Valódi gyilkos a láthatatlan térből?

Egyre több fiatal ismerkedik az internet segítségével. Többségük az életben visszahúzódó, szorongó típus, de a személytelenséget biztosító interneten keresztül folytatott levelezés számukra vállalható kapcsolatteremtési forma. Ez a levelezés ugyanis gyors: ahogy megkapod a világ bármely pontján egy másik számítógép billentyűzetén keresztül hozzád intézett levelet, rá egy percre begépelheted és elküldheted a választ, melyre szinte azonnal megérkezhet a reagálás és így tovább. Az ilyetén formán "megismert" ismeretlennel való kommunikáció veszélyt is jelenthet. Nem tudod ugyanis valójában, ki rejtőzik a levelek mögött. Lehet az akár beteges hajlamú ember, viccelődő hasonnemű vagy fiatal gyerek. Akad, akit ilyen levelezést követően csábítottak személyes találkozásra, majd holtan találtak, akad, aki így ismerte meg élete párját.

Csilla tragédiája
Eltűnt egy tizenöt éves lány. Azon a szeptemberi reggelen - mint évek óta mindig - Csilla hatkor indult a kutyájával sétálni. Fél hétkor a kutya egyedül ment haza. Csillát soha többé nem látták a szülei, pontosabban élve nem. Három hét múlva azonosítani kellett a holttestet, amelyet a főváros egyik erdős külterületén találtak meg.  Szörnyű látvány volt. Csillát világéletében keményen fogták otthon, a szülők szigorúan meghatározták a napirendjét, nem mehetett engedély nélkül sehová.
Nagy Jenő, a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) életvédelmi osztályának főhadnagya szerint a XV. kerületi lakótelepen, szerény körülmények között élő szülők mindent megtettek azért, hogy egy szem gyerekük semmiben ne szenvedjen hiányt. A kislány jó tanuló volt, de kissé magányos. Az iskolán kívül főként a kutyasétáltatás és az internet jelentett számára kapcsolatot a külvilággal. Csilla az otthoni számítógépről és az iskolából is rendszeresen csetelt, csevegett ismeretlenekkel. Amúgy tanárai és osztálytársai szerint kiegyensúlyozott volt, az átlagos kamaszok problémáival, örömeivel.
Egy nappal az eltűnése előtt, a délutáni kutyasétáltatáskor elugrott egy barátnőjéhez, és kölcsönkérte magas talpú cipőjét. Randevúra készült, de hogy kivel és mikor akart találkozni, azt nem árulta el. A rendőr főhadnagy szerint, ha a holttesten megtalálták volna a kölcsönkért cipőt, egyértelmű lett volna, hogy találkozott valakivel. De a halott lány mezítláb volt. Sem a saját lábbelijét, sem a magas talpú cipőt nem találták meg a rendőrök, noha mindent tűvé tettek érte. Mivel Csilla ismertségi köre meglehetősen szűk volt, hamar kihallgatták összes barátját és ismerősét. De senki sem volt gyanús. A rendőrök nem értették, mi lehetett a lány halálának hátterében. Ekkor kezdtek el foglalkozni a számítógépen kialakított kapcsolataival. A rendőrség csupán hat-hét csetpartnert tudott azonosítani. De azt is megállapították, hogy Csilla egyikükkel sem találkozott. Egymillió forintot ajánlottak föl a nyomravezetőnek. Öt év telt el az eset óta, de még senki sem jelentkezett a pénzért. Továbbra is tartja magát az a feltételezés, hogy Csilla csetelés során ismerkedett meg a későbbi gyilkosával, aki álnév mögé bújhatott.
{p}
Találkozás ismeretlenekkel
Az Országos Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint egyáltalán nem jellemző az öszszefüggés a fiatalok eltűnése és az internetes csevegés között. Sőt inkább pozitív történetekről hallani. Csetelés során a fiatalok jól összeismerkednek, és a találkozásból baráti kapcsolat, esetleg házasság születik.
- A névtelenségbe burkolózás tökéletesen alkalmas a gazemberségre - vélekedik ugyanakkor Herczog Mária, az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa -, mert rengeteg olyan dolgot le lehet írni, ami vonzó lehet egy szeretetre kiéhezett gyerek számára. Az ilyen fiatal könnyen rávehető egy személyes találkozóra. A lányokra több veszély leselkedik, mint a fiúkra.
A Nemzetközi Gyermekvédelmi Szervezet (UNICEF) magyarországi képviselője, Kecskeméti Edit nem hallott arról, hogy nemzetközi összefogás alakult volna a csetoldalakon megjelenő, beteges hajlamú emberek leleplezésére. Az biztos, hogy a gyermekkereskedelem nagy része még nem a számítógépes hálózaton, hanem a hagyományos, bevált módon működik. Szokoly Mária gyermekpszichológus nap mint nap hallja, amint a gyerekek lelkendezve számolnak be arról, hogy milyen jókat hazudnak, miután megismerkednek valakivel egy-egy internetes csevegőszobában. Élvezik, hogy beszélgetőtársaik az álnevek miatt valójában nem tudják, kik ők. A leggyakoribb hazugság, hogy a gyerekek idősebbnek mondják magukat, ezért bármilyen fantázia szülte történet belefér a csevegésbe. A pszichológus tapasztalatai szerint a visszahúzódó, szorongó gyerekek sajátja, hogy nem a valóságban, hanem a virtuális térben, az újfajta hálózati közösségekben próbálnak maguknak barátokat szerezni.
- Nagyon sok a magányos fiatal - állítja a pszichológus. - Hiába jár iskolába és van rendes családja, egyedül érzi magát a világban. Ők leginkább arra használják csetelő partnerüket, hogy elmondják neki bánatukat, szomorúságukat, félelmeiket. Ha a gyerek bizalmi viszonyban van a szüleivel, akkor biztosan elmondja: egy ismeretlen ember azt ajánlja neki, hogy találkozzanak.