Két jó barát emlékműve

Akik gyakran járnak külföldre, tudják, kevés olyan ország van a világon, ahol fenntartások nélkül szívesen látják a magyarokat. Vagy valamely vélt vagy valós történelmi sérelem miatt orrolnak ránk, vagy többre tartják magukat nálunk, vagy - s ez a leggyakoribb - azt sem tudják, merre keressenek bennünket a térképen. Van azonban olyan ország is, amelyben nemcsak hogy tudják, kik vagyunk, hanem szeretnek is bennünket. Igen, Lengyelországról van szó.

Hazai életHardi Péter2005. 07. 08. péntek2005. 07. 08.
Két jó barát emlékműve

Érzelmekre sokszor nehéz észérveket találni, ám ha kissé megkapirgáljuk a két nép történelmét, bőven találunk okokat a rokonszenvre. Léphetünk vissza akár ezer évet is, egészen Árpád-házi királyainkig. Szent László édesanyja például a lengyel Miesko fejedelem lánya volt, Richeza. Ne feledkezzünk meg közös királyainkról - Nagy Lajos, Báthory István - vagy Sobieski János lengyel uralkodóról sem, aki a szétszakadt ország török alóli felszabadításában vállalt komoly szerepet. S a sort hosszan folytathatnám a '48-as szabadságharc legendás hősein keresztül egészen szinte napjainkig, de legalábbis a második világháborúig, amikor több mint százezer lengyel lelt menedékre hazánkban.
A rokonszenv igazi gyökere az, hogy a két nép egymás köreit nemigen sértette. Az érdekellentétek mifelénk inkább kelet-nyugati irányúak - lásd: népvándorlás -, mint észak-déliek. S valóban, Mátyás és Kázmér királyt kivéve komoly háborúskodás a két nép között sohasem tört ki.
A két nép tehát barátságot érez egymás iránt - bár az érzés a lengyelekben mintha az utóbbi időben erősebb volna -, s ez Győrben hamarosan szobor formájában testet is fog ölteni. A helyi lengyel kisebbségi önkormányzat, élén Kollár János elnökkel, a közös múltra utaló emlékhelyeket az évek során rendbe hozta. Tavaly került sor a katonai temetőre, amelyben 46 lengyel nyugszik. Ekkor vetődött fel az ötlet, hogy szobrot kellene állítani.
A gondolatsor vége: Tóth Dávid szobrászművészt két egybefonódó tölgyfát ábrázoló mű megalkotásával bízták meg. A szimbólum egy XIX. századi lengyel költőtől, Stanislaw Worceltől ered: "Magyarország és Lengyelország két öröklétű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódnak és láthatatlanul egybefonódnak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele."
A több mint három méter magas és széles, süttői kvarchomokkőből készülő alkotás avatását októberre tervezik - természetesen a város Bem terén. Hogy az időpontot tartani tudják-e, az nagymértékben függ attól, sikerül-e addigra közadakozásból összegyűjteni 12 millió forintnyi adományt. A pénz fele már megérkezett a Pilsudski Lengyel-Magyar Történelmi Társaság számlájára, a másik felét ezután várják azoktól, akik indíttatást éreznek az adakozásra. A számlaszám: 58600283-11131487.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek