Valami bűzlik Szerencsen

A szerencsiek lassan beletörődtek, hogy a Zemplén kapujaként emlegetett városukban cukorgyári kampány idején, illetve nyaranta a szennyvíztisztítóból áradó büdösség terjeng a levegőben. Az idén a meleg beköszöntével betelt a pohár. Pontosabban megelégelték a dolgot szaglószerveik, hiába állítják az orvosok, hogy az orr az emberi test egyik "legalkalmazkodóbb" része. Így vagy úgy, hetekig fintorogtak az emberek, a kertvárosban élőknek a kertészkedéstől ment el a kedvük, a teraszos vendéglősök pedig azért háborogtak, ugyan ki az a bolond, aki letelepszik egy olyan söröző kerthelyiségében, ahol hányingert kap a szagoktól?
A lakossági bejelentések nyomán indult együttes vizsgálat (ÁNTSZ, a helyi polgármesteri hivatal, a megyei környezetvédelmi felügyelőség, illetve a növény- és talajvédelmi szolgálat) aztán hivatalos szemlén is megállapította - amit a városban egyébként mindenki tudott -, hogy a mostani bűz forrása a város határában a szántókon trágyaként szétterített, bomlásnak, rothadásnak indult cukorgyári melléktermék. A szerves talajjavítóként alkalmazott cukorrépa-maradvány bomló masszája a szaglószerveket ugyan irritálja, de az egészségre ártalmatlan, beszántása után pedig automatikusan megszűnik a bűz forrása. Csakhogy alkalmazásához a növény- és talajvédelmi szolgálat engedélye szükséges, mely a talaj (és nem a szaglószervek) terhelhetőségének függvényében adja meg hozzá a jóváhagyását. Mivel a területet tulajdonló, a cukorgyártól több tonna "végterméket" vásároló cég ezt elmulasztotta megtenni, az utólagos hozzájárulás kötelező beszerzése mellett a talajvédelmi szolgálat várhatóan bírságot is kiszab. Hektáronként legkevesebb 250 ezer forintot, ami az érintett 15 hektáros területet alapul véve elég szép summa, több mint három és fél millió forintos pénzbüntetés.
A dologban egyébként nem a feltételes mód az elgondolkodtató ellentmondás. Mert bírságot minden bizonnyal kiszabnak majd a gazdálkodó cégre, függetlenül attól, hogy egyszer már fizetett a gyárnak, ne elviselhetőbb szagú kemikáliákkal dúsítsa a talaj minőségét. Ezt tette évszázadokon keresztül a parasztember is, amikor rózsaillatúnak aligha mondható istállótrágyát hordott a földjére, amihez persze nem kért senkitől engedélyt, noha a trágyabűzt időnként visszasodorta szél a falujába. Ma már viszont az is jogszabályba ütközik, ha egy település lakosságának hosszabb ideig tartó kellemetlenséget okoz a bűz. A város szennyvíztisztítója is ezt teszi, ami ellen időről időre panasszal él a fintorgó szerencsi lakosság. Ezt azonban tudomásuk szerint még egyszer sem büntette semmilyen hatóság.