Árak és kommandók

Miről is van szó? Januártól az eddig az áruk zömét terhelő huszonöt százalékos áfa várhatóan húsz percentre csökken. Ennek nyomán - elvileg - az úgynevezett fogyasztási cikkek árának is (vagyis azokénak, amit a boltban megveszünk) ugyanennyivel csökkennie kellene, hiszen az adóra kifizetett fogyasztói pénz nem a boltosé, hanem az államé. Be kell fizetni a közös kasszába. Ha kevesebbet kell befizetni a boltosnak, mi is jobban járhatunk. Elvileg.
Bizonyos közgazdászkörökben az általános forgalmi adót szokás a legdemokratikusabb állami elvonásnak is nevezni. Hatálya mindenkire kiterjed, és mértéke arányos a tényleges fogyasztással. Leegyszerűsítve: ha veszünk valamit, adózunk utána. Akinek több pénze van és sokat vásárol, többet adózik, aki kevésbé tehetős, kevesebbet. (Persze vannak megkerülő utak is: bár törvény tiltja a személyi fogyasztásra vásárolt cikkek elszámolását a vállalkozási költségek között - s így az áfafizetés csökkentését -, azért van, aki megteszi.) Az áfa - attól "fogyasztási" ez az adó - a vásárlót terheli, a boltosé pedig a beszerzés és az eladás közötti különbség adókötelezettsége. Ezt csendesen befizeti, a haszon pedig a két "nettó" ár különbségéből jön ki.
S ezen a ponton el is érkeztünk a kulcsszóhoz: árrés. Tiszteletre méltó az a kormányzati törekvés, amely az imént emlegetett kommandó feladatával kapcsolatos. Mármint hogy az áfacsökkentéssel az "emberek" is járjanak jól, és hogy hivatalos személyek fogják ellenőrizni, így van-e. Ám ezzel a lépéssel bizony ingoványos talajra téved az állam. Az a bizonyos árrés ugyanis a kereskedő magánügye. Ha jól keres, adózik utána. Az üzleti élet alapszabálya évezredek óta ugyanaz: olcsón venni, drágábban eladni. Kiskereskedést vezető ismerősöm a kommandó hírére vállat vont, s annyit mondott, biztos vevőkör esetén árat csökkenteni ostobaság. Aztán hozzátette (majd leestem a székről): a vevő igazából azt szereti, ha az árak "fixek", a csökkentés mögött becsapást sejt. Vagy régebben volt túl drága az áru, vagy most nem stimmel vele valami. "Szerinted ki érti ezt az áfadolgot?" - kérdezte, s legyintett is mindjárt ő maga válaszképpen.
A ma még 25 százalékos áfakörbe tartozó termékek, szolgáltatások jövőbeni árának változása nehezen követhető. Ugyanis piacgazdaságban élünk, csak elvétve akad olyan cikk, melynek árrését az állam befolyásolja. Ki tiltja meg egy autókereskedőnek, fodrásznak, takarítóbrigádnak, hogy tíz- helyett mondjuk harmincszázalékos haszonkulcsot alkalmazzon? Egyetlen tényező: a verseny. Ahol nincs nagy konkurencia, ott a kereskedői nyereség mértéke nagyobb, ahol van, ott kisebb. Várhatóan ez, s nem az árkommandó fogja a jövőben meghatározni, hogy az áfacsökkentés megjelenik-e az árakban vagy sem.
Végezetül pedig egy kis személyes adalék. Nemrégiben bizonyos kényszerű beszerzések kapcsán jártunk néhány bevásárlóközpontban. Az elsőben vettünk a nagy hírű cég szalámijából egy szabványos (nyolcdekás) vákuumcsomaggal, 265 forintba került. Aztán - puszta kíváncsiságból - a többiben is megnéztem, ott mennyibe is kerül. Tehát: 320, 285, 255 forintba (ez utóbbi esetében "akcióban"). Vajon ezzel a helyzettel mit kezd majd az árkommandó?