Jog a méltósághoz

A Magyar Köztársaság új elnökévé kedd délután Sólyom Lászlót, a nemzetközi hírű alkotmányjogászt, az Alkotmánybíróság korábbi elnökét választották. Ha valaki, hát ő tudja, hogyan is kell működnie a demokratikus államnak. Sietek ideírni: magam is őt tartottam alkalmasabb jelöltnek, mint a magyar belpolitikában üde és szimpatikus jelenségnek számító, ám személyiségében és pályaívében lényegesen színtelenebb Szili Katalint. A magyar rendszerváltásban fontos szerepet játszó Sólyom László bizonyosan méltó arra, hogy elődeit, Göncz Árpádot és Mádl Ferencet kövesse az államfői tisztségben.
A választás előtt olyan méltatlan politikai taktikázás, vádaskodás és "háttérmutyizás" folyt, ami a legfőbb magyar közjogi méltósághoz, az elnöki intézményhez méltatlan. Most még hónapokig olvashatjuk az elemzéseket a pártok sakkhúzásairól, arról, hogy milyen "sikeresek" voltak a politikai trükkök és "testcselek" - engem azonban ez nem érdekel. Inkább azon gondolkodjunk el, milyen is lehet az a légkör, amelyben a parlamentben az egyik vagy a másik oldalon ülő párt már-már katonai eszközökkel veri ki képviselőiből a kötelező szavazatot, vagy hogy akad frakció, amely kizárással fenyegeti meg azt a nagy tekintélyű tagját, aki a vezetés utasítása ellenére mégis szavazni akar. Ami hétfőn és kedden az Ország Házában történt, az az írott jognak talán megfelelt, de a demokrácia egész szellemiségétől iszonyatosan messze volt. Odáig jutottunk, hogy a parlamenti pártok vezetői nemhogy a riválisban, de már saját "katonáikban" sem bíznak - akadt olyan képviselő, akivel új szavazólapot vetetett fel az egyik párttársa, mert az elsőn nem a felsőbb akaratot testesítette meg a behúzott iksz.
De - hogy fordítsunk egyet a sablonokon - egyszer talán a vajúdó egerek is szülhetnek hegyet: Sólyom László egy civil szervezet jelöltjeként az államfői székbe kerülve akár tehet is majd valamit azért, hogy ez a mifelénk végképp önmagába fordult pártos nagypolitika ismét közelíthessen a társadalomhoz. Tekintélye, személyes ereje sokat segíthet ebben. Első nyilatkozatai mindenesetre biztatóak. Úgy fogalmazott, hogy "...az alkotmány azonban nemcsak intézményeket és hatásköröket szabályoz, hanem mindenekelőtt és mindenekfelett erkölcsi értékeket nyilvánít ki, amelyek meghatározzák a Magyar Köztársaság jogrendjét, az emberek jogait. Ezeknek a megőrzése és ezek között különösképpen az emberi méltósághoz és az emberi élethez való jog, valamint a véleménynyilvánítás szabadságának a biztosítása egyik rendkívüli feladatom."
Örülnék, ha az idézet e két mondatát sokszor elolvasnák a most katonásdit játszó pártvezetők. Egy demokratikus világfelfogású civil - tehát "társadalomban" gondolkodó - honfitársunk szavai ezek, és talán bízhatunk benne: a most elnyert magas méltóságát használja is arra, hogy a kimondott okos szó ne szálljon el már megint súlytalanul a semmibe. Hogy a magyar államfő valóban képes legyen civil maradni a politikai nagypályán is.