Dádá az áruházi láncoknak

A helyzet a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari beszállítók felől nézve egyre tarthatatlanabb. Csakhogy ők - ne firtassuk itt és most, miért! - kényszerpályán vannak. Megpróbálnak egységesen, minél nagyobb kínálattal jelentkezni, ám a láncok beszerzési társaságai erősebbek náluk. Hiába, nagy dolog a vevői erő, ami - avatott jogászok szerint - nem feltétlenül meríti ki a versenytörvény erőfölénnyel való visszaélés című passzusának tilalmát. A beszállítók között mindinkább a kiszolgáltatottság és a félelem az úr. Hiszen az egyenlőtlen alkuhelyzet oda vezetett, hogy az élelmiszer-ipari termékeket tízezerszámra árusító kereskedelmi monstrumok forgalmában a beszállítók részesedése külön-külön elhanyagolható. Csakhogy egy-egy élelmiszer-ipari vállalkozásnak létkérdés a piacon maradás. Ezért számára a kilistázás - vagyis az üzleti partnerek sorából való törlés - egyenlő a tönkremenéssel.
A mindennapok üzleti világából valóságos rémtörténeteket hallani a rafinált túlkapásokról. Egy hűtőipari termékeket gyártó céggel megesett, hogy a közismert lánc képviselője pénzt kért szárazáruraktáruk (!) építéséhez. Az értetlenkedés láttán foghegyről odavetette: "Ha nem járultok hozzá, akkor le is út, fel is út: kilistázunk benneteket." Természetesen fizettek, hiszen beszállítók hada várja a "nagyúr" szólítását. - Mi ezt az erőfölénnyel való visszaélésnek tartjuk, ha a versenytörvény betűje szerint nem is minősül annak - kommentálta esetüket mirelites emberünk.
A pékek is tiltakoznak. A kereskedelmi láncok élelmesebbje ugyanis saját eladóterében süt pékárut. Ily módon ellenőrizhetetlen az önköltség. - Mi ez, ha nem ellenünk irányuló szabad rablás? - tette fel a kérdést egy nyilvános fórumon egy pék a Gazdasági Versenyhivatal képviselőjének. Mire a válasz: - Nem értem a felvetését. Elvégre Ön is árulhat a sütödéje mellett. A piac mond árat. A kifogásolt gyakorlat belefér a vállalkozás szabadságába. Az ilyen átrendeződéseknek persze vannak vesztesei is - fűzte hozzá a szigorú hölgy. Szavait dermedt csend fogadta.
A teljes beszállítói kör átlátható, tisztességes versenyen alapuló szabályozásért kiált ma Magyarországon. Méghozzá kellő visszatartó erejű szankciórendszerrel. Egyenként ugyanis nem tanácsos szembeszállni a nagy hatalmú kereskedelmi láncokkal. Hiába iktatták az agrárrendtartási törvénybe két évvel ezelőtt a beszerzési ár alatti értékesítés tilalmát. Fütyülnek rá, minden maradt a régiben. A most készülő kereskedelmi törvény hátterében iszonyatos lobbik dolgoznak, mi kerüljön bele, s mi maradjon ki a jogszabályból. Míg a Gazdasági Versenyhivatal vegytisztán őrködik a "versenyezni kötelező" elv megtartásán, addig a hazai valóságban már-már gengsztermódszerekkel ügyködnek a magyar élelmiszer-gazdaság kifosztásán. A ténykedésnek megvan az eredménye. Az élelmiszer termékpályán a jövedelemosztozkodás aránya kutatóintézeti becslések szerint az alábbi: alapanyag-termelő tíz, élelmiszer-feldolgozó húsz, kereskedelem hetven (!) százalék.
A minap az élelmiszer-gazdaság szereplőire, így az áruházi láncokra is vonatkozó etikai kódex kidolgozásáról állapodtak meg az FVM kezdeményezésére. Az elvárható piaci szabályokat megsértőket - évente nyilvánosságra hozott - büntetőpontokkal sújtják. A minisztériumnak szankcionálási lehetősége nem lesz. Etikai kódex? Meg büntetőpontok? Abban az országban, ahol az érvényben lévő törvényeket sem tartják meg. Nem rossz ötlet...