Misike szelleme jóra fordítja a rosszat

- Magam sem tudom, mit kezdjek ezekkel a levelekkel! - rakosgatja tele irodájának asztalát Gönczi Mihály, a Heves megyei község polgármestere. Az ország minden tájáról több tucatnyi köszönőlevelet címeztek már a falu önkormányzatának, így a hivatalban annak rendje-módja szerint gyűjtik és iktatják mindegyiket.
Az írások legtöbbje így kezdődik: "Kedves Misike!" A hála ugyanis az 1700-as évek elején elhunyt Bárczai Mihályka lelkének szól. Sokan esküsznek rá, hogy a sírkő megérintése jótékony hatású ezernyi bajra a nőgyógyászati nyavalyáktól egészen a házassági perpatvarokig.
"Vállig elzsibbadt mindkét kezem a sírkövön, mikor megjelent Misike, és azt mondta, meggyógyulok" - silabizálom egy hölgy leveléből, akinek - csodák csodájára - az átányi látogatás után úgy eltűnt a cisztája, mint a szappanbuborék. Akad olyan férfi, aki váltig állítja: egyedül Misikének köszönhető, hogy a felesége, aki elhagyta, visszaköltözött hozzá, s az elvesztett állása helyett újat szerzett. Ugyancsak Átány község vezetőségének címezte a levelét egy hálálkodó nő, aki azt írja: férje 23 év házasság után hagyta el egy "román lotyó" kedvéért. A kétségbeesett feleség felkerekedett, s az átányi temetőben rátette a kezét a csodatevőnek hitt kőre. "A kőfogás után a nő karambolozott a férjemtől kapott kocsival, majd kitoloncolták az országból, ugyanis illegálisan tartózkodott itt" - írja az elégtételt vett feleség. Az ura karácsonykor már pitizett, hogy a hitvese fogadja vissza, a szilvesztert együtt töltötték.
- Sokan azt kérik, táblázzuk ki Misike nyughelyét, mert nehezen lelnek rá. Ám attól tartok, nevetségessé válna a hivatal, ha ilyet tennénk - tanakodik a polgármester. Annyit mindenesetre megtesz, hogy a kéréseket "kézbesíti": ottjártamkor például a fájós lábú, budapesti Gizi néni levelét vitte ki a titokzatos sírhoz. Gönczi Mihály azt meséli, emberemlékezet óta rettegtek az átányiak ettől a koporsó formájúra faragott kőtömbtől, mely arasznyira emelkedik ki a temető földjéből. Megnézették egy mérnökkel, s kiderült: nem a talajvíz sodorta a felszínre. A kőről azt sem tudni, hogy szarkofág-e, azaz rejt-e testet, vagy csak síremléknek szánták, kegyeleti okokból sosem bolygatták meg. Az átányiak inkább kikerülték a temető 13. parcellájában az úton keresztben fekvő sírt. Megérinteni sem merték, mert valaha úgy szólt a mendemonda, az ilyesmi - az öregek szerint - mindig szerencsétlenséget okozott. A helybeliek azt rebesgetik, hogy a környék birtokosainak számító Bárczai család egyik leszármazottját temették ide, aki valamilyen fertőző betegségben hunyt el, utazás közben. Egy korabeli hiedelem szerint a halottat nem volt szabad átvinni egy településen, merthogy az jégverést okozott volna. Ezért földelték el Misikét az átányi temetőben.
{p}
A legenda azt tartja, hogy a lélek valamilyen titokzatos okból tovább bolyongott, s nem nyert nyugalmat, ezért vetette ki a koporsót föld. Furcsaság az is, hogy a sírt - ősmagyar szokás szerint - kelet-nyugati tájolással ásták meg. Átány község egyébként már a XVI. század közepe óta református település. A sírkő ártalmasnak hitt kisugárzása 2004. november 19-én változott meg. Ekkor kivonultak a Boszorkányszövetség papjai és segédeik, és levették a rontást Misike sírjáról. Leplet terítettek rá, koponyát hoztak, gyertyát gyújtottak. Egyúttal egy fából készült pentagramot, ötszöget helyeztek a kőre, s rajta is hagyták, ezzel is biztosítva a jótékony erők tartós hatását.
- Magyarországon még nem hívtak minket hasonló esethez. Élő személyek azonban gyakorta kérnek meg rá bennünket, hogy vegyük le róluk az átkot. A megtisztulási folyamat rendszerint két-három hétbe telik. Az is előfordul, hogy lakásokat, üzleteket kell megszabadítanunk a rontástól, hogy sikeresebben menjenek az ügyek - magyarázza Binder Vilmos boszorkányfőpap.
Mint kiderül, a hazai Boszorkányszövetség tizenegyezer bejegyzett tagot számlál, és férfiak is aktívan ténykednek benne. Hollókőn múzeumot rendeztek be a pogány népi varázslás kellékeiből, Sárréten pedig - ahol az utolsó magyar boszorkányégetést tartották - emlékmű állítását tervezik.
- Az átányi szertartás után hírét vettük egy szlovákiai és egy romániai sírnak is, amelyet ugyancsak kivetett magából a föld. Ez annak a jele, hogy a hitetlen lélek nem nyer nyugalmat - folytatja Binder Vilmos.
Ő serénykedett annak idején az átányi temetőben, hogy megtisztítsa az átoktól Misike lelkét. Mindezt hosszas nekikészülődés után tette: előbb egy szeánszon megidézte a kisfiú szellemét, így tudakozódott halálának körülményeiről. Kiderítette, hogy Misikét a saját szülei átkozhatták el, ők küldték rá a halálos nyavalyát, a pestist. A kisfiú ugyanis törvénytelen gyermek volt. Ezért nem szerepel a Bárczaiak családfáján, ezért nem kapott helyet a családi sírboltban. A másfél éves Mihálykát kereszteletlenül temették el, lelke tehát bolyongott - állítja a főboszorkány. A rontás levétele után azonban a lélek megnyugodott, mi több, mindazt a rosszat, amit eddig tett, most jóváteszi.
- Ha már ilyen jó kisugárzása van e helynek, megvetjük itt a lábukat - mondja Binder Vilmos. Szent Iván éjjelén máglyát gyújtanak, és boszorkányfesztivált rendeznek Átányban. A faluban "szakmai" bemutatót tartnak a bűbájosok: a legifjabb boszorkányok megforgatják a seprűnyelet, az igazán gyakorlott boszik pedig tűztáncot járnak a nyár leghosszabb éjszakáján.