Egy történet ismétli önmagát

Csak emlékeztetőül, a korábbi történet dióhéjban: Alsópeténybe 1994-ben vezették a gázt, a lakossági hozzájárulás ötvenezer forint volt. Aki akart és tudott, az fizetett, aki nem, annak majd akkor kell fizetnie, mondták, amikor igénybe kívánja venni a szolgáltatást, ám lehet, hogy akkor már többet. Olvasónk fizetett, de többre akkor nem telt neki. Tavaly akart csatlakozni a vezetékhez, ám ezt csak úgy tehette, ha ismét kifizette az ötvenezer forintot. A Tigáz eljárását méltánytalannak tartotta, levelet írt szerkesztőségünknek.
Felkerestem Lengyel Istvánt, a gázszolgáltató gödöllői kirendeltségének vezetőjét, hogy megkérdezzem, miért kell kétszer megfizetni a hozzájárulást. Ilyesmiről természetesen szó sincs, így a válasz, olvasónk vissza fogja kapni a pénzt.
Óvatos duhaj vagyok - csak az a biztos, ami megtörtént -, egy hónap múlva felhívtam a családot, hogy megkérdezzem, fizetett-e a Tigáz? Fizetett, a pénzt visszautalták.
Egyedi eset lehet, bárki tévedhet, a Tigáz is. Aki tévedett, az én voltam: Drozgyikék esetét megismerve úgy tűnik, a gázszolgáltató nem csak Alsópetényben duplázta meg a hozzájárulás összegét.
A fiatal házaspár éppen sárgarépát mos az udvaron, amikor érkezem, piacra készülnek.
- Nem nagy összeg ma már az az ötvenezer forint - áll le a kedvemért Drozgyik János a munkával -, nem is erről van szó, hanem az eljárásról.
- Olyan ez - toldja meg a felesége -, mintha a Tigáz kedves illetékese vásárolna tőlem zöldséget, kifizetné, csak éppen megkérne, hadd hagyja már itt, amíg elugrik a szomszédba. Aztán amikor visszajön, azt mondanám: vagy fizetsz még egyszer, vagy semmi közöd az áruhoz.
A konyhaasztalon iratok, az eset egyértelmű: Surányi Zoltán a vevény tanúsága szerint feladott a nagyközségi tanács részére húszezer forintot. Azért Surányi Zoltán, mert akkor még ő volt az ingatlan tulajdonosa; azért a nagyközségi tanácsnak, mert az volt a beruházó; s azért húszezret, mert akkor annyi volt a hozzájárulás.
{p}
Drozgyikék jó tizenöt éve vették meg a telket. A vételárat természetesen emelte a hozzájárulás megfizetése.
A család két éve kezdett el építkezni, tavaly tavasszal jutottak a gáz bevezetéséig. Szóltak egy közeli szomszédnak, aki nevezetesen a vecsési központban dolgozik, ám az asszony figyelmeztette őket, előbb be kell fizetniük a hozzájárulást. Akkor is, ha az előző tulajdonos kifizette? Akkor is.
Méltatlankodtak, de fizettek, gondolták, mit tehetnek. A Tigáz szerelői meg sem keresték a régi csonkot, hanem újravezették az utcáról. Ekkor találkozott Drozgyik János az alsópetényi történettel a Szabad Földben. E sorok írója pedig rövid időn belül a vecsési Tigáz kirendeltség üzemvezetőjével.
Nem panaszkodhatok, alig két perccel érkezésem után már Kovács András irodájában ülök. A férfi készséges, mosolyog, figyelmesen meghallgat.
- Sajnos nem vagyok jogosult arra, hogy a sajtónak nyilatkozzam - ingatja a fejét. - Ám baráti alapon, beszélgetés formájában...
- Nekem kiválóan megfelel úgy is - biztatom.
- A Tigáz - kezdi újdonsült barátom -, a Tigáz természetesen senkitől sem szed kétszer hozzájárulást.
- De hát Drozgyikék...
- Sok esetben előfordul azonban, hogy a kedves ügyfél nem tudja, hogy nem kell kétszer hozzájárulnia, netalán nem találja időben a csekket, amivel igazolni tudja a befizetését.
- Drozgyikék azonban...
- Mi persze rugalmasan kezeljük az ilyesmit, s ha bemutatja az igazolást, visszafizetjük az összeget.
Nem találom túl életszerűnek, hogy valaki előbb fizet, aztán a nyilvánossághoz fordul pénze visszaköveteléséért. De mindegy is, a lényeg, hogy a család visszakapja a pénzét. Hogy a félreértéseket elkerüljük, még az üzemvezető jelenlétében felhívtam a jó hírrel Drozgyik Jánost.
Olvasóinkat pedig arra biztatom, hogy ha hasonló cipőben járnak, bátran kérjék vissza a pénzüket a Tigáztól, ha pedig nem járnának sikerrel, keressék szerkesztőségünket.