Bosszúszomjas halottszállító

Az "amerikás film" a minap Szabolcsban bizony lejátszódott. N. Gábor, egy kisvárdai temetkezési vállalkozás alkalmazottja összerúgta a port kenyéradójával. Ette, emésztette magát, aztán - háromnapos bátorító kúrából erőt merítve - úgy döntött, most megmutatja, nem lehet ővele csak úgy packázni. Egy déli órán visszatért egykori munkahelyére. Kinyitotta a garázst, a kocsikulcsokat őrző szekrény sem okozott gondot. Három gyönyörű Mercedes állt a garázsban. N. Gábor kiválasztotta a legszebbet, s felbőgette a motort. Kitolatott, aztán - irány Vásárosnamény! Bevezetésképpen még az udvaron szambázott egy kicsit, összetört két másik autót, de aztán tényleg Namény felé vette az irányt.

Nem hitt a szemének
Délután fél kettő táján ért a beregi városba. Nem látta, de összetalálkozott a temetkezési vállalkozás ügyvédjével. Láczay György hazafelé tartott, Kisvárdára, a beregi városkából. Nehéz tárgyalása volt, gondolatai még ott kalandoztak, mikor a vasúti sorompónál szembe jött vele a halottasautó. Fel se figyel rá, ha a Mercedes normális tempóban közeledik, s nem szikrázó felnivel dübörög, az orra pedig... - mintha roncsderbiről jött volna.
Az ügyvéd nem hitt a szemének, de végül hívta a Németországban élő cégtulajdonost. "Mintha a legjobb Mercedeseteket láttam volna, de teljesen lerongyolódva" - mondta, ám megmosolyogták. Biztosan valamelyik konkurens cég járgánya volt, amit látott. Öt perc múlva azonban megcsörrent az ügyvéd telefonja: "Baj van, tényleg a kocsinkkal furikázik valaki!"
Akkorra már a kisvárdai rendőrök is tudtak róla, hogy elkötötték a halottaskocsit. És hamarosan kiderítették, merre jár. Egy bejelentő hívta fel figyelmüket a szellemautóra, amelynek történetesen ő cserélte ki az egyik kerekét. Mert a kocsi valahol félúton defektet kapott, N. Gábor meg nem akarta összepiszkítani a kezét - vagy csak nem találta a szerszámokat?
{p}
Cafatokban a gumik...
Leintett hát egy autóst, s a vezetője segített gumit cserélni. Aztán felhívta a rendőröket, mert az mégsem normális dolog, hogy a halottaskocsis zavarodott benyomását kelti, az autó összetörve, a gumik cafatokban... Szóval, miután N. Gábor megköszönte szépen a segítséget és továbbhajtott, az autós telefonált.
Vásárosnamény közepén már várták az ipsét a rendőrök. Az eset óta eltelt már jó néhány nap, de a rétközi városkában még ma is élénk beszédtéma N. Gábor kalandja a halottaskocsival. A többség széles mosollyal taglalja az esetet, ám vannak olyanok is, akik egyáltalán nem nevetnek a csínyen, mert az jóval túl megy annak a határán. Láczay György, már hivatalból is, ez utóbbiakhoz tartozik.
- Az autóban az előzetes becslések szerint hét-nyolcmillió forint kár keletkezett - mondja. - Ráadásul az elkövető magával vitte és elhagyta a másik Mercedes kulcsát is, így azon zárat, gyújtáskapcsolót kellett cserélni, ez is több százezres tétel. A kárt valakinek meg kell térítenie. Nagyon sajnáljuk N. Gábort, mert máskülönben a temetkezési vállalkozás meg volt elégedve a munkájával. Ezért is változtattunk a munkaszerződésén 2004 őszén. Addig határozott idejű szerződésben állt vele a cég, amit szeptemberben határozatlan idejűre módosítottunk. A cég hosszabb távon is számolt vele. Sajnos az idén májusban a munkát megtagadva igencsak súlyos helyzetbe hozta a betéti társaságot, amely Kisvárda és Záhony mellett további tucatnyi településen végzi a kegyeleti szertartásokat. Ha itt egy láncszem kiesik, borulhat az egész menetrend. Ezért javasoltuk, közös megegyezéssel bontsunk szerződést. A cég mellesleg rendkívüli felmondással is élhetett volna, de akkor N. Gábor elesik a munkanélküli segélytől is.
{p}
Se munka, se asszony
N. Gábor alig negyvenes, derűs férfi, csak akkor komorodik el, amikor megemlítjük neki, hogy egykori cége hét-nyolcmillió forintra taksálja a halottasautóban keletkezett kárt.
- Hát akkor az drága kirándulás volt - tolja el maga elől a mákos bobálykás tányért, merthogy az otthonában, ebéd közben zavarjuk. De aztán legyint, s megcsóválja a fejét: kizárt, hogy annyi legyen a kár. Igaz, hogy a gumik tönkrementek, az autó orra összetört, az oldalát meghúzta, de a kocsi egyben van, a motor jár. Hát nem ez a legfontosabb?
Szó, ami szó, mint ahogy szomorúan mondja, ezerszer megbánta ő már azt a túrát. De a kutya mindenit, néz ránk szigorúan, ővele meg a hozzá hasonló kétkezi munkásemberrel ne packázzon senki! Ha egyszer hullásnak vették fel, akkor legyen hullás. Ne pedig szemetes.
- Emiatt szakadt el a cérna - magyarázza. - A cég a temetkezés mellett szemétszállítással is foglalkozik, s egyik napról a másikra kiparancsoltak a temetőkből. Képzeljék el: tegnap még eltemettem Jóska bácsit Jékén, másnap meg menjek vissza a portájára kukásként! "Hát, Gabi, maga halottas vagy szemetes!?", támadt rám Jóska bácsi felesége. És amikor ezt bent a központban szóvá tettem, még a főnököknek állt feljebb. Erre, amúgy is fájt a gyomrom, elmentem táppénzre (erről a munkáltató nem tud - a szerk.). Harmadnap hívatnak, hogy vegyem fel a halottasokkal a munkát, mert nem győzik. Rendben, mondtam, s megszakítottam a betegszabadságomat. Több se kellett a munkáltatómnak: azonnal kirúgtak.
És még csak ezután következett az igazi feketeleves. Otthon a felesége bejelentette, hogy elege van az egészből, elválik. N. Gábor akkor bánatában, az ő szavaival élve, nekiállt iszkorálni. És egyre mélyebb depresszióba esett. Elvették a munkahelyét, tönkretették a családi életét, ő ezt nem bírja tovább. Véget vet életének, Tiszába öli magát. De előtte visszaad néhány pofont! S összeköti a kettőt. Elvitte a drága autót, rendesen összetörte. De a hídig már nem ért el.
- Csak arra emlékszem, hogy vért vesznek tőlem, s ott vannak mellettem a kisvárdai rendőrök. Hogy mi történt útközben...? Jó lenne tudni. Hát, valahogy másképp kellett volna ezt intézni. És én meg is teszek mindent, hogy valamit törlesszek. Mert négy gyermekem van, s nem akarom elveszíteni őket.
A jövő héten önként bevonul elvonókúrára, mert ha "iszkorál", nem tudja, mit tesz. Azután pedig keres valami jó kis munkát. Lehetőleg olyat, ahol távol tarthatja magát a négykerekűktől.