Rátóti templomot épít

- Három-négy éve még másként vélekedett a közéletiségről.
- Akkor még voltak illúzióim. Azt hittem, számít, hogy az ember nemcsak lélekben tartozik valahová, hanem azt nyilvánosan vállalja is, megmutatja, netán példát mutat. Aztán rájöttem arra, hogy az egész társadalom jobban jár, ha mindenki csak azzal foglalkozik, amihez ért, ami a dolga a világban. És nekem a színpad, a zene a dolgom.
- Honnan ered a templomépítés ötlete? A Színművészeti Egyetem hányadik szemeszterén volt tantárgy?
- Nem pontosan ezen a néven, de azt megtanultam, hogy mennyivel jobb egy közösségben létezni, mint magányosan. Csodálatos osztályunk volt, nem tudtuk soha megunni egymást: Bardóczy András, Eszenyi Enikő, Kaszás Attila, Méhes Laci, Töreky Zsuzsi. Az pedig talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, hogy egymásnak, a tanárainknak és saját magunknak is köszönhetően mindannyian valamilyen szinten tényezők lettünk ezen a pályán. Fontos maradt számomra, hogy a közösség, melyben élek, lehetőleg mindenhez hozzájusson, amire igénye van.
{p}
- A templomra kinek van jobban igénye? Önnek vagy a közösségnek?
- Egy piciny őrségi faluban vettem telket, később felhúztam ott egy házat. Kis település, nincs benne egyetlen olyan hely sem, ahol az emberek összejöhetnek. Márpedig enélkül nincs közösség, s ha nincs erős közösség, kiszolgáltatottabbak az emberek. A különböző felekezethez tartozó lelkészek, papok egyenként járnak most be a családokhoz. Arra gondoltunk, építünk egy olyan, ökumenikus templomot, amely mindenkinek otthont ad, s egyben közösségi helyiségként is használható.
- Értem. Ha ön helyben polgármester lenne, még jobban érteném. De a Nemzeti Színház tagja, ünnepelt sztár, hogy talál erre egyáltalán időt? És miért izgatja ennyire ez a templom?
- Ünnepelt sztár? Ugyan! Az én munkám mulandó. Eljátszom egy szerepet, ki emlékszik arra pár év múlva.
- Nem akarom elkeseríteni, pár hét múlva sem nagyon.
- Így van. Erősen él bennem az igény, hogy valami maradandót hozzak létre. A templom ilyen lenne.
- Lenne vagy lesz?
- Egyelőre lenne. Hosszan tudnék mesélni, mennyire sovány a leendő eklézsia. Keressük a szponzorokat.
- Érdekel ma valakit egy icipici falu közösségének temploma valahol az Őrségben?
- Engem. Meg azokat a barátaimat, akik segítenek összehozni például egy olyan gálaestet, melynek bevételéből elindulhatunk.
- A haranglábra mennyit költött? Ha jól tudom, zsebből fizette ki a falunak.
- Illetve természetben, mert dolgoztam is rajta.
- Nem pótcselekvés ez az egész? Ha nagyon elégedett lenne a színészi feladataival, akkor is ilyen elszántan építkezne?
- Szerintem igen.
- És elégedett a feladataival?
- Nem gondolnék panaszkodni, annyit talán mondhatok, hogy talán többre is képes lennék. Most valóban kis lejtmenet van a pályámon, de ebben személyes gondok is közrejátszanak. Azt gondolom, nem kell mindig zizegni, kellenek nyugodtabb szakaszok is, mikor az ember erőt gyűjt, s hátha jön majd a nagy feladat. Márai Sándor írja valahol, hogy bolond az, aki más véleményére építi fel magát.
{p}
- Ezek szerint az MTV-ben látható sorozat, az Életképek rockzenésze nem tölti ki az életét.
- Örülök, hogy benne vagyok, ráadásul nem is akármilyen kollégákkal. Horváth Ádámnak tetszett, mikor megtudta Kováts Adéltól, hogy minket valamikor valóban szoros szálak fűztek össze, így a sorozatban is szerelmes párt írt belőlünk. Nagyon népszerű a műsor, s örülök, mert így a szüleim Cegléden is gyakrabban látnak, legalább a tévében.
- Jól gitározik a valóságban is? Mert a szerepe szerint nagyon menő...
- Óriási örömöt szerez a zene, a játék. Hogy mennyire jó, azt eldönti a közönség. Alakítottunk egy zenekart, saját menedzserünk is lett, havonta két-három telt házas fellépésünk van. Háy János barátom novelláiból készítettünk egy estet, s minden jel szerint újra és újra ki kell adni a kötetet, ami pedig a mai olvasásmentes időkben nagy szó.
- Nem arról van szó, hogy ha a Rátóti Zoltán olvassa fel, akkor talán még a cséplőgép használati utasítása is más értelmet kaphat?
- Ezt nem próbáltam még, lehet.
- Azzal miért nem dicsekszik, hogy Omar Shariffel játszott közös filmben, méghozzá a főszerepet?
- Jó, akkor azzal is dicsekszem. Véletlen volt, egy középkori királyt kellett játszanom, s a rendező szerint nagyon hasonlítottam rá. Olasz produkció volt.
- Hogy találták meg éppen önt?
- A magyarországi Fókuszfilm volt az egyik producer, ott ismertek, és onnan ajánlottak a rendezőnek.
- Tud olaszul?
- Az túlzás. De betanultam a szöveget, s annyival elboldogultam.
- Lehet ennek valamilyen folytatása? További nemzetközi karrier, Hollywood?
- Nem lehet. Színészként be vagyunk zárva a nyelvünkbe. Nagyon ritkán fordul elő, hogy a magyar anyanyelvünkkel idegen nyelvű főszerepet kapjunk. Ez kivétel volt.
- Nyáron hol látjuk?
- Az Őrségben.