Ahogyan az elemző látja

A legszembeötlőbb változások a koncentrálódásban és az import termékek térnyerésében látszanak. Az unió régi tagállamaiban 2001 óta folyamatosan zuhannak a tejárak (lásd az ábrán!), mind a felvásárlási, mind a kibocsátási oldalon. Idén júliusban minőségi felárakkal együtt száz kilogrammonként 26,61 eurót kaptak a termelők. A tejárak csökkenése Európa-szerte kezd túllépni az ésszerűség határán. Ezt mi sem támasztja jobban alá, mint hogy kilenc nagy tejtermelő ország tejtanácsot hozott létre. Céljuk az egy kilogrammra vonatkozó legalább negyvencentes kibocsátási ár elérése. Ha ezt nem sikerül elérniük, 2006-ban egységes bojkottal sújtják majd a kereskedelmi láncokat. Mert a szél ott is felőlük fúj.
A tendencia nálunk is hasonló. Mind az olcsó import, mind a koncentrálódó feldolgozói kör a felvásárlási árak mérséklése felé hat jelenleg, és így hat ezután is. A megoldásnak két eleme van: növekvő hatékonyság és minden határt felülmúlóan egységes fellépés. Ezek nélkül a jelenlegi irányzatok megállíthatatlanok, ami a termelők számának meredek csökkenésével jár.
- Még egy kulcsa van a helyzetnek, amiről csak szégyenkezve szólhatok - jegyezte meg az elemző. - Ez pedig a fogyasztói öntudat. Ha a magyar fogyasztó nem részesíti előnyben a magyar terméket, akkor folytatódik a tejszektor felmorzsolódása.