Meccset nézett, aztán ölt a fiú

A gyanú hamar a lány szomszédjára, Salánki Sándorra terelődött. A tizennyolc éves fiút még aznap este elfogták. Tettét beismerte, magyarázatot nem tud adni.
- Aznap éjszaka egy hunyásnyit sem aludtam - állítja egy idős asszony a dévaványai Petőfi utca elején, ahol a gyilkos és az áldozata laktak. - Éreztem, hogy valami van a levegőben - mondja meggyőződéssel. - De ott megy Dóri nagyapja, őt kérdezze.
Ősz hajú férfi kerekezik a járdán, kocsival előzöm. Kimért, láthatóan megrendült.
- Én találtam meg Dórit.
Többet nem árul el.
- Ne haragudjon, de annyi mindent összeirkáltak már, még azt is, hogy feldarabolták az unokámat. Elég nekünk a magunk fájdalma, nem kell még tetézni - ül vissza a nyeregbe.
Salánkiék házához két deszkát támasztottak a nyomozók, még vasárnap, azóta senki sem vette el. Hiába csöngetek, egy vicsorgó eben kívül más nem érkezik a kapuhoz.
- Ilyen még nem történt Dévaványán - igazítja a sapkáját egy borostás öregember, Gyurica István. - Illetve... Egyszer, húsz évvel ezelőtt. Akkor is a torkát vágták el egy nőnek. De az a férje volt.
A fiúról kérdezem. Ismerte, jóravalónak tartotta ő is, mint mindenki, akinek szóba hozom az esetet. Akárcsak a szülőket, testvéreket. Mindkét családban.
- Össze is járt a két család. Hát most itt van, tessék. Hanem ez a fiú, ennek mégiscsak lehetett valami balhéja.
- Mire gondol?
- Gyulán járt gimnáziumba, de otthagyta. Talán ott keveredhetett valami rossz társaságba. Nem tudom, de az bizonyos, hogy átment Gyomaendrődre, szakközépiskolába.
{p}
Kovács Béla, a Kner Imre Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója udvariasan hárít el:
- Arról bezzeg nem írnak, hogy mitőlünk huszonöt gyerekből huszonnégyet felvesznek, de ha valami balhé van, akkor azonnal jönnek.
Mit tehetek, diákokat kérdezgetek. Iskola előtti csoportosuláshoz csapódom:
- Olyan jóképű, kár, hogy megbuggyant - jelenti ki egy szőke szépség. A többiek kuncognak, vállukat vonják. Nem értik, mi történhetett.
Másodikos lány baktat le a lépcsőn, Szíjártó Erika.
- Ismertem, persze. Nem volt vele semmi baj. Lehet, hogy valami sátánista szektához tartozik, azok szoktak ilyesmit tenni.
- Volt-e barátja?
- Szabó Zsiga a Bogyatelepről.
Jókötésű fiú nyit kaput, keze, mint a harapófogó. Szabó Zsigmond. Érettségire készül éppen.
- A magyar tételeket írom a gépbe - magyarázza. - Csütörtökön, mielőtt elmentem, még áthozta Sanyi, hogy amikor majd visszajövök, együtt dolgozzuk ki.
- Hova mentél csütörtökön?
- Nagyszalontán jártam, a barátnőmnél. Vasárnap este érkeztem vissza. Már a határon vártak a rendőrök. Akkor tudtam meg, mi történt.
Zavartan mosolyog, talán mert hirtelen a figyelem középpontjába került.
- És milyennek ismered a barátodat? Nyíltnak, zárkózottnak?
- Szórakozni ritkán járt, inkább sportolt, focizott. Nézni is szerette.
A gyilkosság előtti estén is meccset nézett a tévében a nagyapjánál. Tizenegykor elbúcsúzott tőle, mert másnap délelőtt Túrkevére készült.
{p}
- Amúgy meg jó a feje - folytatja Zsiga -, nevetve megírta az emelt szintű matek érettségit négyesre. Pedig nem is készült rá.
- Nem lehet, hogy Dórával valamilyen kapcsolata volt?
- A csudákat, arról tudtam volna.
- Szerinted miért gyilkolta meg?
A fiú tanácstalanul néz rám.
- Nem tudom. Pedig ismerem, ötödikes korunk óta barátok vagyunk.
- Azt mondják, talán Gyulán keveredett rossz társaságba.
- Nem hinném. A tanáraival nem jött ki, azért váltott iskolát.
- Agresszívnak ismered?
- Egyáltalán nem.
- Azt hallottam, fegyvert tartott.
- Mondta, hogy vett egyet.
- Láttad nála?
- Nem, de szerintem nem is volt neki. Szeretett nagyot mondani.
- Rugós bicskája viszont volt...
- Az nekem is van. Csak én éppen evésre használom... - hallgat el egy pillanatra.
- Később azonban mindenképpen lett volna fegyvere. Úgy tudom, rendőr szeretett volna lenni.
- Szeretett volna, de a színtévesztése miatt alkalmatlannak bizonyult.
A következő tanévre nyelvi előkészítőt tervezett, meséli a fiú, aztán meg testnevelés szakot. Rendszeresen atletizált, hogy biztosan felvegyék.
{p}
- Tudatosan tervezte a jövőjét - jegyzem meg.
- Én is ilyennek ismertem. Ezért sem értem, miért tette.
- Talán sátánista volt?
- Nem tudom. Az igaz, hogy olvasott néhány hónapja egy ilyen könyvet.
- Érdeklődött iránta?
- A rendészet és társadalomismeret fakultáción kellett beszámolót készítenie belőle.
- Hogyan jutott a könyvhöz?
- Az iskola könyvtárából kölcsönözte ki.
Sándor elolvasta a könyvet, elkészítette belőle a szakdolgozatát, visszaadta a kötetet, aztán több szó nem esett köztük róla, állítja a fiú.
- Megváltozott utána a viselkedése?
- Nem vettem észre.
Vékony szál, de talán ez vezet a megoldáshoz?
- Amióta letartóztatták, találkoztatok? - fordítok a szón.
- Nem. Még a szülei is csak ma mehetnek be hozzá először, hogy váltás ruhát vigyenek neki, de egyelőre ők sem láthatják.
Ezért nem találtam hát otthon senkit.
- Dóri bátyjával, Gabival viszont találkoztam. Tőle tudom, hogy Salánkiék el akarnak költözni. Nem tudnak ott maradni.
- A börtönbe majd bemégy meglátogatni?
- Legalább egy évig biztos, hogy nem.
- Már nem érzel iránta barátságot?
- Nem azért, de neki is jobb, ha nem megyek. Nagyon haragszom rá. Most nem tudnék neki olyant mondani, amivel segítenék rajta.