Hegyben áll az arany!

Az emberiség történetét végigkíséri az arany utáni vágyakozás. Hogyne, hiszen évezredeken keresztül pénzként használták, vagy a pénz fedezeteként. Ebbéli szerepe csak az utóbbi évtizedekben enyészett el, ám kitüntetett szerepe változatlan. Birtoklása gazdagságot jelent, a gazdagság pedig hatalmat, a hatalom biztonságot - vagy legalább annak az illúzióját... Megy is utána az ember rendületlenül a hegyek gyomrába, a folyók fövenyére, a tengerek partjára. Mert az arany ott van szinte mindenütt.
Ám az arany szinte nincs ott sehol.
Az aranybányákban is csupán alig néhány gramm rejtőzik egy tonna sziklában, az "aranyos" folyók fövenyéből is éppen csak a betevőt lehet kimosni, s azt a módszert sem találták még meg, amely által a tengerekben lévő tízmilliárd tonnányi arany szárazra hozható.
Kevés van az aranyból, minden grammjához veríték tapad. Eddig összesen száztízmillió tonnát sikerült az emberiségnek összeizzadnia.
Nem adja tehát könnyen magát az arany, pedig az ember sok mindenre képes érte. Háromszáznegyven tonna aranyért a Gold Corporation nevezetű kanadai cég például akár egy hegyet is hajlandó volna elhordani a dél-erdélyi Érchegységben. A bökkenő csak az, hogy az arany fölött falu húzódik, Verespatak, az ott lakók egy része pedig nem szeretné elhagyni szülőföldjét. Ráadásul a környezetvédőknek is súlyos kifogásaik vannak a terv ellen: féltik a festői táj szépségét, de legfőképpen attól tartanak, hogy a négyszáz hektár felületű ciánzagytározó tartalmából előbb-utóbb mindenképpen szivárog a környék ivóvizébe. És akkor még nem is említettük a római korból örökölt bányajáratokat, amelyek többsége szintén eltűnne. Verespatak lakóinak egy része azonban kilátástalannak véli küzdelmét az óriás ellen. Házát eladta, s új helyen igyekszik gyökeret verni.
Most induló háromrészes riportsorozatunkban meghallgatjuk a kanadaiak ígéreteit, a verespatakiak kétkedését, s ellátogatunk egy olyan családhoz is, amelyik megvált szülőföldjétől. Hogy lássuk, milyen ereje van az aranynak, amely pedig, ha úgy tetszik, nem más, mint egy darab fém.
{p}


Háromszáznegyven tonna a tét
Lomha mozgással markol a kőzetbe a bányagép, géme felemelkedik, a teherautó fölé hajol, terhét beleengedi. Fordul vissza, nyúl az újabb adag kőért, markolja, emeli, engedi. Fordul, markol, enged. Ismét és ismét.- Ezek a gépek már nem modern - töri mellettem a magyart Adrian Dasc%u0103lu. - Túl drágán termel.
A férfi a Gold Corporation nevezetű kanadai cég alkalmazottja, feladata munkaadója tevékenységének népszerűsítése. A cég néhány éve jelent meg a romániai Verespatakon, hogy a hegyben lévő arany kibányászására jogot szerezzen.- Román bánya nagyon drága termel - ismétli Adrian. - Ezerkétszáz dollárért egy uncia arany. Közben a világpiac ad érte négyszáz dollár. Román állam nem bír tovább, bánya jövőre bezár.
{p}
A bánya fölötti hegyen állunk, onnan figyeljük a külszíni fejtést. Körülöttem kopár a táj, a hóból csak egy-egy sziklacsonk mered elő. Úgy tűnik, egykor ezen a területen is bányászták az ércet. Alattunk a bányagödör, velünk szemben karcsú, meredek hegy, a Csetátye, oldalában fenyves kapaszkodik. Arrébb, balra két másik hegy, valamivel alacsonyabbak.
- Ötszáz bányászt elbocsát. Ötszáz bányász az ötszáz család - emeli föl az ujját. - Munka marad nélkül, lesz szegény. Mit fog akkor csinál? Gyerek lesz éhes.
Arcomat figyeli, a hatást. Talán nem azt látja rajtam, amit szeretne, ezért rám is szól:- Mondjad csak, mit fog csinál?
Mit válaszolhatnék, gondolkodom, ám szerencsére Adrian nem vár választ, nem is azért kérdezett.
- Gold Corporation egyik legfontosabb filozófiája, hogy embereknek munka ad - húzza föl a szemöldökét.
A cég a kilencvenes évek végén érkezett Romániába, s részvénytársaságot alapított. A papírok nyolcvan százalékát birtokolja, csaknem húsz százalék a román államé, s van benne még néhány kisebb tulajdonos is.
