Vastagnyakú és konok vagyok

- Sofőr nélkül jött?
- Felhagytam a kereséssel. A legkitartóbb négy hónapig bírta.
- Meglehetősen sokat utazik.
- Hetente legalább háromszor jövök Pestre, de éjfélkor is hazamegyek Badacsonyba. Útközben elintézem a telefonjaimat. Bocsánat, de most is fel kell vennem a mobilt, nigériai barátaimnak intézem a szállást...
- Váratlan vendégek?
- Abban a kultúrában nem szokás a bejelentkezés, hiszen a barát barátját is barátként fogadják. Amikor beteg voltam, harmincan jöttek látogatóba. Hétezer kilométert repültek, hogy másfél napot velem töltsenek. Üdítő a jelenlétük abban a társadalomban, ahol viszont az ellenségem ellensége is az ellenségem.
- Sokat beszél és tesz a vidék felemelkedéséért.
- Egy ország életében a parasztság jelenléte a garancia arra, hogy a nemzet megmarad nemzetnek. A parasztság minden náció legértékesebb és legfontosabb kultúrjava. Azok a népek, amelyek elszakadtak a földjüktől, előbb-utóbb el is tűnnek a világtérképről.
- A tevékenységét figyelve az embernek az az érzése támad, hogy kimondottan szeret reménytelennek tűnő csatákba belevágni.
- Gyerekkoromban sokat verekedtem, de mindig nálamnál idősebbekkel és erősebbekkel. Ha a sikert nem is tudom garantálni, egy szép napon, amikor számot kell majd adni, én azt mondhatom: legalább megpróbáltam.
- A verekedések során nyilván azt is megtanulta, hogyan kell talpra állni egy alapos vereség után.
- Csak elvonulva szabad sírni és ápolni a sebeket.
{p}
- Sokat dohányzik. Nem törődik az egészségével?
- Szerintem bűn, ha a testünket nem úgy adjuk vissza a teremtőnek, hogy tényleg elhasználtuk. Manapság rengeteg energiát fordítanak az emberek arra, hogy években mérve meghosszabbítsák életüket. Az én célom kiszélesíteni az életem útját. Így aztán mindig van mit várni.
- Most például?
- Várom az országos vitorlásbajnokságot, aztán a szüretet, az őszt, majd az első havat, a jeget a Balatonon...
- Közben tudja értékelni azt is, ami van? Mikor érzi magát boldognak?
- A boldogság olyan, mint a kék madár. Mindig kergetni kell, de nem szabad megfogni vagy kalitkába zárni! Miközben mindig vannak maximalista, már-már telhetetlen vágyaim, be tudom érni kevéssel, sőt örülni tudok a minimumnak is.
- Nemegyszer legyintette meg a halál angyala. Valamit másként csinál azóta?
- Többet játszom.
- Mit játszik?
- Gyakorlatilag mindegy! A legnagyobb kihívás, hogy az ember megtanuljon emberhez méltón veszíteni. A legtöbben mindig nyerni akarnak, a veszteséget pedig nem tudják, nem is akarják feldolgozni.
{p}
- Sokat veszített?
- Sokszor, sokat. Sohasem akartam viszont görcsösen nyerni, hanem elsősorban játszani, néha pedig diszkréten másokat is nyerni hagyni. Főleg akkor, amikor biztos voltam benne, hogy nyerhetnék. Nemrégiben például a veszprémi sakk- és ultiverseny öt kupájából ötöt elhoztam, de amikor utána pénzben ultiztunk, én veszítettem a legtöbbet. Ez a része már nem vonzott.
- Az országos vitorlásbajnokságot egymás után háromszor nyerte meg. Kinek bizonyít minduntalan?
- Saját magamnak. Én karbantartom az adrenalinszintemet. A ránk erőszakolt, természetellenes, túlcivilizált életforma miatt sok ember erre nem képes, így a pénztárnál, a volánnál éli ki az agressziót. Nekem nincs rá szükségem.
- Szerencsés ember?
- Talán több is annál.
- Mi volt a legkomolyabb kudarca?
- Amikor a barátságban kellett csalódnom.
- Nem is egyszer a nulláról kellett újrakezdenie.
- Ez soha nem okozott problémát. Egy egyenes vonalon leélni az életet szerintem sokkal kevesebbet tesz ki, mint megismerni a mélységeket és a magaslatokat egyaránt.
- Milyen apa?
- Soha nem mentem szülői értekezletre, mindig időzavarban szenvedtem, és emiatt nem vagyok elégedett magammal. De mindig igyekeztem biztosítani azt a tudatot, hogy ott állok a szeretteim mögött, és mindenben számíthatnak rám. Ezt tudják is.
- Van bármi, amit másként csinálna?
- Ahhoz elég vastagnyakú és konok vagyok, hogy különösebb tapasztalatokat vagy következtetéseket vonjak le a múltból. Nap nap után ugyanazokat a régi hibákat követem el: továbbra is ugyanúgy megbízom a barátságban, és mindenkit beíratlan fehér lappal fogadok.
{p}
- Naiv?
- Inkább gyermeteg. Én még hiszek abban, hogy karácsonykor szárnyas angyalkák röpködnek az ajándékokkal.
- Gondol a jövőre?
- Nekem sem nyugdíj-, sem pedig egészségbiztosításom nincs. Ezt egyfajta gyámság alá helyezésnek tartom. Hiszen ha a legalapvetőbb dolgokról is a társadalom gondoskodik, akkor az egyed megszűnik létezni. Ennek egyenes következménye, hogy a leglényegesebb és legősibb struktúrák, úgymint család, kis és nagy közösség, felborulnak.
- Sok mindent a szokásostól teljesen eltérő módon közelít meg.
- Tudok róla. Elsős gimnazista koromban ki akartak csapni az iskolából, mert azt állítottam, hogy a majmok származnak az embertől, és nem fordítva.
- Elégedett ember?
- Magammal nem. Az életemmel sem. Ha az lennék, nyugodtan élvezhetném a jólétet.
- Például költhetné a pénzét...
- Bizonyos dolgokban fukar vagyok. Soha nem adnék pénzt például karóráért, nem sokat gondolkodom viszont egy szürke marhán. Valamikor gyűjtöttem a perzsaszőnyegeket. Ha megláttam egyet, nem tudtam ellenállni. Aztán nagy többségét elajándékoztam.
- Milyen gyakran vásárol ruhaneműt?
- Amikor kinövöm vagy ha elszakad. Belőlem teljességgel hiányzik a konzumőrület. A cipő például, ami rajtam van, úgy tizenhárom-tizennégy éves lehet.
- Egy jó borért bármennyit kifizet?
- Azért megvan a fájdalomküszöb. Sokszor lovagolják meg a kereskedők a sznobok hajlamait. Én ebben nem vagyok partner.
- Sziklaszilárd elveket vall. Akad, aki el tudja bizonytalanítani, netán képes meggyőzni?
- Amit én magam igaznak vélek, azt sohasem statisztikai adatokra alapozom. Éppen ezért nem tudok sok ilyen emberrel dicsekedni.
- Racionális?
- Sokan azt hiszik, pedig nem. Sokszor helyezem az emóciót a ráció fölé.
- Milyen kék madarat űz manapság?
- Tervezek egy hosszabb vitorlás utat. Ez izgalomban tart. Hiszen számomra mindig a bőrönd pakolása a legizgalmasabb.