Lottólázban

Sok vagy kevés? - vetődik fel azonnal a kérdés, amire bizony a válasz nem is olyan egyszerű. Vannak fővárosunkban városrészek, ahol ezért az összegért fél telket sem kapnának, és ha luxuskivitelű Mercedesszel akarnának furikázni, épp hogy csak elég lenne a pénz. A minimálbérhez viszonyítva azonban negyvenhárommillió forint busás összeg: pontosan nyolcvanhárom év munkájának megfelelő summa. Az egyik harmincéves nyertes jelenlegi fizetése alapján kilencvenéves korára tudna összegyűjteni ennyi pénzt, feltéve, ha másra közben nem költ.
Magam soha nem voltam a pogány istennő, Fortuna különösebb hódolója. És nemcsak mióta a Monte Carló-i kaszinó földszinti félkarújában sikerült elveszítenem egy kerek frankot. Valahogy mindig a boldogulás más - kicsit kényelmetlenebb - útjában hittem. Mosolyogva hallgatom a reménykedőket, akik gyermeki lelkesedéssel tervezgetik a főnyeremény sorsát. Ilyenkor mindig eszembe jut kedves öreg tántikám, aki a lottó diadalútjának indulásától egészen halála napjáig, nyolcvannyolc éves koráig minden héten megtette tétjeit. Kitartását egyetlen hármas találattal díjazta a sors. Időnként jól szórakozok keresztanyámon is, aki a mamától örökölt állandó számokkal játszik. Ne adj' Isten, hogy megismétlődjék az az infarktus közeli hétvége, amikor a sorsolás tévéközvetítése alatt a lekésett feladás miatt végig azon izgult: "Jaj, csak most ne!" Legutóbb gombnyomásra parkettázott tornateremmé alakuló fedett uszodát ígért nekem.
És a szerencsés fiúk? Ők mit kezdenek a könnyen jött pénzzel?