Privatizálnak Bácsalmáson

A Bácsalmási Agráripari Rt. a térségben egyedüliként maradt meg hatékonyan működő és nyereséges vállalatnak a rendszerváltás után. A cég 4100 hektárnyi jó minőségű, bérelt, állami tulajdonú földön termelt, javarészt takarmánygabonát, amelyet aztán a sertés- és szarvasmarha-tenyésztésben használtak fel. A rendszerváltáskori elbocsátásokat követően a dolgozói létszám hatszáz fő körül stabilizálódott egy olyan vidéken, ahol a délszláv háború közelsége és a rossz megközelíthetőség mértéktelen rombolást végzett a gazdaságban.
Belső vélemények szerint az rt. gyengülése már 1995 után megkezdődött. A cég csekély nyereséggel működött, de lépést tartott a technológiai követelményekkel, és tartalékait is megőrizte - ez mindenképpen arra utal, hogy a kedvezőtlen időjárási és gazdasági viszonyok ellenére racionális gazdálkodás folyt. Sendula Tibort követően, aki körülbelül 25 év után, kilencvenötben távozott a vezérigazgatói posztról, a vezetők egyre rövidebb ideig tölthették be ezt az állást. Az rt. időközben felkerült a privatizálandó állami agrárcégek listájára, ami aggodalommal töltötte el helybelieket, és a választási kampányokban rendszeresen munícióként szolgált az éppen ellenzékben lévő politikusoknak.
Horváth Zoltán helybeli növénynemesítő szakember '99-től vezette a társaságot, az ő 2001-es elmozdítása kapott először politikai töltetet - akkor a Fideszt látták a bácsalmásiak az akció mögött. A változásnak a 2000. évi - a vezetőség szerint főként a belvíz által okozott - veszteség szolgált alapjául. Az ÁPV. Rt. ekkor Ádor Sándor állatorvost bízta meg, hogy "dinamikus vezetőként" állítsa helyre a mérleget, ami a sertéskonjunktúrát hozó 2001-es évben sikerült is. A választások után, 2002 novemberében az akkor ismét száztízmillió veszteséget elkönyvelő cég vezetésének mennie kellett, helyettük Götz János vette át a stafétát - ekkor már az országos és városi szinten is csatát vesztő Fidesz állhatott ki a lerobbant térség ügye mellett. Götzék sem műveltek csodát, a 2003-as év - szerintük az aszály és a nyomott sertésárak miatt - gigantikus veszteséget termelt. Hogy a dolog hol lett elbaltázva, arról folyhatnak viták, de az tény, hogy a mai adósság - amelynek értéke pesszimista becslések szerint majdnem egyenlő a cég vagyonával - java része a privatizáció árnyékában, az utolsó két vezetés alatt keletkezett. Mellesleg a dolgozói létszám hatszázról háromszáznyolcvanra csökkent, a munkanélküliségi ráta 17 százalékra ugrott, 7 százalékkal meghaladva a megyei átlagot.
{p}
A privatizáció első két fordulója - előre meghatározott feltételekkel és a hatalmas adósságállomány ismeretében borsosnak tűnő ár mellett - eredménytelen volt. A harmadik fordulóban a cég azé, aki a legjobb feltételeket ajánlja. A vevő Pegano-Pig Kft. szakmai befektetőnek tűnik, cégbejegyzés szerinti jegyzett tőkéje hárommillió forint, a tulajdonosai között azonban ennél jelentősen nagyobb jegyzett tőkéjű gazdasági társaság is van. A privatizációs szerződésről tudni lehet, hogy a befektető négyszázmilliós fejlesztést köteles végrehajtani, és hogy a dolgozók negyven százalékát bocsáthatja el az elkövetkező három év folyamán - azonban a szerződés nem tartalmaz ütemezést.
Kérdéses, hogy mi lesz a gazdaság sorsa. Ellentmondó információk láttak napvilágot arra vonatkozóan, hogy mennyit ér az állatállomány, a tejkvóta, milyen értéket képvisel a bérelt földterület most, illetve abban a pillanatban, amikor majd külföldiek is vásárolhatnak földet Magyarországon. Nem lehet pontosan tudni azt sem, hogy kinek tartozik az rt., csak annyit, hogy a tartozások egy része banki hitel, a másik része pedig beszállítók felé fennálló adósság.

Elkelt a maradék
Az év végén újabb három agrárcéget adott el az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. Az Alcsiszigeti Mezőgazdasági Rt. új tulajdonosa, a Konfarm Kft. 640 millió forintért jutott hozzá a gazdasághoz, 288 millió forint tőkeemelést vállalva. Kétszázhúszmillió forintos vételáron szerezte meg a Bácsalmási Agráripari Rt.-t a Pegano Pig Kft., 400 millió forintos tőkeemelés ellenében. A Komáromi Mezőgazdasági Rt. a Kemenesalja Agráripari Kft.-é lett 201 millió forintért. A befektető 480 millió forintos tőkeemelést és 220 millió forintnyi tulajdonosi kölcsön visszafizetését is vállalta.
A három cég eladását egyes szakértők elhibázottnak tartják, mivel azok - szerintük - jóval áron alul keltek el. Az ÁPV Rt. kasszájába 1,061 milliárd forint folyik be, s ez az összeg majdnem 4 milliárd forinttal kevesebb annál, mint amennyi az érvényes vagyonkezelői piaci értékelésben szerepel. Az agrárcégek privatizációja az ellenzék szerint egyrészt szocialista politikusoknak, másrészt régebbi országgyűlési képviselőknek kedvezett.