"Vén-Baradla" barlang: egymilliárdos megújítás

Albumok és emlékérme
A Borsod megyei idegenforgalmi hivataltól 1984-ben vette át a Baradla-barlang kezelését az Aggteleki Nemzeti Park elődje, az akkori természetvédelmi hivatal. A barlanglátogatókat kiszolgáló létesítményei addigra annyira elhasználódtak, hogy a szakemberek javításukra már nem, csakis a teljes felújításra voksolhattak. A Baradla barlang - a Gömör-Tornai karsztvidék egyedülálló gyöngyszeme - rekonstrukciós munkálatait - melyek csaknem egymilliárdba kerültek - állami, majd később uniós pályázaton elnyert pénzből fedezték. Így az idestova másfél évtizedes tevékenykedés első ütemében az egyik "végpont", az aggteleki túraszakasz és főbejárat megújítását végezték el, aztán a másik, a jósvafői lejárat és sétaút következett, majd a kettő közötti, Vörös-tó melletti bejáró került sorra. Salamon Gábor, az Aggteleki Nemzeti Park igazgatója elmondta: az építkezés idején korlátozni kellett a barlang látogathatóságát, s ez az eladott belépőjegyek számát is jócskán lecsökkentette. A minapi avatás viszont a legszebb reményeket táplálja: évente kétszázezernél is több érdeklődőt várnak a "Vén Baradlába".
A Vörös-tó mellett kőfalak biztonságában húzódik meg az impozáns látogatóközpont. Minden barlang- és tájvédelemmel foglalkozó szervezet megirigyelhetné e tájba simuló létesítményt! A pénztár és az információs iroda mellett büfé és ajándékbolt is helyet kapott, továbbá egy előadóterem, melyben mindentudó audiovizuális berendezés segítségével ismertetik a nemzeti park természeti, turisztikai és barlangtörténeti értékeit.
Akár a nyári rekkenő forróságból, netán a téli fogvacogtató hidegből lépünk be a Baradlába, a barlang mindenkor 11 Celsius-fokos hőmérséklettel fogadja vendégeit. Az aggteleki körtúra mellett a másik, a Jósvafő és Vörös-tó közötti szakaszon immár oda-vissza barangolhatnak a cseppkövek és a földalatti klíma szerelmesei. A kijáratoknál pedig megőrizhetjük a varázst: kívánságunkra szép és tartalmas kiadványok szegődnek társunkká, lesznek díszévé könyvespolcunknak.
A mostani, korszakzáró építkezést a Magyar Nemzeti Bank is megtisztelte, amikor ötezer forintos, színezüstből készült emlékérmét veretett "Az Aggteleki-karszt barlangjai" felirattal. A jegybank numizmatikai sorozatának legújabb tagja felidézi az Aggteleki Nemzeti Parkban megtekinthető világhírű barlang bejáratát és a cseppkövek lenyűgöző-felejthetetlen világát.
{p}
Otthonosan a hazában
Salamon Gábor 1970-ben, kisdiákként járt először Aggteleken. Sorsfordítónak bizonyult e találkozás: elhatározta, hogy egyszer majd az Aggteleki Nemzeti Park igazgatója lesz. Ez be is teljesedett, s mindmáig itt tartja őt a sokmillió apró szépség, ami annak idején végérvényesen megigézte. Érzéseiről-érzelmeiről így vall Székely Kinga Baradla-barlang című könyvében:
"Mi a barlang? Hiány a föld mélyében. A hegy gyomra. Kincs, ami nincs. Rejtvény, melynek megfejtése: titok. Sötétség és fény. Változás és állandóság. Vonzás és taszítás. Veszély és menedék. Kaland és megnyugvás. Szépség és komorság. Oldás és kötés. Élet és halál.
Minden, ami barlang: Baradla.
A Baradla: történelem. Olvasókönyv. Cseppek, csontok, tűzhelyek, cölöpök, majd járdák, hidak, korlátok, új bejáratok, színpad, világítás, vízhálózat, telefon, internet-kamera... és emberek és emberek. Keréknyomok a Fekete-teremben, lábnyom az Óriások termében, az őskor kőbaltás embere, középkori rablók és tündérek, a felvilágosodás utazó poétái és tudósai. Királyok, hercegek, grófok... személyiségek és percemberkék. Mind otthagyja nyomatát. A cseppkövek, a természet óramutatói csak nőnek szüntelen. Az idő szobrai.
A Baradla: mérték. Viszonyítási alap, egyetem. A barlangok ,legje'. Legnagyobb, legrégebben ismert, legváltozatosabb, legtöbbet kutatott, kultúránk legnagyobb szereplője. Mindegy, hogy kézilámpa pisla fényénél, vagy villanyvilágításban csodálod: parány vagy.
A Baradla: mindenség. Figyel minket. Hallgat. Magában hordja évszázadok leheletét. Csokonai kedélyét, Petőfi keze nyomát, Reményi Ede hegedűszavát. Még most is szól. Aki csendben van, hallja. Mint Jónás a cethal gyomrában.
A Baradla: hagyomány. Voltak számosan, akik dolgoztak érte. Őket a barlang naggyá tette. Raisz Keresztély, Vass Imre, Baksay Dániel, Siegmeth Károly, Münnich Kálmán, Kaffka Péter, Kessler Hubert, Dudich Endre, Jakucs László, Szilágyi Ferenc... és még folytathatnánk a nagyszerű névsort, akik alázattal szolgálták a Baradlát, a barlangok ügyét. Könnyű nekünk. Óriások válláról belátni a jövőt.
