Határok és korlátok

A hivatalos politika persze szokás szerint nemzeti össztermékeket, "monetáris mutatókat", a közös pénzre, az euróra vonatkozó veszélyeket emlegeti fel, miközben a közvélekedés egészen másból indul ki. A német emberek zöme a törököt (meg a szerbet, a bosnyákot és még sorolhatnánk - köztük talán minket, magyarokat is) koszos, zajos, kiszámíthatatlan népségnek tartja, amely egy gazdaságilag fontos időszakban ugyan vendégmunkásként nélkülözhetetlennek bizonyult, ma viszont összes beköltözött pereputtyával együtt inkább teher, mint haszon. Igaz, München török negyede valóban elüt, mondjuk, a belvárosi sétálóutca küllemétől.
Mindezt azért említettük fel, mert az unió sokkal nagyobb próbatétel előtt áll, mint másfél évvel ezelőtt, amikor kilenc társországgal együtt hazánk is a közösség új tagja lett. Már akkor is "kulturális és gazdasági szakadékról" cikkeztek a bővítés ellenzői, most pedig kifejezetten össze nem egyeztethető világokról, "Európa civilizációs határairól" szól a fáma.
Törökország messze van. Hódítónk volt, de igazából nem él bennünk ellenségkép róla. Elmúlt. Itt van viszont a bővítési vita másik fontos szereplője, Románia, a csatlakozási törekvéseit segítő határozatot a minap nagy többséggel fogadta el parlamentünk. Románia közel van, határain belül, ha adatszerűen csak másfél millió nemzettársunk él, legalább még ennyien beszélnek magyarul. Elemi érdekük, elemi érdekünk, hogy beléphessenek abba a közösségbe, amelynek igazából csak rajzolt határai vannak. De a román népről nekünk éppen olyan előre gyártott véleményünk van, mint a németeknek a törökökről. Jó a román (állampolgárságú) segédmunkás hagymaszedéskor, de máskülönben nem közösködünk vele, beszéli bár - törve vagy szokatlan tájszólással - a magyart, az akkor is "román".
Ideje volna végre felülemelkedni megrögzött előítéleteinken, s nem lenézni a tőlünk keletebbre élőket. Emlékezzünk, mennyire bántott bennünket a nyolcvanas évek végén a bécsi boltok magyar nyelvű felirata: lopás esetén minden alkalommal rendőrt hívunk. A mostani bővítési vita - lássuk be - jórészt e szemlélet jegyében folyik. A politikus gazdasági gondokat vet fel, de igazából az ellenérző választóira sandít. Lehet, hogy egyszer létrejön a Nagy-Európa, de hogy hosszú ideig jókedvű nem lesz, az bizonyos.