A többség zsarnoksága

- Néhány évtizeddel ezelőtt a hivatalos ideológia szerint már csak idő kérdése volt, hogy mikor szűnik meg az állam. Manapság egyrészt az államok egy szorosabb szövetségének, másrészt az aprózódásnak (Szovjetunió, Jugoszlávia) lehetünk tanúi.
- Az államok folyamatos átalakulása az emberiség történetét végigkíséri. Fontosabb ennél a tartalom, vagyis az, hogy egy-egy állam mit nyújt a polgárainak, illetve mit vesz el tőlük. Hogy ezt megértsük, ismernünk kell az állammal kapcsolatos elméletek alakulását, amelyek egészen a görögökig nyúlnak vissza, etikáját, politikáját, gazdaságtanát ugyanis Platón és Arisztotelész dolgozta ki, a jogi alapjait pedig a rómaiak.
- Nem véletlen, hogy az előző birodalmakhoz képest a római sok száz éven keresztül fenn tudott maradni.
- Sőt, a középkori birodalmak is a római jogra épültek. Erre utal a Német-Római Birodalom elnevezés is.   A császárságnak Róma nem is volt része.

Isten-telen zsarnok
- Viszont egyvalamiben merőben különbözött az antik Rómától a középkori állam: a keresztény etikára épült.
- Szent Ágoston ugyanis a sztoikusoktól átvette a természetjog fogalmát, s azt az égi és földi hatalom szembeállításaként fogalmazta meg. Eszerint minden hatalom Istentől származik, ám az etikai normák is tőle vezetődnek le. Az államhatalom ellen lázadni tehát annyit tesz, mint Isten ellen lázadni, ám ha az uralkodó zsarnok, az azt jelenti, hogy nem az Isten által kapott normák szerint vezeti a rábízottakat.
- Machiavelli ezt másképp látta...
- Nála a hatalom öncélúvá vált, ami fölött nincs erkölcs. Az uralkodó ne legyen hálás, mert az a gyengeség jele, ne legyenek aggályai, ha a testvérét meg kell gyilkoltatni, különben az fogja eltenni láb alól őt. A hatalom technika, az egyház pedig eszköz.
- Minderre válasz: a felvilágosodás.
- Egyértelművé vált, hogy Machiavelli állameszménye zsákutca, a polgárság nem tűrte az önkényt, ám a korábbi állapothoz sem akart visszatérni, a hatalom isteni eredetében ugyanis már nem hitt. A nép és az uralkodó között társadalmi szerződésre van szükség, ismerte fel Locke, s az alkotmányos államalakulatok ma is ezen alapszanak.
{p}
Törvényhozók fa alatt
- A társadalmi szerződés kifejezést hallva Rousseau jut eszünkbe.
- Rousseau a Társadalmi szerződés című művében fejti ki, hogy a hatalom nem osztható meg, vagyis nem ruházható át az uralkodóra, de még a választott képviselőkre sem.
- S akkor miképpen érvényesül?
- A polgárok egy nagy fa alá összegyűlnek, s döntenek az őket érintő dolgokról. A példát nyilván a svájci közvetlen demokráciából vette.
- A rendszer nem lehet túl hatékony.
- Természetesen összeegyeztethetetlen a modernitással. A hatalom megosztásának korszerű elméletét végül Montesquieu dolgozta ki, bevezetvén a törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalom fogalmát.
- Vagyis elérkeztünk a modern államhoz, amelyben elvben szintén szétválasztják a három hatalmat.
- Valóban, ám az államok működése ennél árnyaltabb, ugyanis a nemzeti kultúrák különbözőek, nem lehet mindegyikre ugyanazt a sémát ráhúzni. Ezt ismerte föl Herder, aki Kant világpolgári szemléletével szemben vallotta, hogy a francia alkotmány nem megfelelő a német népnek és viszont.
- Az ő igazsága érvényesülhet manapság is, amikor Európa az egységes alkotmánnyal küszködik?
- Lényegében igen. Európában ma két markáns elképzelés küzd egymással, a francia és az angol. Az angol szerint a földalapú támogatás pénzkidobás, szerintük érvényesüljön az, aki olcsóbban termel. Vagyis a modernizáció. A francia azonban - ellentétben a XVIII. századi kiindulópontjával - azt tartja, hogy a nemzeti sajátosságoknak is érvényesülniük kell, különben a világ egyformává és unalmassá válik. A francia bor és sajt attól jó, hogy csak ott és úgy termelik, ahol és ahogy, még akkor is, ha máshol olcsóbb volna az előállítása.
- Az ember évszázados küzdelem során megszabadult az állam zsarnokságától, s ahogy az egzisztencialisták találóan kifejezték, szabadságra ítéltetett.
- Amitől aztán meg is rettent azonnal. A közösségnek ugyanis nemcsak ellenőrző, hanem óvó szerepe is van. Ezt támasztják alá Durkheim kutatásai is. Az öngyilkosságról szóló híres tanulmányában adta közre felismerését, amely szerint a legszorosabb gondolati ellenőrzés alatt álló közösségekben a legkisebb az öngyilkosság aránya. Vagyis amíg az ortodox zsidók között szinte ismeretlen, addig a katolikus közösségekben már előfordul, a protestánsokéban gyakori, de a legelterjedtebb a tudatos ateisták között, akik szabadok ugyan a felsőbb hatalmaktól, ám mivel a felelősségüket nincs kivel megosztaniuk, a kudarctűrő képességük is alacsony.
- Az ember tehát lerúgta magáról az állam vagy a természetfölötti képében megjelenő felsőbbséget, ám a szabadsággal már nem tud mit kezdeni?
- Tocqueville felismerései szerint a szabadság és az egyenlőség közül például inkább az egyenlőséget választja.
{p}
A Nagy Testvér figyel
- Még akkor is, ha az a szabadságának korlátozásával jár?
- Akkor is. Gondoljon csak a kötelezően befizetendő társadalombiztosítási járulékra, amelyet Bismarck vezetett be elsőként Németországban. A polgár nem dönthet szabadon arról, hogy akar-e nyugdíjat, s ezért fizet járulékot vagy sem - mégsem lázadozik ellene. Hasonlóképpen van a biztonsággal is. Folyamatosan készítik rólunk a felvételeket, az áruházakban, a benzinkutaknál, az utcákon, a bankokban, de már a pénzfelvevő automatáknál is. Mindezekkel folyamatosan csorbítják a szabadságunkat, mégis csupán a polgárjogi aktivisták ágálnak ellene.
- Attól tartanak, hogy Orwell utópiája valósággá válhat, s a Nagy Testvér minden lépésünket számon tartja.
- Az ilyesmire való törekvés, sajnos, már előfordult a történelemben, ám az ember mindezt hajlamos elfelejteni, sőt el is várja, hogy az állam védje meg. Éppen ezért ért egyet például a háziszárnyasok irtásával, sőt el is várja az államtól, ha azáltal az influenza terjedését meg lehet akadályozni. A baj akkor kezdődik, amikor mindez ideológiává válik, mint Mao Kínájában, ahol Peking összes kutyáját lemészárolták. A kötelező oktatás szintén a szabadságjogok csorbítása, mégis elviseljük. Ám amikor abba is bele akar szólni az állam, hogy taníthatják-e Darwint, mint ahogy azzal manapság Bush amerikai elnök próbálkozik, akkor már baj lehet.
- Ezek szerint napjainkban ismét az állam erősödésének korszakát éljük?
- Minden jel erre mutat. Ráadásul immár az állampolgárok egyetértésével. Ezt nevezi Tocqueville találóan a többség zsarnokságának.