Csak ne a sintérhez!

Hatékony állatvédelem csak az önkéntesek és a helyi média összefogásával lehetséges - erre példa a kecskeméti Mentsvár Alapítvány, mely eddigi sikereit nagyrészt a lankadatlan hírverésnek köszönheti.

Hazai életTanács Gábor2005. 05. 27. péntek2005. 05. 27.
Csak ne a sintérhez!



Az utcára kerülő vagy a tulajdonosaiktól - nemegyszer a kegyetlen bánásmód miatt - elkobzott állatok útja rendszerint a gyepmestertelepre vezet, ahol a szoros költségvetés indokolta szűkös körülmények között tengődnek mindaddig, amíg valaki haza nem viszi őket. Ha nincs jelentkező az állat befogadására, akkor meghatározott idő után el kell altatni. Ebből a rövid összefoglalóból kitűnik, mi a feladata egy olyan szervezetnek, amely ezeknek a kutyáknak a sorsán akar változtatni: először is javítani kell az ideiglenes lakóhely, az ellátás, az állatorvosi kezelés minőségén, másodszor segítséget kell nyújtani abban, hogy a kóbor kutya új gazdára találjon.
{p}
A kecskeméti Mentsvár Alapítvány jó példa a fentiekre. Az alapítvány elnöke Tőzsér Judit, a Gong Rádió igazgatója. Ilyen módon a megoldandó feladatok közül az egyik - a gazdik fellelése és az állatok "kikézbesítése" - nem okoz problémát, hiszen a helyi rádió RádioZoo címen futó állatvédő magazinja a leghallgatottabb műsorok egyike.  Napi kétszer egy percben bemondják, milyen kutyák várnak gazdára a gyepmestertelepen, ennek folytán az alapítvány működésének kezdete óta mind több kutyát sikerül családba költöztetni. Tavaly decemberben például az állatok kilencvenhét százaléka talált új otthonra.
Természetesen az állatok rádiós "reklámozása" nem minden. Az alapítvány munkáját seregnyi önkéntes segíti, akik szakmájuknak, illetve anyagi lehetőségeiknek megfelelően vállalnak bizonyos feladatokat. Több ügyvéd és jogi szakember végez az ügyeikben - szívességből - jogi tanácsadást. Állatorvosok ingyenesen vagy anyagköltségen vállalnak bizonyos ellátásokat és műtéteket, például az ivartalanítást.
Rajtuk kívül jelentős szerep jut azoknak, akik az állatokat ideiglenesen befogadják, hogy ne a zsúfolt gyepmestertelepen kelljen őket kerülgetni, amíg a reménybeli gazdi megérkezik. Ez is bevett gyakorlat efféle szervezeteknél, addig lesz rá fokozottan szükség, amíg adományokból és pályázatokból össze nem gyűlik a saját telephelyre elegendő tőke. A telephely azonban újabb gondokat is hoz magával, hiszen nem kizárólag a megvásárlása és kiépítése kerül pénzbe, hanem a fenntartása is: táplálékra, orvosi ellátásra és folyamatos felügyeletre van szükség, ezek pedig állandó kiadások, amelyek fedezéséhez rendszeres bevételek és kiemelkedően jó kapcsolatok kellenek. A szegedi Tappancs Alapítvány például két éve nyitotta meg saját telepét, és azok az önkéntesek, akik eddig otthonukban látták vendégül ideiglenesen a kutyákat, most ugrásra készen lesik, mikor és hol válik feleslegessé valamely, az állatoknak megfelelő étel.
A Mentsvár még nem tart itt - ám tervei között szerepel a saját telep megnyitása. Egyelőre nincsenek meg hozzá az anyagi eszközök. Azt remélik, hogy találnak majd olyan embert, aki egyéb munkája mellett vállalja a kutyák ellátását a telepen létesített szolgálati lakásért.
Az alapítvány addig is az állatorvosi költségek átvállalásával, az állatok gazdához juttatásával próbál eleget tenni feladatának, illetve szemléletváltást kicsikarni a helyi médián keresztül. Hiszen a gazdátlanná vált kutya nem hibás, szenvedésének oka mindig az - egy kis odafigyeléssel elkerülhető - emberi felelőtlenség.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek