Bódog isten, mit vétettem!

S kisvártatva ő maga sem tudta, hogy hol van, mi történik vele. Mert a faház egyik pillanatról a másikra megbolondult. A hátára fordult, majd az oldalára, a hasára, aztán megint az oldalára. Repült szék, asztal, lábas, minden. A mobiltelefonja után kapott, de nem volt térerő. Kint esett, zuhogott, üvöltött a szél, recsegtek a fák - szentül hitte, ufók támadták meg Hosszúpályit.
Nem volt egyedül ezzel Kóródi István a hajdúsági településen.
Hosszúpályira ugyanis azon az esten valósággal rászakadt az ég. A Debrecen felől érkező orkán tövestül csavarta ki a fákat, megbontotta s elvitte a házak tetejét, ledöntötte a kéményeket, leszaggatta az ajtókat, a kapukat.
Az ötezer lelkes település a vihart követő vasárnap is olyan, mintha súlyos bombatámadás érte volna. Rengeteg házon még mindig lyukas a tető, az udvarokon összetört tégla- meg cserépdarabok, a házak előtt pedig majd' minden fa lecsonkolva. Hosszúpályi a gyönyörű fenyőfáiról volt híres messze földön. Alig egy-kettő vészelte át a vihart. A többi kidőlt, rá az árkokra, a villanyvezetékekre. Az áramszolgáltatást, a vízvezetékeket helyreállították igen hamar, de a tömérdek famaradvány eltakarítása napokba telik. A vastagabb törzsekkel, ágakkal a tűzoltók birkóztak meg, a vékonyabb gallyakkal egy debreceni civil szervezet teherautói és markológépei próbálkoznak.
{p}
A községházán a vasárnap ellenére teljes a nagyüzem, az emberek egymásnak adják a kilincset. Sokan ide jönnek a kárt bejelenteni, s itt kapják meg azt az igazolást, melynek felmutatásával az egyik debreceni Tüzépen harmincöt százalék kedvezményt kapnak a cserépre. Ezért jött Szilágyi Ferencné is, aki két-háromszázezer forintra teszi a portájukon keletkezett kárt.
- A munkahelyemről, az egyik boltból néztem végig, hogy mit művel a vihar - mondja. - Nem akartam hinni a szememnek. Úgy kapta fel sok házról a tetőt, mintha papírból lett volna. Zuhogó esőben, sírva mentem haza, hogy mit tett vajon a mi házunkkal? Ledőlt a kéményünk, beszakadt a tetőnk, a kertben kifordultak a földből a cseresznye- meg a diófák.
A hivatalban dolgozó nők együttérzően bólogatnak, hiszen ők is megszenvedték az orkánt, majd azt kérdezik, hogy Szilágyiék korábban foglalkoztak-e gyümölcseladással. Mert ők a biztonság kedvéért a gyümölcsösök elvert hasznát is felírják, nehogy emiatt kötekedjenek majd a biztosítók. A fiatalasszony azonban csak legyint: az a legkevesebb. A ház most a fontos, mert ha hirtelen megint rájuk ront a vihar, tető nélkül az eddigieknél is nagyobb lehet a kár.
- Lassan befejeződnek a felmérések - veszi elő a kimutatást Berényi András polgármester, aztán vissza is ejti, fejből sorolja az adatokat. - A község kilencvenöt százalékát bejártuk, ezek szerint 424 biztosított és 992 biztosítással nem rendelkező ház rongálódott meg. Ez összesen 1416 ház a település mintegy 1800 portájából. Kétszázhúszmillió forint a kár, de ez csak a lakóépületekre értendő. Ott vannak még a melléképületek is, a magtárak, a nyári konyhák, a garázsok, ezekre hetvenkétmilliót kell majd költeni. Az önkormányzat épületeiben több mint nyolcvanmillió forint kárt okozott a vihar, a vállalkozók javaiban pedig csaknem százhúszmilliót. Ez összesen majdnem félmilliárd forintra rúg. Miközben a község teljes évi költségvetése egymilliárd.
A biztosítók a biztosított házak helyreállítását bizonyára fedezik. De mi lesz azokkal - s ők vannak többen -, akik nem rendelkeznek semmilyen biztosítással? A polgármester kedvező hírekkel tud szolgálni. A kormány az otthonok számlákkal igazolt helyreállítási költségeinek felét hajlandó állni.
De egy-egy félpénz is százezrekre, ha nem milliókra rúg.
{p}
Özvegy Lenter Gyuláné sem tudja, hogyan lesz a házán tető. A nyolcvanéves nénike az épen maradt nyári konyhája lépcsőjén üldögél, nézi, mivé lett a háza.
- Magam vagyok én, fiam, magam - mondja szomorúan. - Bódog isten, mit vétettem, mit kellett megérnem! - pityeredik el, s a kötőjével próbál megtisztítani egy kimentett, sáros fényképet.
A fotón a háza látszik, még valamikor a hetvenes években készítette egy vándor fényképész. Itt is egy pillanat műve volt a baj. A nyári konyhában nézte a tévét a néni, amikor hirtelen beborult. Dörgött, villámlott, kikapcsolta hát a készüléket. Kipillantott, s mit lát? Az ég kivilágosodott.
- Dehogy világosodott, dehogy! - sírdogál. - Hát akkor már elvitte a szél a tetőt.
A vihar nemcsak a faluban, de annak határában is súlyos károkat okozott. A gyors felmérések szerint mintegy hatszáz hektár állami erdőt tett tönkre, a környéken lévő összes fenyves megsemmisült. Odalettek persze a magánerdők is. Kovács Károlyné Derecskén jegyző, s a párjával együtt úgy gondolta, majdani nyugdíjaséveiket Pályi alatt, egy pompás fenyőerdőben töltik el. Nemrég hozzá is láttak az építkezéshez, ám illúzióikat pár perc alatt romba döntötte az orkán. A pompás erdő letarolva. Messzire világító csonkok meredeznek az égnek, a harminc-negyven éves fák hihetetlen összevisszaságban hevernek a földön.
Csupán az Erdélyből meg a Felvidékről hozott arasznyi fenyőcsemeték vészelték át a förgeteget. Meg a leendő parkot övező turkesztáni szilfák. Azok, mintha mi sem történt volna, élvezik a napsütést, s naponta legalább fél centit nőnek.
- Azok adnak nekünk is erőt - néz körbe az elpusztított paradicsomon Kovács Károlyné. - Hogy érdemes újrakezdeni mindig.

Orkán után
Az orkán Miatt Hajdú-Biharban nyolc település, Báránd, Debrecen, Földes, Hajdúbagos, Hajdúszovát, Hosszúpályi, Kaba és Tetétlen épületei sérültek meg a leginkább. A legsúlyosabb károk Hosszúpályiban s a szomszéd faluban, Hajdúbagoson keletkeztek. Szabolcs-Szatmár-Beregben főleg a nyírségi és a szatmári részen okozott komoly károkat az orkán. Különösen sokat szenvedett Mátészalka és Csenger térsége, de a legtöbbet Piricse és környéke. Még vasárnap is tömérdek gyökeresül kifordított fa volt az utak mentén.