- De nem csak a munka ad - magyaráz tovább Adrian. - A környezetet is véd. Mert ami most van, az bűn a természet ellen. Azon kell változtat.
Igen, éppen erről szereztem ismereteket a falu főutcáján kitett tábláról, amikor Adrian megszólított.
A táblán románul és angolul olvasható, hogy miért szükséges a helyi környezetvédelmet segíteni. Adatok olvashatók a patak savasságának mértékéről, amin persze nem is szabad csodálkoznunk, hiszen a csapadék a bánya üledékéből szabadon mossa bele a mérgező anyagokat. Innen az Aranyos folyóba kerül, majd a Marosból a Tiszába. A szöveg mellett képek láthatóak gyerekekről, hátukon batyu, benne kő, arrébb egy férfi vésővel és kalapáccsal fejti a sziklát. Alattuk a cég egyik külszíni fejtésű bányája Új-Zélandon, körülötte békés városi élet.
{p}
- Tőlünk nem kell félni - mosolyog Adrian, amikor beszállok a terepjárójába a tábla mellől. Abrudbányára tart, ott intéz valamit az elöljáróságnál. - Nekünk van nagyon biztos módszer. Egészen más, mint Nagybánya, nem is szeretem, ha említ. Négyszáz hektár lesz ciános tó, az igaz, de több gát is véd.
- És nem tud belőle elszivárogni a cián?
Adrian nem érti, akárhogy magyarázom neki.
- Nem kell félni, minden nagyon szabályos. Gondolhatod, nem akarunk rosszat, félmilliárd dollár költünk bányára, mikor az első gramm arany jön vissza. De, gyere, mutatom neked a mostani bánya - ajánlja a visszaúton.
Így kerültem fel a hegyre. Útközben a meddőhányókat mutatja, amelyeket a cég természetesen el fog tüntetni.
- Először is megtisztítjuk a bánya helyét a mostani szennyeződésektől - magyarázza a férfi, amikor kiérünk a hegyre -, aztán lemegyünk még ötven méter mélyre - bólint a bányagépre -, hogy helyet csináljunk a hegynek - mutat szembe.
- Az egész hegyet el akarják hordani? - képedek el.
- Kell hordani. Meg az a két kisebb hegy széle. Benne van az arany. Háromszáznegyven tonna. És ezerhétszáz tonna ezüst. Ez nagyon megéri. Most négyszáz dollár egy uncia, de ha lesz csak kétszáz, itt akkor is megéri. Verespatak nagyon jó hely, nagyon sok arany kicsi helyen. Egy tonnában két gramm.
Jó hely Verespatak, Hérodotosz, a görög történetíró az egyetlen olyan európai helyként említi, ahol aranyat lehet találni. Később a dákok fejtették a hegy kincsét, majd a rómaiak, akkoriban még Alburnus Maiornak hívták. A szűk vájatokba 12-13 éves gyerekeknél nem is fértek be idősebbek. A követ felforrósították maguk előtt, majd ecetet öntöttek rá, amitől megrepedt, így könnyebb volt vésni.
{p}


A járatok megvannak még, kérdezem is Adriant, mi lesz a sorsuk.
- Az enyém cég vigyáz a kulturális értékek is. Régészcsoport kutat, s a legértékesebb galéria meghagy.
- És a többi?
- A többi sajnos nem tud, az egész hegy olyan, mint a sajt, amit az egér rág, érted, ugye? A rómaiak keresték az arany mindenütt.
A hegy mögül templom tornya látszik, a völgyben a falu, Verespatak. Nevét nem véletlenül kapta, mire az Aranyosba ér, patakja vizét megfesti a hegy. Kétezer lélek lakja, pontosabban lakta, mielőtt a kanadai cég megjelent a környéken.
Az idő egyre hidegebb, a hó is a szemünkbe vág, ülünk vissza a terepjáróba.
- S mi lesz Verespatakkal? - kérdezem, amikor a házak közé érünk.
- Verespatak jól jár, érte szerencse velünk. A házakat vásároljuk, egy része sajnos kell bontani le, mert alatta sok arany. A többi részen, ami rossz, azt bont le, ami szép, azt hoz rendbe, ad alapítványnak. Láthatod - mutat az egyik rozzant épületre -, Verespatak nem Las Vegas, sok helyen még a WC is az udvaron. De a templom az marad, mind az öt. Csak be kell zárni őket, mert nem fog menni bele senki, mert nem lakik senki Verespatak.
- De miért vásárolják meg azokat a házakat, amelyeket végül le sem bontanak?
