igyekeztem megszabadulni a földtől.
- Ez kissé furcsán hangzik annak a szájából, aki egész életében földműveléssel foglalkozott.
- Alaposan végiggondoltuk, meghánytuk-vetettük a dolgot a feleségemmel, valamint a falugazdásszal és a hasonló cipőben járó gazdatársakkal. Ha lenne remény rá, hogy még a mi életünkben gyökeresen javul a mezőgazdaság jövedelmezősége, vagy lenne, aki folytatná a családi gazdálkodást, akkor biztosan kitartottunk volna, sőt talán növeltük volna a birtokot. De így? A fiunk pedig hivatásos katonatiszt, nem foglalkozik a földdel. Annak viszont ő is örül, hogy jó nyugdíj-kiegészítésünk van, nagyobb anyagi biztonságban élhetünk. Sajnos az egészségem sem tökéletes, szívproblémákkal kerültem rokkantnyugdíjba, így a munka és az idegeskedés sem hiányzik.
{p}
- Mi lesz a csaknem hét és fél hektár sorsa, ki műveli tovább?
- Nekünk még nyolc évre szóló szerződésünk volt a Mezőfarm Kft.-vel, gondolom, továbbra is ők művelik, csak a bérleti szerződést már az új tulajdonos, az állam fogja velük megkötni. Aztán, valamikor összefüggő nagy táblákba vonják ezeket területeket, és úgy adják ki egy-egy nagyobb kft.-nek haszonbérleti szerződésbe.- Nem félő, hogy ezek az újra koncentrálódó, nagyüzemi művelésbe vont hatalmas táblák a nemzeti földalapnál "parkolva" várják, hogy külföldi kézbe kerüljenek? - Addig, amíg a moratórium tart, nem. Utána bizony nagyon nagy a valószínűsége, mert a magyar gazdának koránt sincs annyi pénze, mint a külföldinek. És nem is tud annyi mindent megadni a földnek, trágyázást, műtrágyázást, növényvédelmet, fejlesztést, mint egy tőkeerős és hozzáértő gazda. Tudom, sokan úgy tartják, hogy a birtokok koncentrálása, így az életjáradék-program is éppen ehhez a folyamathoz vezető, tudatos politikai döntés volt. Ha így van, sajnálom a magyar földet és az utánunk jövő nemzedékeket. De nekünk most nagy szükségünk van a pénzre, az életjáradékra, nyomorúságosan kicsi a nyugdíj. Nem dönthettünk másként.
- Hogy tud elszakadni a földtől? Nem tartott meg egy kis darabot mutatóba, hobbiként?
- Eleinte nagyon hiányzott a gazdálkodói életforma. Hatvannégy éves vagyok, még sokáig szeretném élvezni az életjáradékot. Épp csak egy kétszáz négyzetméteres hobbikertet tartottunk meg, itt hódolok a hivatásomnak. Persze gyakran csak úgy, minden cél nélkül elindulok az újfalui határba, egykori kerületembe. Végigpásztázom a valaha gondjaimra bízott táblákat, és bizony összeszorul a szívem. Nemcsak a nosztalgia miatt. Főként azért, mert elhagyatott, gyomos, műveletlen parcellákat látok. Mintha csak egy szezon végi kiárusítás előtt álló leértékelt, leamortizált, hasznavehetetlen árucikk lenne az értékes magyar föld.