Nyertesek és vesztesek

A változás azonban, az első pillantásra riasztónak látszó számok ellenére, kétarcú - mondják a szakemberek. A tavalyi uniós csatlakozás hatásaira a támogatott ágazatokban már megindult fejlődésnek - azok "nehézipari", vagyis lassan változó jellege miatt - ugyanis csak egy-két év múlva lesznek a statisztikában is kimutatható nyomai.
Az EU-csatlakozás "nyertesekre" és "vesztesekre" osztotta a magyar állattenyésztést. Az előbbibe sorolható a korábbinál lényegesen nagyobb szubvencióban részesített húsmarha-, juh- és kecsketartás, míg az utóbbiba az alig támogatott sertés- és baromfiágazat, illetve az erős konkurenciaharc miatt a végsőkig "kifeszített" tejtermelés. A hízó- és a baromfiállomány csökkenése erre a helyzetre vezethető vissza - az utóbbi ötven évben egyszer sem fordult elő, hogy Magyarországon négymilliónál kevesebb sertést rögzített volna az állatállomány-statisztika.
Bármilyen furcsa, több szakember állítja: a mostani csökkenésnek nemcsak negatív hatásai vannak. Kisebb ugyan az állomány, de tisztul, vagyis folyamatosan javul a minősége. Ennek közgazdasági okai is vannak: a bajba került ágazatokban megindult egy erőteljes tőkekoncentráció, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a piaci verseny főszereplőivé egyre inkább a korszerű, intenzív tartásra berendezkedő nagyüzemi gazdaságok válnak. Ezek többsége már alkalmas lehet arra, hogy felvegye a versenyt a hatékony és pénzzel jobban eleresztett külföldi konkurenciával.