Pendli

Emlékeznek Rejtő Jenő mondataira? Költőtől kérdezik: "Mennyit keres maga egy hónapban? Hát ilyenkor nyáron kissé csökken a kereset... És télen? Télen semmit." Lajos persze nem költő, hanem a legkiszolgáltatottabb kétkezi munkások egyike. Ő: pendli.
Életformája az elmúlt egy-másfél évtizedben a vidéki lét egyik meghatározó elemévé nőtte ki magát. Az eltűnt falusi munkahelyek helyébe a pendlizés lépett: a "szezonban" afféle mikrobrigádok indulnak neki a hajnali Magyarországnak, hogy ilyen-olyan városi munkahelyeken kőműveskedjenek, hegesszenek vagy elvégezzék a legegyszerűbb betanított munkát.
A pendliélet nem egyszerű. A korai kelés - tanúsíthatom - megszokható, de a bizonytalanság sohasem. És itt most pontosítsuk, miről is beszélünk. A pendlivel általában kötnek ugyan valamiféle munkaszerződést, de ez rendszerint nagyon rövid időre szól, és úgyszólván bármikor, bárhogyan fel lehet mondani. Ezek a kontraktusok "természetesen" minimálbérre, vagyis alig több mint ötvenezer forintra köttetnek - a pendli igazából napszámos. Valós keresete úgy százezer forint körül mozog havonta, s hogy a különbséget hogyan gazdálkodja ki a munkáltató, tőlem ne kérdezzék. Létezik multipendli is. Ott nincs "kigazdálkodás": a közeli kisvárosban működő négy-öt nemzetközi nagyvállalat buszt küld a falvakba, összeszedi a szabályos bruttó bérért dolgozó munkásokat - akiknek ugyanúgy hosszabbítgatják munkavállalói szerződését, mint a kőműves maszek.
Bizonytalan, furcsa helyzet, de nincs más.
Lajost egyébként megbecsüli az őt szezonra felfogadó "tulaj". Már januárban üzent neki, hogy "Rákoscsabán kezdünk, aztán jön egy Sváb-hegyi felújítás, jó sok betonozás lesz, erősíts konditeremben..." Amikor melózni indulnak, egy rekesz ásványvíz és a baráti péktől minimáláron megszerzett egy zacskó kifli is várja a melósokat. Mert a jó munkás becsülete - pendli ide vagy oda - nagyon megnőtt mostanában. A nem ivós, megbízható pendli egy önmagát komolyan vevő vállalkozónak nagy kincs. Mert a megrendelő már azt is nagyon megnézi, kivel dolgoztat. Elhanyagolt, szemlátomást züllött burkolót, vízvezeték-szerelőt, egyebet nem enged lakásába. Ezt pedig mostanság tudja már a pendli is.
Kijelentem: a "munkahelyteremtési program" meg a foglalkoztatottsági statisztika majdnem mindegy, mit mutat. A jó magyar szakemberre - festőre, kőművesre, vízvezeték-szerelőre stb. - igenis komoly igény van. Ahogy megbízható, a munkanapot végigdolgozó segédmunkásra is. A jó pendli ezért kincset ér, de ezt mindennapjaiban, jövője biztosításában pillanatnyilag nem tudja érvényesíteni.
Egy tavalyi felmérés szerint ma legalább másfélmillió ember él ebből az ingázó-pendliző munkavállalásból. Van, ahol ez a legegyszerűbb mezőgazdasági napszámot öleli fel, van viszont elektronikai mérnök is, aki szintén havonta megújított szerződéssel dolgozik egy távol-keleti cég hazai telephelyén.
A pendlizés mára létformává vált. Egy bizonytalan, megosztott ország vidékének kényszerű létformájává. Nagyon sokan várják mifelénk a tavaszt.