Egyforintos telkek

Éppen három éve szavazták meg a Pest megyei Kőröstetétlen képviselői, hogy 26 közművesített telket darabonként egyetlen forintért adnak oda az építkezni szándékozóknak. A nyolcszázötven lelkes községben ugyanis évente két-három gyermek születik, s legalább kéttucatnyian halnak meg. A hirdetésre jó kétszázan jelentkeztek, legtöbben az alig 20 kilométerre fekvő Szolnok panelrengetegéből szándékoztak kiköltözni, s akadtak köztük 3-4 gyermekes családok is. A forintokat egy kis csészében gyűjti az asztalán Pásztor Imre polgármester, aki nemigen gazdagodik meg ebből, ugyanis csak 15 házhely talált gazdára. Az önkormányzat előírta a beköltözőknek, hogy három éven belül építsék fel új otthonukat, néhányan azonban nem tudják majd tartani a határidőt, így 2-3 telket várhatóan visszaadnak. A polgármester mégis sikeresnek tartja az akciót, s ha igény lesz rá, még nyolchektárnyi területet felparcelláznak az otthonteremtő fiatalok számára. Pásztor Imre még azt is megígéri: azoknak a betelepülőknek, akik nem találnak munkát a közeli Szolnokon, Cegléden vagy Abonyban, személyesen segít állást keresni. A kőröstetétleni sajtüzemben például, ahol százötvenen készítik a közkedvelt fetasajtot.
Nem tétlenkedtek a "névrokon" Tetétlenen sem, ahol szintén csaknem ingyen osztanak telkeket, azzal a feltétellel, hogy négy éven belül építkezzenek rajta. Az ezerötszáz lelkes Hajdú-Bihar megyei települést több száz érdeklődő ostromolta, még külföldről is jelentkeztek reménybeli beköltözők, így 70 házhely várja a vidéki életre vágyakozókat, akiket Hajdúszoboszló és Debrecen közelsége is vonz.
Nagy rohamot állt ki a mezőszemerei községháza is, ugyanis a meghirdetett 70 darab forintos telekre 850 jelentkező akadt - tájékoztat Bukta Gábor, a Heves megyei falu első embere. Mezőszemerén jelenleg 1350 lakost számlálnak - közülük is hatszázan nyugdíjasok -, pedig a hatvanas évek végén még kétszer ennyien éltek itt. Az iskola félig üres, pedig kétszázötven kisdiák koptathatná a padokat. Főleg a városból menekülők vágynak az M3-as autópálya mellett fekvő faluba, nemcsak a fővárosból, de Pomázról, Putnokról, sőt Balatonalmádiból is akadtak érdeklődők. Volt köztük szakmunkás és egyetemi végzettségű, a válogatáskor a lakástalan fiatalokat részesítették előnyben. A március elsején indított akciót két hét alatt le is zárták, mivel elfogytak az összközműves, 1600-1800 négyzetméteres házhelyek, amelyeket négyéves beépítési kötelezettséggel, négyzetméterenként 1 forintért adnak át. Azt is kikötötték, hogy tíz évig nem lehet eladni az ingatlant.
{p}
- Elsősorban az itt született fiatalok boldogulását szeretnénk segíteni, hogy ne vándoroljanak el - indokolja Balogh József szabadkígyósi polgármester, miért adják egyetlen forintért a házhelyeket. Hogy az elvándorlást megakadályozzák, három éve megszavazták a helyi képviselők, hogy a települést övező szántóból kimérnek mintegy 40 telket, s azokat szinte ingyen adják el. Az 1000 négyzetméteres, közművesített parcellákból már tucatnyi gazdára talált, s fél tucat ház csaknem kész, vagy már beléjük is költöztek. Az egyforintos telkeket a 35 évnél ifjabb családalapítóknak mérték ki, akik vállalták, hogy két éven belül elkezdik, s négy éven belül be is fejezik az építkezést. A kezdeményezés népszerűségén felbuzdulva az önkormányzat azt fontolgatja, hogy még 30-40 telket ellátnak közművel. A Békéscsabához és Gyulához közel fekvő, háromezer lelkes Szabadkígyós népessége egyelőre csak stagnál. Balog József azonban attól tart, ha nem tesznek semmit, könnyen elindul a fogyatkozás.
- Békés megyéből évente annyian vándorolnak ki, amennyi a településünk lakossága - érvel a polgármester. Elmeséli azt is, hogy Szabadkígyóson a II. világháború után mindössze félezren laktak, s éppen a telekosztás jóvoltából duzzadt fel így a lakosság száma. Az történt ugyanis, hogy a szomszédos Újkígyóson 5-6 holdas nagygazdák éltek, akik féltették földjüket a nincstelen zsellérektől. Így aztán 600 négyszögöles telkeket osztottak nekik az akkori Ókígyóson. A helybeli legendák szerint a gazdák örültek, hogy megszabadultak a zsellérektől, ezért is keresztelték a benépesített községet Szabadkígyósnak...
- A Jóisten is jókedvében teremtette ezt a falut, itt még lehet emberszabású életet élni. Igaz, lassan már csak a kristálytiszta levegőt tudjuk árendába adni - mondja Ecseny polgármestere, Máj Péter. Bürgermeisternek ugyan szívesebben nevezi magát, ugyanis e somogyi falut jobbára svábok lakják. Azaz inkább lakták, a kitelepítés után ugyanis úgy megfogyatkoztak, hogy ma összesen 270-en élnek itt. Amikor négy éve kiötölték az egyforintos telkek ötletét, még százzal több helybelit jegyeztek. A számok is mutatják, hogy az ingyen felajánlott parcellák nem hozták meg a várt sikert. Az ecsenyiek nem kívánták szaporítani a segélyre szorulók számát, ezért elsősorban vállalkozókat invitáltak a faluba, olyanokat, akik legalább két munkahelyet teremtenek. A tizenkét házhelyből azonban mindmáig egyetlenre építkeztek, mégpedig egy érdi villanyszerelő, s ő sem költözött ide. Neki bérbe is adták 99 évre az ecsenyi focipályát, hogy erdei iskolát hozzon létre. Ígéretekből eddig hallott eleget a polgármester: akadt, aki lovas panziót, üdülőfalut álmodott a somogyi dombok közé, megint más hungarikumokat előállító pálinkafőzőt. Tőke azonban nemigen kínálkozott a nagyralátó elképzelésekhez, így a vállalkozók sorra visszavonultak. Máj Péter most már azzal is megelégedne, ha gyermekes családok települnének Ecsenybe. Azon viszont gondolkodik, hogy a település határába kiszögezze a táblát: Kalandorok kíméljenek!