Kézmíves késmíves

Bármilyen furcsa, a hír mai. Az első magyarországi céhek megalapítása  (1769) után 234 évvel Fazekas József fegyverkovács a középkorihoz hasonló szervezetet alapított Bonyhád központtal. A dolog komoly. A tagság jelenleg 17 fő. Elsődleges céhi cél, hogy a gépesített késgyártással szemben helyreállítsák a kézi készítésű darabok rangját. Manapság a gép elején berakják a vasat, a hátulján meg kiesnek a sorozatdarabok. A kézművességhez semmi köze. Ez a helyzet a kovácsmesterséggel is, azt is megölik az előre gyártott kerítéselemekkel.
Fazekas József elnök és fegyverkovács elvből nem készít díszszerszámot: legyen borotvaéle és megfelelő edzése, ha már kard vagy kés a neve. Hiába csak a falra teszik ki, végtére is Leonardo-képből is az igazi az igazi. Bilivasból ugyan lehet olcsót gyártani, de ahhoz nem adja a nevét. Amikor összerakja, és először megérzi a húzását, az a pillanat mindent megér: kiváló anyagból, nagy odafigyeléssel készül, már-már iparművészeti alkotás. Értéke több tíz- vagy akár százezer forint, de ezért minőség jár, ez a céhmunka egyik alaptörvénye.
A késgyűjtők zömmel vadászok, de közülük is csak kevesen ismerik a régi darabokat. Ilyen például a debreceni páros bicska. A kés mellett villát is tartalmaz a szerelék. Az egyik - azóta már céhtag - mester kihozta a mintadarabot a múzeumból, lemásolta, és azóta gyártja. Ilyenfajta belépők gazdagítják a késmívesek céhének sorait.