Kicsorbult a parádi kristály

- Bár robbanna fel az egész! - morogták keserűen az üvegcsiszolók és -festők, mikor a januári munkásgyűlésen bejelentették, hogy a majdnem négyszáz dolgozóból csupán ötvennek lesz munkája, de könnyen lehet, hogy nekik is csak tavaszig. A gyár, ahol évszázadok óta ugyanazzal a gondos kézimunkával formázták a kelyheket, már karácsony előtt leállt. A kemencéket lecsapolták, az embereket kényszerszabadságra küldték. A hetvenöt erdélyi üvegfúvót hazaengedték, méghozzá végkielégítés nélkül, akárcsak a többieket. Az elmaradt béreket is csak hosszas tárgyalás után fizették ki a bérgarancia-alapból. Némi halogatás után január végén két kis fazekaskemencét újraindítottak, jószerivel csak azért, hogy működőképesnek tessék az üzem, melyhez befektetőt keresnek.
A Parád Kristály 300 milliós adósságot görget maga előtt, ebből 100 millió forint adótartozás. A csőd oka elsősorban a dollár árfolyamának esése és az energia drágulása - így értékeli a helyzetet még a zárómérleg elkészülte előtt a felszámoló Mátra Holding Rt. képviselője, Pintér Benedek. Számokat sorol: tavaly egymilliárd forintos forgalmat és 200 milliós veszteséget produkált az a gyár, melynek könyv szerinti értéke 180 millió forint. "Elolvadt" az a csaknem 50 millió forint munkahelymegőrző támogatás is, amit tavaly májustól négy hónapon keresztül folyósított a munkaügyi központ, miután a cég kilátásba helyezte száznyolcvan dolgozó elbocsátását. A munkaügyi tárca gyorssegélye nyolc hónapra jelentett foglalkoztatási kötelezettséget, majd az idén januárban a tulajdonos, a magyar Saye Kft. a sokasodó tartozások miatt kérte a felszámolást.
- Egy szép, apáról fiúra szálló szakma megy most tönkre - kommentálja a felszámolást Holló Henrik, a hatszáz lelkes Parádsasvár polgármestere, aki maga is az üveggyárban dolgozik. Így kétszeres erővel töri magát, hogy az érdeklődők közt olyan befektetőt vagy bérlőt leljenek, aki megállíthatná a főleg amerikai és japán piacra termelő manufaktúra három éve tartó zuhanórepülését. A mátrai faluban nyolcvan család maradt megélhetés nélkül, de a környékbeli településekről, Recskről, Bodonyból, Parádról is ide jártak át dolgozni. Bár a felszámoló szerint jó esély van rá, hogy később kifizetik az elmaradt végkielégítéseket, ebben nemigen bíznak az elbocsátottak. Ahogy abban sem, hogy a közeli gyöngyösi ipari parkban olyan munkát találhatnak, ami különleges szaktudásukhoz illik. A mátrai üvegfúvók egyelőre képtelenek belenyugodni a háromszáz éves manufaktúra bezárásába.