- Román törvény írja, kell védelmi zóna, ötszáz méter legalább, ott nem lehet lakni.
- És aki nem adja el a házát, mert nem akar elmenni?
- Nem hiszem, hogy ilyen van, mi adunk jó pénz.
- És ha mégis? - erősködöm.
- Ha valaki nem akar menni, azt majd román törvény költöztet ki.
(Folytatása következik.)
{p}
Trónfosztott fémek
De miért is érdemes aranyat bányászni?
Hogy régen miért értékelték, az nem igényel különösebb magyarázatot. Pénzként használták - előbb közvetlenül, aztán közvetve. A kereskedők vitték magukkal a fémpénzt, köztük az aranyakat, s fizettek vele az áruért. Erről azonban hamar leszoktak, mert a puha fém kopott a használat során, no meg életbiztosítást sem jelentett a nagy mennyiségű arany szállítása. Ezért letétbe helyezték, s erről elismervényt kaptak a pénzváltó padoknál, a későbbi bankoknál. A váltó tulajdonosa bármikor aranyra vagy ezüstre válthatta a kibocsátó banknál a bank-jegyét. Nem véletlen, hogy a font, illetve a márka eredendően súlymértékek voltak.
A XIX. században az ezüstvaluta még elterjedtebb volt, ám az 1870-es években az amerikai bányák ontották a fémet, azért olyan áradata támadt, hogy alkalmatlan lett szerepére. Európa az egységes német állam megteremtését követően, 1875-ben tért át az aranyalapú papírpénz kizárólagos használatára. Ettől kezdve 1914-ig az arany világtermelése szabta meg a világ pénzkínálatát és az árakat. Az áru termelésének növekedése azonban az aranyat is megfosztotta trónjától. Esetében éppen az ellenkező folyamat játszódott le, mint az ezüstnél: túl kevés volt belőle. A világ utolsó aranyvalutája a dollár volt, egészen 1971-ig át lehetett váltani aranyra. Három évre rá pedig a Nemzetközi Valutaalap hivatalosan is kinyilvánította az arany ilyen szerepének bevégződését.
Adódik a kérdés: akkor miért van még mindig értéke az aranynak? Mielőtt végképp eltemetnénk, ne felejtsük, ékszerként azért ma is szemet gyönyörködtet. Kiváló az áramvezető képessége is, ami a számítástechnikában előny.
S van egy újfajta szerepe: bizonytalan időszakban tartalék. Jól megfigyelhető, hogy a 2001. szeptember 11-i támadást követően az arany ismét egyre drágább. Az akkori kétszáz dollár körüli unciánkénti ára a duplájára szökött. Hiszen a pénz önmagában értéktelen papírdarab vagy fémérme, az arany viszont ma is az egyik legritkább fém. Sosem árt tehát, ha tartalékként van belőle néhány uncia a háznál...
{p}
Alapfogalmak kezdő kincskeresőknek
Az arany kémiai jele: Au, a latin aurum szóból ered. Sűrűsége rendkívül magas: köbdeciméterenként 19,32 kilogramm - bár a régi  vágású bankárok még mindig unciában számolnak, ami 31,1035 gramm -, vagyis nehézfémnek számít. Ez a tulajdonsága különösen az aranymosók számára kedvező, mivel a víz előbb-utóbb megszabadul aranyterhétől, s a fövenyről már csak össze kell szedegetni... Ami arany viszont mégis eljutott a tengerbe (becsült súlya tízmilliárd tonna), ahhoz az ember már nehezebben jut hozzá, kitermelése ugyanis az irdatlan mennyiség ellenére sem gazdaságos. A japánok így sem nyugodtak bele, hogy az arany ott lapul a partjaiknál: olyan moszatok termesztésével kísérleteznek, amelyek szervezetükben halmozzák fel a drága fémet. (Egyelőre eredménytelenül.) S hogy további kedvet csináljak az aranyászáshoz, íme még néhány jó tulajdonsága: az arany az egyetlen olyan fém, amely magas hőmérsékleten sem társul a kénnel, a szénnel és az oxigénnel, magyarán nem rozsdásodik. Csupán a tellúrnak képtelen ellenállni. Felettébb nehezen alakítható tehát át kémiai vegyületté, ám ha mégis, annál könnyebben válik ismét színarannyá. Egyedül a királyvíz, vagyis a sósav és a salétromsav keveréke oldja.
A természetben tehát színállapotban található - ami azért nem azt jelenti, hogy tisztán. Ha bányászás közben bukkanunk aranyra, számítsunk rá, hogy általában ezüst, réz vagy platina szennyezi.
Kellemes keresgélést!