A Baradla: menedék. Háborúban óvóhely, békében a csend szigete. Zajmentes. Itt még térerő sincs. Entrópiatemető. Fékezz és merülj alá!
A Baradla: tisztaság. Baktérium és pormentes. Műteni lehetne benne. Gyógyító. Vigyázz rá!
A Baradla: nagyság. Majd huszonhat kilométer. Nem hangzik soknak. Mégis, bejárni tíz nap is kevés, megismerni lehetetlen. Majdnem annyi, mint a nemzeti park többi barlangja együttvéve. Végtelen dimenziójú tér. Unokáink is kutatni fogják.
A Baradla: forrás. Mindig adott valamit. Vizet, meleget, termékenységet, élményt, gyógyulást. Kiapadhatatlan. Kóstolj bele!
A Baradla: idő. Mindig volt. Mindig lesz? Rajtunk áll. Világörökség? Több: személyes örökségünk. Földanya leánya. Barlangok nagyasszonya."
{p}
Falu a turizmusért
Idestova három évtizede barangolok az Aggteleki Nemzeti Park területén, írok élményeimről, hogy az olvasók kedvét is meghozzam, illetve fenntartsam a természetközeli élethez.
Járom e vidék falvait, ismerkedem az emberekkel, akik számára nemcsak a "Vén Baradlát" jelenti e táj. Otthona is valamennyiőjüknek. A házuk előtt elsuhanó autókból eldobott szemetet ők szedik fel bosszankodva, ők tisztogatják portáikat, hogy a kirándulók láthassák, itt dolgos-gondos emberek élnek. A jövőt, a megélhetést ebben a térségben egyre inkább az idegenforgalom adhatja. A csoda, amit a barlangi világ és a felszín jelent, egyelőre még csak az "átrohanó turizmus" áldásait-átkait jelenti. A helyiekben ráérősen tudatosul, hogy tenniük kellene azért, hogy ne csak a földalatti káprázatért teljenek meg az autóparkolók.
Mert a jelen: megérkeznek a kirándulók, a programot végigélvezik, majd továbbállnak, kevesek maradnak még néhány napig.
S a jövő: belátni, hogy annak, aki a megélhetését reméli az ország- és világjáróktól, nem elég a portája tisztogatása, egy-egy szegényes kínálatú élelmiszerbolt üzemeltetése...
A térség legismertebb turisztikai látnivalója az egész évben látogatható Domica-Aggtelek-Vörös-tó-Jósvafő között húzódó Baradla-barlang, melyet különböző időtartamú, más-más nehézségi fokú túrák keretében, szakvezetők segítségével tekinthetnek meg a látogatók - immár kívül-belül európai színvonalú.
A természetjárókat - Aggtelek és Jósvafő vendégeit - virágos és csöndes faluval, pihentető programokkal, finom ételekkel, vissza-visszacsábító szíveslátással s valami egyedivel lehet vonzani. Az itteniek kreatív egységére volna szükség, mielőtt bármelyik élenjáró faluközösség kisajátítaná magának a turisták hadát - mert ma még a vendégek megtartása az egyik településnek jobban sikerül, mint a másiknak.
Ami biztos: a lehető legjobb program bármely évszakban bejárni a Gömör-Tornai-karsztvidék - Aggteleki karszt és Szlovák-karszt - és a Cserehát nevezetességeit, ahol mind nagyobb szerephez jut az öko-, az aktív, a lovas- és a kulturális turizmus.
Az Aggteleki Nemzeti Park természetvédelmi tevékenysége a "bemutatva megőrzés" elvét vallja a magáénak. Meglehet, ezt hamarosan a ma fiataljai - a jövő vendéglátói - is megtanulhatják: talán éppen a hozzájuk, értük, a jövőjükről szóló erdei iskola program keretében...

Az adomány kötelez
Aki csak néhány napot is eltöltött az Aggteleki Nemzeti Parkban, megirigyli vendéglátóit. Hát hogyne: beleszületni e tájba, élvezni a klíma minden erejét-áldását, bármikor megcsodálni a cseppkövek világának gyönyörűségét... micsoda ajándék! Aztán a látogató belegondol: az isteni adomány kötelez is. Magasztos feladatot ró a helybéliekre: tisztelni, szeretni, megmutatni a szülőföldjük csodáit. Ellesve szüleik, nevelőik, tanáraik, közösségeik vezetői jó szavát, példáját, útmutatását, előbb-utóbb élére kell állniuk a pátriájuk érintetlenségének minél nagyobb fokú megőrzéséért. A turisták-nyaralók megnyeréséért a vendégfogadás fortélyainak ellesését szolgáló munkával kezdhetnek hozzá. Nehéz ez? Az bizony. De elengedhetetlen ahhoz, hogy aki egyszer jól érezte itt magát, az újból eljöjjön, derűs szívvel ajánlja másoknak is a felfedezés örömét, nem utolsósorban pedig kedvvel gyarapítsa a helyiek pénztárcáját.
A világ bármely táján követendő nyomvonal ez, melynek mérföldkövei mégis mindenhol mások és egyediek.