Visszaültek az iskolapadba

Mórahalmon decemberben ért véget a "Kiindulópont: az ember" fedőnévre hallgató, PHARE-pályázatból finanszírozott program, amely csökkent munkaképességű, tartósan munkanélküli embereknek kívánt hivatást és kenyérkeresetet biztosítani.

Hazai életTanács Gábor2005. 01. 14. péntek2005. 01. 14.
Visszaültek az iskolapadba


- Jobb nekem, hogy emberek között vagyok - mondja a húsz év körüli Jójárt Ferenc. - Cipőfelsőrész-készítő a szakmám, de ha otthon kopácsolok, egyedül, az nem ugyanaz. Hiányzik a társaság.
Jójárt Ferenc százszázalékos rokkant, első munkahelyét is ennek a programnak köszönheti: a Mórakert Szövetkezetben dolgozik, amióta számítógép-kezelői vizsgáját letette. Legalább tizennyolc hónapig itt is marad, hiszen addig tart a pályázat által előírt utófoglalkoztatás. - Emberként kezelnek, barátokat szereztem... nem nagyon kívánhatok mást - mondja a fiú, és kicsit megvonja a vállát.
A 2003 júliusában kezdődött program lényege, hogy az olyan embereket, akik csökkent munkaképességűek és már régóta kiszorultak a munkaerőpiacról, hozzásegítsék a visszatéréshez, úgy, hogy képzést biztosítanak számukra. Ezzel azonban nincs vége a dolognak, mert a képzési lehetőség önmagában kevés: segítséget kellett nyújtani abban, hogy a családi problémákkal, félelmekkel nehezített utat a résztvevők végig is tudják járni. Egyesek már több mint tíz éve munkanélküliek voltak, nem mozdultak ki otthonról, senkivel sem találkoztak a családjukon kívül. Legtöbbjük iskolapadot is húsz-harminc éve látott utoljára közelről, és most nemcsak tanulniuk kellett, de még vizsgázniuk is.
- Csontok, izmok, latin nevek... néha már azt mondtuk, nem megy több a fejünkbe - meséli a rettegett anatómiavizsgáról Szekeres Antalné, aki gyógymasszőri képzést kapott. - Hogy az ember mennyi alkatrészből áll!
A program a következőképpen épült fel: az érdeklődőket a Csongrád Megyei Munkaügyi Központ mórahalomi kirendeltségén keresztül toborozták össze, majd a szakmai csapat tagjai elbeszélgettek az érdeklődőkkel - így választották ki azt a tizennégy embert, aki végül is bekerült a programba. A választható képzéseket annak alapján határozták meg, hogy milyen munkáltatóval lehetséges megegyezni az utófoglalkoztatásról: kínálkozott a Mórakert Szövetkezet és a Mórahalmi Gyógyfürdő, ezért a képzések közül a nyolc általánost végzetteknek a számítógép-kezelői, az érettségizetteknek a gyógymaszszőri állt rendelkezésükre.
{p}
A dolog azonban egy képzésnél és egy meghatározott ideig tartó foglalkoztatásnál lényegesen bonyolultabb. Nyújthatnak valakinek ingyenes képzést, ha már az órára sem jut el: közlekedési nehézség, betegség, családi perpatvar okán. Vagy azért, mert tizenegy éve nem ment emberek közé, és most képtelen társaihoz alkalmazkodni. Negyven-ötven éves felnőttek újra iskolapadba kényszerülnek, ami ilyen idős korban már szokatlan és kiszolgáltatott helyzet - hogy a vizsgáról ne is beszéljünk. Apró dolgok ezek, amelyek mégis arra ösztönzik néha a programba kerülőket, hogy szálljanak ki, menjenek vissza a megszokott és biztonságosnak tűnő munkanélküliségbe, ahol nincsenek kihívások, és az ember csak a családtagjait kénytelen elviselni maga mellett. Ezért van szükség egy kiterjedt szakmai csapatra - szociális szakemberre, családsegítőre, pszichológusra és még sok másra -, hogy ezeket a problémákat megoldják. Volt, ahol sikerült, volt, ahol kevésbé: például a program egyik részvevőjétől, úgy tűnt, végleg meg kell válni, annyira nem szeretett órákra járni, aztán a munkahelyen ő állta meg legjobban a helyét.
A pályázat nemcsak a tizennégy csökkent munkaképességű számára adott lehetőséget: a Gondozási Központ a tanyagondnoki feladatok ellátásában is nagy segítséget kapott a szakmai csapattól, az utófoglalkoztatást vállaló munkáltatók új berendezésekhez jutottak a pályázati összegből. A közelmúltban nyílt Mórahalmi Gyógyfürdő hétköznap is tömve van, a masszőrök nem sokat pihennek - olcsó és minőségi hely hírében áll, ahol egy volt OTP-alkalmazott, később tizenegy évig munkanélküli asszony finoman dörzsölget fájós hátakat.
- Július másodikán jött volna, amikor átadták a fürdőt - mondja Szekeres Antalné. - Napi harminc ingyenes masszázs után este nem kellett ringatni bennünket. - Majd a padon fekvő idős bácsihoz fordul: -  Na tessék mondani: merre fáj?

Pályázat
HU0105-02 PHARE-projekt a fogyatékkal élők munkaerőpiacra jutásának elősegítésére.
A pályázat összege: 100 millió forint.
A megvalósítás helyszíne: Homokhátság.
A fő pályázó: Mórahalom Város, Gondozási Központ.
Szakmai csapat: családsegítő, pszichiáter, pszichológus, szociális szakember, mentor, foglalkoztatási szervező, foglalkoztatási rehabilitációs szakember.
Partnerek:
- Mórahalom Város Képviselő-testülete;
- Móra Ferenc Általános Iskola és Szakiskola (itt tartották az elméleti képzéseket, valamint gépparkot biztosított a számítógépes oktatáshoz, oktatási szakmai segítséget nyújtott);
- Csongrád Megyei Munkaügyi Központ Mórahalmi Kirendeltsége (felkutatták a szóba jöhető személyeket és a lehetséges munkaadókat);
- "Esély" Mórahalmi Szociális Magánalapítvány (kiegészítő koordináció, a pályázattal kapcsolatos szakmai segítségnyújtás);
- Móra-Vitál Térségi Egészségmegőrző és Szociális Kht. (a célcsoportnál felmerülő egészségügyi és pszichés problémákat mérték fel, illetve tanácsot adtak ezek kezelésére);
- Mórakert Szövetkezet és Mórahalmi Gyógyfürdő (munkáltatók, itt szereztek és szereznek a célcsoport tagjai szakmai gyakorlatot).

Ezek is érdekelhetnek